„…Késő-modern jelenünkben […] a határok egyre inkább behatárolhatatlan terréniumaival szembesülünk. Ebből adódóan egyre kevesebb értelme van a művészettörténeti műfaj-kategóriák használatának, a tudományos dobozba gyömöszölésnek vagy a filozófiai irányok kizárólagosságra való törekvéseinek harcmezejére lépni. A határokról a műfaj átjárhatóságának értelmében és az esztétikai háttérdimenziókkal összefüggésben mégis érdemes beszélnünk…” (Bohár András: Határ-műfaj, háttér-esztétika. Képírás Füzetek, 2003)

Bevezetésként Bohár Andrástól vett idézettel szeretnék kapcsolódni a hibrid kifejezés művészeti közegben való megjelenésére, elemzésére, kivetítve a művészkönyv-könyvtárgy alkotói attitűdjére. A művészkönyv műfaját 1993-ban ismertem meg az akkoriban Párizsban élő Joseph Kadaron keresztül, majd a Grafikusművészek Szövetsége által az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett kiállítás kapcsán. Rabul ejtett a műfaj újszerűségével, végtelenül szabad asszociatív lehetőségeivel. Szabályok, kánon nem kötik, hiszen néhány évtizedes múltra tekint vissza. Az 1960-as, 70-es évekre tehető a megjelenése, míg Magyarországon a 80-as, 90-es években éli virágkorát.

Jelentős magyarországi eseményei a sajátos médiumnak a székesfehérvári Szent István király Múzeumban, Kovalovszky Márta művészettörténész kezdeményezésével 1987-ben elindított, öt-hat évente rendszeresen megrendezett nemzetközi művészkönyv-kiállítások. A bemutatkozásra nagyszámban beérkezett gazdag, változatos megjelenésű művek kitekintést, átfogó keresztmetszetet adtak a nemzetközi képzőművészeti életben jelen lévő, aktuális vizuális-művészeti irányokról. Mára beépült és elfogadottá vált a magyar képzőművészeti életben is, nehezen körülhatárolható műfajként, az 1993-ban alapított Magyar Művészkönyvalkotók Társasága aktív képviseletében.

A könyv az emberiség történelmének lenyomata, dokumentációja, mai kultúránk alapját jelenti. Eredete, kezdeti megjelenési formái, évszázadokon keresztül változó, formálódó története felkeltette az én érdeklődésem is. A nyomhagyás, az írás, a könyv története a legkorábbi időktől napjainkig igen széles és változatos megjelenési formát mutat az ősi barlangrajzoktól az agyagtáblákon, a veretes, míves kódexeken, keleti tekercseken keresztül a nyomdai-digitális kiadványokig. Ezek, bár alakjukat tekintve egyszerűbbé váltak, változatos, de egyszerűbb betűtípusokkal, gazdag képgrafikai és fotóanyaggal egészültek ki, s a dokumentáláson, oktatáson túl művészi-irodalmi-képzőművészeti tartalmakkal is bővültek.

A könyv tartalmi szempontból – mióta megtanultam olvasni – mindig is érdekelt. A művészkönyv műfajával való találkozásom során szembesültem azzal, hogy a könyvet nemcsak olvasni lehet, hanem műtárgyként is létezhet. A művészkönyv műfajából leginkább a könyvtárgyak-objektek hatottak rám. Egyrészt a térbe kerülő, a könyv-olvasás fogalmainak plasztikus, műtárgyként való megjelenítésével, másrészt az olvasás fogalmának kiszélesítésével inkább olvasatról beszélhetünk, mely kifejezés kiterjedtebb, interpretációs értelmezési viszonyrendszerrel bír.

HAász Ágnes: Nyitott könyv

A könyv hétköznapi, formai, fogalmi tartalmának megújítása, újraértékelése izgalmas feladatot jelent számomra. Könyv-objektjeim létrejöttében, megalkotásában fontos az alkotás során felhasznált változatos anyaghasználat, könyvre emlékeztető, vagy fogalmi kapcsolódást felmutató, talált használati tárgyak (objet trouvé), objektumok: különféle dobozok, tárolók, lapozhatóságot idéző formátumok, az olvasás elhasználódott eszközei, kellékei, mint például szemüveg, lámpa, papírlapok stb. Többféle műfaj, műfaji technika alkalmazásával létrejövő, műfajilag nehezen meghatározható, illetve besorolható műegyütteseken jól lekövethető ennek a művészeti kifejezési módnak a sokszínűsége, a művészi szabadság abszolút megnyilvánulása. A múlt századi avantgárd, dadaista mozgalomból kinövő, sarjadzó műfaj ma kortárs képzőművészeti törekvésekkel és gazdag, egyéni értelmezéssel párosul. Az e műfajban alkotott munkáimban a változatosságot, a gazdag társítási lehetőségeket mutatom fel. Ezen túl a fogalmi jelentések kifejezésbeli lexikája is érdeklődésem körébe került, mint lábjegyzet, körlevél, szövegdoboz, szófordulat, illetve filozófiai-irodalmi-zenei szlogenek, műcímek, közmondások, szentenciák, kinyilatkoztatások stb.

