A hihetetlenül összetett, 51-es körzetnek elnevezett összművészeti térben a Klaniczay Júlia és Galántai György által létrehozott, Kapolcsra települt Artpool-helyszín(ek) szelleme egyszerre szenzibilis, nyers, idillikus és abszurd volt…
Galántai György tavaly ünnepelte 80. születésnapját! Személyisége nyitott, műveltsége szerteágazó, szelleme friss, érdeklődő, több témára, jelenségre szimultánban is reflektál… Az évtizedek során kialakított, specifikus helyszínen művész és környezete teljes szimbiózisban létezett…
A részleteken, az összefüggéseken, az idézeteken, a műtárgy-gyűjteményeken, a művészettörténeti tényeken, a filozofikus csöndeken, a konceptuális alkotásokon, az experimentális zeneműveken, akciókon át az Egészre koncentráló művész gondolkodása, jelenléte (egyesek számára kaotikusnak tűnő, izgalmas térberendezés-hálózata) Egységes – a Teljesség igényére törekvő állapotot, gondolkodásmódot sugallt…
Jómagam napokon át ismerkedtem a Fluxus hazai képviselőjének (a holonikus szemlélettel is foglalkozó Galántai Györgynek) gondosan berendezett tereivel. Az udvar, a ház, a hátsó épület, a pince, a padlás, a mellékhelyiség (fa bódé) mind-mind a kiállítás aktívan beépített része volt, sőt: a föld alól – rácson keresztül – kísérleti zeneművek szóltak (de szinte mindegyik helyről különböző, tematikus hanganyag szivárgott, áramlott), a kriptában happening volt látható, videó- és akcióművészet, a fák ágairól pedig haikuk, életbölcsességek függtek…
Igazán interaktív, a látogatók napi ritmusát is kimozdító, a használati tárgyakat más aspektusba helyező, a műtárgyak funkcióját átértelmező, játékosságra serkentő, 10 napon át rezgés-hullámokat, sejtelmes áramlatokat mozgató, illetve repetitív örvényekbe is behívó, zsigerekig bekúszó, izmusokat és korszellemeket ismételten felmutató) tárlat volt…
Idézetek és jelenések: Lao-cetől Szerb Antalig és Erdély Miklósig; Ady Endrétől Tóth Gáborig és Syporca Whandalig; John Cagetől Catherine Christer Hennixig és Galántai Györgyig! Voltaire-től Kassákon és Ladik Katalinon át (az idén hirtelen elhunyt) Szkárosi Endréig…
Appendix
Kapolcson az 51-es körzetben (egy parasztház tereiben és környezetében) 11 kiállítás, 13 hanghelyszín és 8 videótér – „Jövőkezdő” művek, dokumentumok, információk az Artpool és Galántai György öt évtizedes tevékenységéről adtak ízelítő betekintést.
Az emlékezet nézőpontjainak megtalálásában jelentős szerepe volt Szkárosi Endre halálának, aki öt évtizedes kapcsolatban állt az Artpoollal.
Az emlékezés kezdőképei Galántai György munkái az első kertben, a konkrét költészeti trikolor emlékzászlók (igaz ígéret, magyarán) és az „Igaz vagy hazug” interaktív objekt voltak.
Az első pincében az 1972-es kiállításhoz kapcsolódó egyik videóban Szkárosi az „idő rései”-re úgy emlékezett, mint kapolcsi zenei élményére. A vizuális költészeti kiállítások közül a leghangsúlyosabb a Szkárosi Endrével való együttműködésben készült HANG KÉP MÁS – a konyhában kapott helyet.
Végül a szaletliben is megjelent Szkárosi Endre: a „negyedik dimenzióban” és a Marcel Duchamp 100. születésnapjára emlékező csendben. A szobában a „Jövő emlékei” – Galántai 80. születésnapjára érkezett 110 mű válogatott kiállítási kópiái között újra találkozhattunk Szkárosi Endre egy darabjával. Most itt, az itteni „idő rései”-ben talán megint egy vagy több „jövőkezdet” lehet? – kérdezhettük.
A fedett udvar kiállítóterében 16 Fluxus zászló 1992-ből nemzetközi résztvevőkkel, és az Artpool Művészetkutató Központ első tíz évéről készült dokumentum-összeállítás volt látható, a hangháttér: fluxus zene. Mellette az örömtánc pajta videóterében a dél-afrikai DJ Master KG és Nomcedo Jerusalema című dalára táncolt már az egész világ. Ehhez jól kapcsolódtak az egyik földalatti hanghelyszínről – az emésztőből – felhangzó afrikai Voodoo és Djembe dob improvizációk…