Európában egyre több város válik múzeum jellegűvé, amelyek ugyanúgy vonzzák a turistákat, mint a hatalmas mennyiségű tárgyat bemutató, az emberi történelem különböző idejében felhalmozott emlékeket, műveket őrző múzeumok. Ilyen például Róma csaknem egésze, a reneszánsz Firenze, Barcelona gótikus utcái, Brügge, vagy a németalföldi aranykort őrző Amszterdam – és Prága is ebbe a sorba illeszkedik. (…)
A kilenc dombra települt várost a leletek szerint már az ókorban is lakták. Két nagyon fontos dolog állt Prága fejlődése mellett. Az itt élő népek mindenkor és minden időben kreatívak és innovatívak voltak. Városfejlődés, urbanizáció szempontjából ez a két tényező mindig jelentőségteljes volt. (…)
Régi vágyam, hogy a balett műfaját a néptánc műfajával egybedolgozva áthidaló aspektusokat vizsgáljak meg egy előadás keretei között, ahol számomra a két műfaj hasonlósága a szigorú és nemes (maga)tartásban, a mozdulatok milyenségében ismerhető föl. (…)
A címben idézett Babits-vers saját médiumát is féltő, ironikus befejezésével szemben ma azt látjuk, hogy a különböző művészeti ágak nem váltják fel egymást. Interakciójukból hibrid műfajok születnek, és imaginárius világukban ma is, a 21. században is jelen van a Hold vonzása, kultusza. (…)
A digitálisan befotózott filmszalagokkal létrehozott filmek egy olyan hibrid formát képviselnek, amelyek sem önmagában a digitális, sem az analóg technikával nem reprodukálhatók. Filmjeink egy adott kor adott technikai lehetőségeinek termékei. (…)
A K.A.S. Galériában megrendezett Entrópia / 22 recept az élettől című kiállításomon 2019 novemberében egy installációt mutattam be, amely a performansz-remix témakörében az idő létezésének kérdésével, a múlt és a jelen folyamatával foglalkozott. Ebben a modellezett folyamatban Nagymamám régi elektronikus sütője kapta a főszerepet, a tudat és az időutazás kérdéseit demonstrálva. (…)
A könyv tartalmi szempontból – mióta megtanultam olvasni – mindig is érdekelt. A művészkönyv műfajával való találkozásom során szembesültem azzal, hogy a könyvet nemcsak olvasni lehet, hanem műtárgyként is létezhet. A művészkönyv műfajából leginkább a könyvtárgyak-objektek hatottak rám. (…)
A művészet, a kortárs művészet, azt mondják, a jelenre reflektál. Nos, akkor mint alkotó, fel kell tennem magamnak azt a kérdést, miután saját legutóbbi munkamódszerem ilyen kényelmetlen helyzetbe hoz, hogy miért is hibrid képeket készítek? Ha ez egy korábbi gondolkodási és technikai konstrukció, akkor ma lehet-e releváns leírási mód? (…)
Tanulmányom tárgya a technológiai médiumokra reflektáló kortárs hazai festészet. A festészet és más médiumok közötti kölcsönhatások rövid történeti áttekintése során nyert tapasztalatok fényében konkrét alkotásokon keresztül vizsgáltam meg az ezredforduló körüli és utáni hazai kortárs festészet és a digitális médiumok viszonyát, illetve a közöttük fellépő mediális transzformációkat. (…)
Mit is jelent a hibrid kifejezés a művészetben? Kortárs művészeti mozgalomnak címkézik leginkább, ahol a tudomány, illetve a legújabb technikai megoldások határterületén mozgunk. A robottechnika, az adatvizualizáció vagy a mesterséges intelligencia mint új területek alkotják ezeknek a törekvéseknek az alapjait. Ebben az összeállításban megkíséreljük kiterjeszteni, illetve más, új oldalról megközelíteni ezt a széles területet is magában foglalható művészeti formát. (…)
A bécsi kávézói kultúra példátlan. Annak ellenére, hogy a történelem első kávéháza a XII. században Mekkában, Európáé pedig Velencében nyílt meg, a kávéházi élményt legtöbben Béccsel párhuzamosítják. (…)
A Kétfejű Birodalom Budapestnél is nagyobb városa, ahol a házfalakon a sasok először kétfejűek, majd egyfejűek, majd újra kétfejűek (1934–1938), majd egyfejűek lettek horogkereszttel, majd ismét egyfejűek, de sarlóval és kalapáccsal. Máig is találunk mogorva sasokat (Hofburg) és vidám sasokat egy-egy iskola falán. (…)
Annyiszor fennakadt a torkomon Bécs (a nagystílű szomszédok a vidéki kislány torkán), hogy valamikor az ötvenes éveim közepén egyszer csak úgy döntöttem, hogy Bécs lesz az, ahol minden múzeumot megkísérlek bejárni, megismerni, hátha akkor jobban befogad, és én is őt. Ez valóban megtörtént. (…)
Tudjuk, hogy minden város építészetén kitűnően látszik társadalmának történelme. Ez fokozottan igaz és irigylésre méltóan nyomon követhető Bécs esetében, mert fejlődése a XV. századtól napjainkig töretlen, komolyabb harcok, pusztítás nem sújtotta. (…)
Széttöredezett világ címet is adhattam volna ennek a rövid bevezetőnek, de nem lett volna pontos. A világ valóban széttöredezett, de ennek ábrázolása meglehetősen nehézkes és reménytelen és fölösleges, alighanem közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, Végh András szétgondolja a világot, hogy a töredezettség így meg is jelenjék, és foltokban, formákban és színekben sajátos rendszert képezve is állítódjék vissza és helyre eredeti formájába. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
