A Mecsek-hegység északi lábánál, gyönyörű környezetben, a pécsváradi apátság, a mecseknádasdi középkori templomok és a magyaregregyi Máré-vár közvetlen közelében, Pécs vonzáskörében megbúvó egykori bányászfalut még mindig kevesen ismerik, pedig Szászvárnak nem mindennapi a múltja, a falu szívében a középkori pécsi püspökök ritka épségben ránk maradt vára, uradalmi központja magasodik.
A Szászvári Önkormányzat a Szirmai Imre műveiből összeállított kiállítással kíván tisztelegni és megemlékezni Szirmai Imre professzorról, e hely kiváló és híres szülöttéről, aki idén lett volna 80 éves.
Felesége levelezésünk során ezt írta: „Imre mindig nagyon ragaszkodott Szászvárhoz, nekem nagyon sokat mesélt a gyerekkori élményeiről, a nagyszüleiről, szüleiről. Édesanyját nem csak gyermekként szerette, felnőttként is tisztelte intelligenciáját, ami valóban különleges volt. Édesapjához való viszonya bensőséges, olyan kapcsolat volt, amihez nem nagyon kellettek szavak. A szászvári táj és a Mecsek örök életére megszabta, hogy vonzódott a hegyekhez. Ez képein is átüt, hiszen, ha tájat festett, szinte mindig hegyeket, de legalább dombokat vett az ecsetre.”
Szirmai Imre: Anyám temploma télen, 2012
Szirmai Imre 1942. május 13-án született Szászváron. Egyszerű és szegény, intelligens és katolikus keresztény családi háttérből indult élete, ívelt pályája a tudomány és művészet magaslatára.
Aki Szirmai Imre élete és munkássága iránt érdeklődik, figyelmébe ajánlom S. Nagy Katalin művészettörténész Szirmai Imre című nagyszerű albumát ‒ ebből megismerheti életét, tudományos munkásságát, főként festészetét.
A könyv a katedra mesteréről, a rendkívüli és sokoldalú tehetséggel, talentumokkal megáldott emberről szól, aki élete érett szakaszában a művészet segítségével közölte gondolatait, érzéseit, egyre gazdagabban kibontakozó életét. Igen, érett korában, életútja felét (jól) elhagyva, ez kinek-kinek máskor van, kilépett személyisége jól felépített és fegyelmezett racionalizmusából, és utat, teret engedett a lelkében rejlő mélyebb spirituális, művészi szabadságnak, alkotásra teremtett énjének: festett és verseket is írt. Ezt sem csupán saját maga igényére tette, hanem szerettei, barátai és sokak örömére. Ezeknek a képeknek egy részét láthatja a szászvári kiállítás szemlélője. (A könyv a Medicina Könyvkiadónál 2021-ben jelent meg.)
Szirmai Imre: Csobánc 2., 2015
Szirmai Imre gazdag és sokoldalú tehetségével (polihisztornak, reneszánsz embernek mondták kortársai, tisztelői) élete művét a tudományra, az észre és érvekre alapozta, szívvel-lélekkel sokakat szolgáló orvos, tudományt művelő mester lett.
A művészet iránti szeretet gyermekkorától kezdve élénken élt benne, azóta festett, de csak harmincéves kora óta képezte magát és alkotott rendszeresen. Összegyűjtött képeiből korábban, még életében, Budapesten és Pécsett is többször rendezett kiállításokat. Művei többnyire utazási élményeit jelenítették meg. Szívesen festette vászonra a Balaton környéki tájat, a Dunakanyar is kedvelt helyszínei közé tartozott, de sok képe idézi Portugáliát, az óceáni szigeteket és Toscanát. Képei ezért hűen mutatják élete külső és belső lelki útját is.
Szirmai Imre: Alkony Toscanában, 2006
A szászvári kiállítás, a képek válogatása a helyi közösségnek szól, a szászváriakat akarja megszólítani, akik Szirmai professzort még ismerhették, vagy legalább családtagjaiktól hallottak róla, sőt a fiatalokat, hogy így is lehet élni és naggyá válni. Ebből a szempontból fontos alkotás a korai, 1960-ban készült Téli fák. Négy festmény címe is jelzi, hogy édesanyja részére készült. Az édesanya, a gyerekkor, a falu közege meghatározó volt Szirmai Imre világában. Az anyám temploma télen, a Jézus-képek a gyermekkori vallásos nevelésre utalnak. Jó a válogatás, mert jól érzékelteti a szemlélőnek, ahogy egy felnövekvő fiatal lelkében az egyre nyíló világ miként tágul az otthonitól a messzi és tágas világ felé: Szászvártól a Balatonon át Portugáliáig, Itáliáig.
Szirmai Imre: Völgység patak Szászvárnál (Téli fák), 1960 körül
Egy helyen azt nyilatkozza Szirmai Imre: „Adni szeretnék, mert tudom, hogy sokan nem tudják, amit én tudok, mint ahogy nagyon sok mindent én sem tudok, amit mások igen. Ez a folyamat hasonlít a tanításhoz. Abban is olyan ismereteket akarunk átadni, amikről sejtjük, hogy hiányzik a hallgatóság fejéből. Rendszerint első alkalommal nem megy bele, de a többség időben ráébred, hogy szükség van arra a tudásra.” (Óceán – versek, bevezető)
Szirmai Imre: Jézus a portugál hegyipásztorokkal, 2011
Egyik interjúban azt kérdezték tőle: Min változtatna, ha visszaforgathatná az idő kerekét? Ez volt válasza: „Az én generációm ‒ a második világháború idején születettekre gondolok ‒ sok mindenen ment keresztül. Sokan már nem élnek közölünk, pedig élhetnének. Ebből a szempontból tehát szerencsés vagyok. Amit elértem a pályámon, az látványosnak tűnhet, de nem vagyok elégedett magammal, mert sok időmet elfecséreltem. Sokkal több mély emberi kapcsolatot kellett volna teremteni, illetve sokkal többet kellett volna külföldre járni. Az egyetemi polgár megannyi feladata mellett mérhetetlen szabadságot is kap. Ennek a szabadságnak a kihasználása tőlünk függ. Talán több szakmai cikket írhattam volna, de csak azért nem publikáltam, hogy növeljem az idézettségem számát. Akkor írok, ha érdemi a közlendőm. Tehát lényegében semmin nem változtatnék.”
Szirmai Imre: Önarckép piros ingben, 2000-es évek eleje
A festés belső utazás az alkotó és a szemlélő számára… – erre is hívja ez a kiállítás a szemlélőt. „A festés csendet és nyugalmat kíván. Csendet egy olyan korban, amikor másodpercenként változó képek és telefonok ezrei teszik próbára idegrendszerünket, mely nem erre az esztelen rohanásra teremtődött.” (Csiba László: Emlékbeszéd Szirmai Imre professzor úr búcsúztatásán)
A közölt szöveg Várszegi Asztrik em. főapát Szirmai Imre emlékkiállításán, Szászváron, a Szászvári Vár nagytermében 2022. augusztus 20-án elhangzott megnyitóbeszédének szerkesztett változata.
Kiállítás Szirmai Imre műveiből
Szászvári Várkastély, Szászvár
2022. augusztus 20. – szeptember 30.
