Az 1990-es évek közepén egyhónapos ösztöndíjat kaptam Bécsbe. Városszociológus tanárom tanácsát követve módszeresen, gyalogosan bejártam az egykori császári székhelyet. Azt gondoltam, hogy sok-sok hasonlóság lesz a magyar főváros és Bécs között. Évszázadok közös történelme meghatározhatja ezt. Tévedtem. Holott minden város történelem, társadalom és környezet összhatásából alakul ki. Csakhogy ennek a két fővárosnak drámaian különbözik a történelme.
De nézzük a kezdeteket! Az európai városok jelentős része az ókori Római Birodalom városalapító tevékenységének köszönheti létét. Így volt ez Béccsel is. Pannonia Provincia és az egykori Borostyánút kereszteződésénél alakult ki a Budapesttől 250 kilométerre fekvő mai osztrák főváros, majd a Római Birodalom összeomlása után, a IX. században éledt fel újra.
Bécs egy XV. századi ábrázoláson (forrás: Wikipédia)
A középkor évszázadaiban – hasonlóan a legtöbb más európai városhoz – Bécs népességszáma állandóan növekedett, és ennek köszönhetően a mai belváros lassacskán elérte azt a formáját, amely jelenünkig számtalan építészeti emléknyomot hagyott arculatán. Sorban épültek a templomok is a fallal körülvett város belső területén, az újabb elővárosok pedig az urbanizáció második szakaszának időszakát jelezték. A XIII. századtól uralkodó Habsburgok birodalma az évszázadok során egyre jelentősebb európai hatalommá vált, nemcsak politikai, hanem gazdasági értelemben is. Mai fogalommal élve: egy „jóléti” társadalom csíráit látjuk: máshol ismeretlen szélességű társadalmi rétegek jutottak viszonylagosan biztonságos, tisztes megélhetéshez.
Bécs a XVIII. század második felében (forrás: Wikipédia)
Mindez máig jól látható a háborúktól is megkímélt város gazdag építészeti emlékein, palotáin, polgári lakóházain, középületein. És soha olyan gyorsan nem épült és terjeszkedett Bécs, mint Ferenc József császár idejében, az Osztrák–Magyar Monarchia évtizedeiben. Ez a korszak a polgári társadalom születésének ideje. Az első világháború végén elvesztett hatalmas birodalomnak évszázadokig ez a város volt a központja és látványosan legnagyobb haszonélvezője.
Tudjuk, hogy minden város építészetén kitűnően látszik társadalmának történelme. Ez fokozottan igaz és irigylésre méltóan nyomon követhető Bécs esetében, mert fejlődése a XV. századtól napjainkig töretlen, komolyabb harcok, pusztítás nem sújtotta. Kevés európai városra jellemző ez a nyugodt és folytonos urbanizáció. Ennek is köszönhető, hogy évek óta elnyeri az „Európa legélhetőbb városa” címet.