Munkáimat három kategóriába sorolva kísérlem meg bemutatni, kibontani, elemezni – hogyan is kerülhet a hibrid szó fogalomkörébe a művészkönyv-könyvtárgy műfaja. E műveket és csoportosítást természetesen átfedések, áthatások és az átjárhatóság gazdag strukturáltsága jellemzi, az alkotási folyamat során alkalmazott sokféle műfaj, művészi technika kereszteződése, rétegződése során.

Klasszikus könyvformához kapcsolódó művek

Első darabjaim többnyire a klasszikus könyvformát idézik. Az 1993-ban készült Vaskódex alapját hűtőgép rekeszlamellák képezik patinázott, meggyűrt alufólia-borítással. Az összeállítás a belekomponált sérült, régi szemüveggel, ellapított lámpafejjel már tárgykompozíciót alkot. A Bábel könyve című mű kapcsán egy elavult telefonkönyvet Borges Bábeli könyvtár című írása részleteinek negatívba átfordított, fénymásolt lapjaival vontam be, a bevájt mélyedést feketére festett betűtészta-halommal töltöttem meg, ahol a kis elemek nyitott állapotban szétszóródnak a könyvforma körül. Ez képletesen a bábeli nyelvi zűrzavart idézi, azt a képzetet keltve, mintha a fekete lapok szövegeiből kiesett, összekeveredett betűk lennének.

A Digitális rímek és Üzenőfüzet című munkáim laboratóriumokban szövetminták tárolására használt, hajtogatott kartonlapokból készültek. Kerek és szögletes formájú légszűrőből megformált tárgyaimnál az olvasáshoz köthető szókincsből vett kifejezéseket, fogalmakat fordítottam le a vizualitás nyelvére, mint a Végtelen történet és a Nyitott könyv esetében. Ide sorolhatók még a zenei ihletettségű műveim, a Graduálé, mely a templomi énekeskönyvre, a kórus lépcsőzetes alakzatára és a zenei hangfokozatra is asszociál. A Zongoradarab elavult, elhasználódott telefonkönyvből kivágott, festett fekete-fehér zongorabillentyűzet. A fából kifaragott, ráillesztett hangszerdarabok ütögetésével fémhangot adó Sansa-könyv az afrikai pengetős hangszer könyvformára átírt változata. A Verdi-operára reflektáló Mascarade festett, letraszetből applikált szövegtöredékes alufólia-álarcai a könyv hátsó borítóján lapuló gipszöntvényre, az utolsó „halotti maszkra” mint héjszerkezetre simulnak rá.

Tárgykompozíciók, objektek, plasztikák

Korai munkáim egyikét a reneszánsz kori útikönyvtár-alapítás mintájára készítettem kiselejtezett fadobozból: Téka: Io. Ágnes HAász et amicorum – HAász Ágnes és barátai kiskönyvtára. Ez a munka harminchét hajtogatott, általam készített borítóval ellátott leporellót tartalmaz, melyek lapjaira művészbarátaim írtak, rajzoltak vagy képeket applikáltak. A minikönyvek kivehetők, széthúzhatók és különféle kompozíciókba rendezhetők. A kiskönyvtár továbbgyarapodhat újabb leporellókkal.

HAász Ágnes: Téka: Io. Ágnes HAász et amicorum – HAász Ágnes és barátai kiskönyvtára

Az Ezeregyéjszaka meséi kiselejtezett kézi szerelőlámpa zárt dobozában rejlenek. A felhasznált keleti írások összemásolt színes lapjai harmonikaszerűen kihúzhatók és tetszés szerinti alakzatba helyezhetők. A Lábjegyzetek sorozat darabjainál plexiből és hungarocellből készült kirakati bábuk lábrészeit használtam fel, szövegtöredékeket applikálva rájuk, Ezek a munkák szintén a könyvhöz tartozó fogalmak vizuális átírásai. A Hegedűre írva selejtes hegedűnyakra applikált, a nyakívet követő, fénymásolóval készült, kottafejes lapokból áll.

