Farkas átérzi a korszak szorongásait, feszültségeit, a politikai, gazdasági helyzet romlását, a polgári létforma erodálódását, a bekövetkező tragikus léthelyzeteket. 1930 és 1934 között festi meg végtelenül kiábrándult, rossz közérzetének következtében nyomasztó hangulatú, egyre démonibb, szürreálisabb festményeit, melyek senki máséval nem téveszthetők össze, és amelyekkel a két háború közötti legjelentősebb művészek között van a helye. (…)
Inkább fejben fotóz, vagy nem is fotóz már, csak kamera nélkül. Nem direkt irányít, hanem hagyja, hogy a kezei között formálódó alkotás öntudatra ébredjen. Engedi, hogy az anyag felszólaljon a folyamatban: párbeszédbe elegyedik a fotópapírral. (…)
Sophrin kisméretű, maszkszerű kollázsait egymásra építve egy érzékeny körvonallal határolja. Ezek a belső és külső formák (a szótárak vagy gyűjtemények) adják azután a végső látványt, a vonal és tónus, folt és vonal különleges, lebegő egységét. (…)
A Martyn Galériában kiállított Boldvai-, Dobokay- és Eiter-művek közös tulajdonsága a szabad, határokat is átlépő kísérletezés, a biológiai, fizikai és kémiai folyamatokra épülő gondolkodás és fotóművészi megvalósítás. Munkáik nem absztraktak, hanem önmaguk konkrétságában fogalmazódnak meg. (…)
Sokszor, sokan tették fel a kérdést, hogy miért festem magam, és miért aktban. Magamnak és másoknak is kerestem a kérdésekre a válaszokat, és a kutatásra pont jó ürügy volt a doktori disszertációm megírása: Festő és modell ugyanaz, avagy miért festi magát a festő. (…)
A „transzparens lét megélése” ténylegesen a lényegi dolgok felé vezeti az alkotót? A transzparenciával, az anyagi világban kifejezhető az anyagtalanság átható lényege? Ilyen és ezekhez hasonló, kapcsolódó kérdésekre kerestem/keresem a válaszokat. (…)
Kísérletező multi-/intermédia művészként a különböző médiumok közötti átjárhatóságok érdekelnek. Azzal összefüggésben a tudomány vívmányai, művészi felhasználásuk, „kimozdításuk”, a hibák/artefaktok esztétikája stb. folyamatosan nagy szerepet kapnak projektjeimben, kollaborációim folyamán. Az idő kérdése, problematikája folyamatosan felmerül audiovizuális munkáim kapcsán. Minden pillanat végtelen… Continue Reading →
Képzőművészként az alkotói munkám során több műfaj szerinti médium is foglalkoztat, úgymint a fotó, az installáció-készítés, a filmrendezés, valamint a kerámia és a tűzzománc táblakép készítése. (…)
Rajzszakköri tanulmányai idején Boczra átmenetileg hatott Martyn Ferenc és Lantos Ferenc, azonban legjelentősebb segítője saját ösztöne volt. Az első korszakban egyre eredetibbé érik művészete, s kialakulnak egyéni vonásai. (…)
Lantos Ferenc számára a pedagógiai és a képzőművészi munka teljesen egyenrangú volt. Mindkét területet művészetnek tartotta, vagyis a gyerekek nevelését, gondolkodásának formálását ugyanolyan fontos alkotásnak tekintette, mint a festmények, rajzok létrehozását. (…)
A hetvenes évek végétől a nyolcvanas évek elejéig készült és megmaradt kísérleti munkáimat utólag rendeztem, egyes darabjait sorszámokkal azonosítottam és ebben a csoportosításban mutatom be. (…)
„Az ihletet ki kell provokálni!” – hallottuk Lantostól számtalanszor a mondatot, amin azt értette, hogy hagyjuk, hogy vezessen a kezünk, csinálni kell, hajtani, amíg be nem ugrik valami, amelynek nyomán elindulva megszülethet valami új, addig általunk nem járt úton való haladás és eredmény. (…)
Fontosak a határvonalak, az elkülönült önmagukban és önmagukba záruló képi inercia-rendszerek, amelyek közelről nézve újabb és újabb egységekre bonthatók. (…)
Stiláris kalandozásainak egyik leggyakrabban visszatérő terepe a középkor volt. Az európai képalkotásnak az az időszaka, amelyhez azon klasszikus sokszorosító grafikai technikák (fametszés, rézkarc) születése is kapcsolható, amelyeknek ő maga is kiváló mestere volt. Virtuóz rajzkészsége, a klasszikus technikákhoz kötődő mesterségbeli tudása e téren teljes pompájában kibontakozhatott. (…)
Válságok és háborúk egymást érő során hánykolódva végtelenül ki vagyunk éhezve arra az életérzése, amit Matisse művészete hordoz. Arra a mintára, hogy miként is lehet a 20. század vérzivataros évtizedein ilyen könnyedén végigtáncolni, ahogy ő tette. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
