A kitűnő mű, a Csárdáskirálynő világsikert hozott számára, és meghozta a pénzügyi sikert is. A vagyoni helyzetében változás állt be, mivel 1912-ben Magyarország csatlakozott a szerzői jogokat védő berni egyezményhez, és ettől kezdve műveit már komoly összegekért játsszák a világon mindenhol. Gazdag lett, nem kellett a helyzetéért aggódnia. De a takarékoskodásról továbbra sem mondott le. (…)
Aki egy kicsit is fogékony az egyszerűsítésre, az örömmel fedezi fel ezt a látható világban rejtőző alapformát hol egyenlő szárúként, hol nyújtott oldalúként, hol szabálytalan oldalú síkdarabként úton-útfélen. Magam is meglepődtem kicsit – amikor a rajzaimon, nyomataimon felbukkantak –, hogy mennyire kedvemre valók a háromszögek… és ez nem ma kezdődött. (…)
Nagyszabású siratóvers a Balaton, a szabadvers apostolait, mestereit, példaképeit siratja benne Tolnai a jelenkor, 1967 nyara emblematikus magyar helyszínén, a magyar tenger partján, Kassákot és Füst Milánt, aztán Kodályt és Sinkó Ervint, és mindazokat, akiket az a kivételesen tragikusként megélt év elvitt. (…)
Számos kiállítást, könyvet, tanulmányt szenteltek az elmúlt évtizedekben a Balaton festészeti és grafikai ábrázolásainak. Szobrászati alkotások viszont nem kerültek az ilyen tematikájú képzőművészeti kiállítások előterébe, noha az 1960-as évektől számos balatoni tájat ábrázoló szobor és dombormű készült. (…)
A 19. században lezajlott a Balaton írók, költők által történő felfedezése. A költemények egy része szépirodalmi köntösben rögzítette a vidék nevezetességeit, másik részük pedig megkezdte a balatoni mondák, legendák irodalmi alapjainak lerakását. (…)
Nem az a lényeges, hogy én mit akarok kezdeni a kővel, hanem a kő mit sugall és mire késztet engem. (…)
Szimbolikus tartalmú kompozíciói a pitypangok életének, különös metamorfózisának fázisait jelenítik meg. A művész azért választotta vizsgálódása tárgyául a pitypangot, mert e virágon keresztül jól meg tudja ragadni az idő folyását, a természetben tapasztalható körforgást. (…)
Látva látszik, hogy egy bontásra ítéltetett lakótömb éppoly idő-faktoros romlás állapotrajza lehet, mint egy kieső tanyai épület vizuális nekrológja, s egy látszatra még életteli fázisban megnevezett épületrész ugyanúgy a „senkihona” pillanatképét nyújtja, mint a funkcióját vesztett kisbolt vagy iskola valamely amortizálódott tanyai világban. (…)
Mint ahogy (szinte) bármely Bódy-film mutatkozik, úgy kap jelentés-univerzumot a könyv is: a fekete-fehérségtől az akusztikus zajvázlatig, a részletfotóktól a zajbeszéd-geneneráló képfolyamig, a javított gépirattól a kultusztörténeti metszetig, filmforgatókönyvtől a standfotókig, portrétól a kozmosz teljességéig annyiféle és olyan lenyomat, melyre csak keresve lehet közelítő jelzőt találni. (…)
A festett jel nála sajátos kódolással, grammatikával bír, és saját autonomitását is reprezentálva önállóan is képes érvényesülni, információt és élményt nyújtani. Ezenfelül egy ilyen egyben látható jelkollekció nagy hatást tud gyakorolni, mert mindinkább szervesen összeillő rendszert kezd alkotni… (…)
Ghyczy György rajong a színekért, és ezt festményein bátran megmutatja. Alkotásaiban a művész színekhez való viszonyát, színörömét nyilvánítja ki. Tisztán, keverve, különféle kontrasztokban, ragyogón, tompítva és tónusfokozataiban vékonyan kenve és vastagon felhordva egyaránt attraktívan használja; minden képén érzékelteti a színnel való foglalatosság érzéki örömét. (…)
A kocka nincs elvetve, mert nem is létezik, legalábbis számomra, abban a polidimenzionális világban (sokrétű univerzumban), ahol mentálisan élek és alkotok. (…)
A számomra oly fontos kövek magukban hordozzák az időt. Óriási lépték ez, hiszen a kialakulásuk több millió évvel ezelőtt zajlott. A forma pedig, a kockaforma a stabilitást és a teljességet jelképezi. Nagyszerű kombináció! Mit tehetnék én még mindehhez? Talán, ha megvésem a felszínüket… (…)
Célom, hogy olyan kifejezési formákat és megoldásokat találjak a tradicionális festészeten belül, amelyek egzaktabban fejezik ki a szubjektív és objektív elemek kapcsolatát és örök dilemmáját. Pár éve foglalkoztat az a kérdés, miképpen lehetne a kockát mint az egyik legtökéletesebb mértani testet beemelni festészetembe. (…)
A leginkább tájképfestészetre és csendéletekre „szakosodott” akvarell tematikát Ványai teljesen felrúgja, hiszen egy geometrikus testet választott vízfestményei „főszereplőjének”; az utóbbi közel két évtizedben ezen akvarellsorozatának alanya/tárgya a kocka. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