HAász Ágnes: Ezeregyéjszaka meséi

A selejtből kiemelt, utcán talált, tematikusan kapcsolódó tárgyak elhasználódásuk során már egy időréteggel, számunkra ismeretlen, csak sejthető történettel rendelkeznek. Ezek újabb időréteggel gazdagodnak a további művészi alakítás során, új kontextusba helyeződnek, parafrázisként új értelmet nyernek. E tárgykörbe tartozik a talányos A-tól Z-ig fekete alapú, spirális fémrugó, felületén az ábécé fényes, fekete, betűivel, Pessoának ajánlva, az első portugál író-költőnek, aki elsőként írta műveit írógéppel a múlt század elején (vas alkatrész, írógépfejjel), és szintén ide kapcsolódik a Szófordulat, mely a mai ember számára már ismeretlen funkciójú háztartási eszközre (fa, fém) épül. A táblaszerű, keverőfejébe fűzött, fénymásolt szöveget (a fény árnyalatnyi módosulása) tartalmazó pauszpapír-szalag a fogantyúval körbetekerhető.

E tárgykörön belül külön csoportot alkotnak az interaktív jellegű plasztikus munkák, mint a Szavak súlya, mely kiselejtezett levélmérlegre helyezett Borges-idézetekkel – szerelemről, életről, halálról, létről – teleírt kavicsokat tartalmaz. A kavicsok kiegészíthetők, a néző által is áthelyezhetők, további írástöredékkel, versidézetekkel bővíthetők. A Moholy-Nagy Lászlónak dedikált „hommage”-darabok, mint a Körlevél Moholy-Nagytól gyári csomagolásból származó, hajtogatott kartonból kivágott körformákkal építkezik, lapjai különböző alakzatokba tetszés szerint összerakhatók. A Kör és kereszt talált, vörös-dróthálós négyzetes keretek pozíciói variálhatók; a sűrűbb-ritkább szövésből keresztforma és körlap rajzolódik ki.

A Szövegdoboz sorozatom hosszúkás, tárolásra használt fadobozokból áll. Eredeti funkciója már kideríthetetlen, de patinás felülete árulkodik éltes koráról. A dobozok belsejében különböző anyagú, tárgyú kompozíciós elemek találhatók: festett betűtészta, fénymásolt szövegcsíkok, aranyra festett, összefűzött, öntapadós betűsorokat tartalmazó orvosi spatula (fa nyelvlapoc), melyek indiai írásmódra emlékeztetnek, és ezek is különféle pozíciókba helyezhetők.

Elektronikus továbbgondolások fény- és mobil objektek, videók

A legutóbb készült könyvtárgyaim már az elektronikus technikák, médiumok bevonásán alapulnak. Ez egyrészt sajátos karakter kialakulását jelenti, másrészt manuálisan jól kiegészíti a virtuális (számítógépes) alkotási módot; s e párosítás mindkét műfajt megtermékenyíti.

A digitális nyomatok – betűk, szövegtöredékek, írások mint háttér- és kompozíciós elemek az olvasás fogalmának képi megjelenítését tükrözik: …kezdek átlátszó lenni, a világ ki-bejár rajtam, 1, 2. A Lábjegyzet térfigurával szintén az olvasás további megjelenési variációja.

HAász Ágnes: …kezdek átlátszó lenni, a világ ki-bejár rajtam, 1, 2

Villanymotorral körbeforgó objektjeim, mint a Végtelen történet vagy az Arcjáték, hengerré összetekert, transzparens digitális lapok (írástöredékek, vonalas rajzolatok). Az elektronika segítségével nemcsak térbe, hanem mozgásba is kerülnek ezek a művek; körbe is járhatók, a körmozgásnak köszönhetően a vonalak, alakzatok változó metszéssíkjai folyamatosan változó térbeli kompozíciót hoznak létre.

Ebbe a kategóriába sorolható a videó-performansz is, mely a könyv, az írás fogalmi körébe tartozó kifejezések térbeli, időbeli kiterjesztése; számítógépen generált beszédhang, újabb médiumokkal bővülő megjelenési forma. A múlt évben készült a Mindennapi étkeink – Paradicsomleves betűtésztával – Hommage à Heidegger című videó, mely számomra új utat nyitott meg. Heidegger műalkotásról, a műalkotás eredetéről szóló filozófiai műve és a betűtészta főzése (az ábécé teljes betűkészletével) feltételezhetően heideggeri gondolatok, szellemi tartalmak hordozói is; így a szellemi és a valós táplálék jelentéstartalmát paradox módon jeleníti meg.

Ezen műfaji sajátosságok túlmutatnak a könyvtárgy-művészkönyv kifejezéseken, hiszen többféle képzőművészeti műfaj, technika és médium alkalmazásával számtalan variációs lehetőséggel élhetünk az elektromosság bevonásával. A munkáim kapcsán a változatos formai megjelenésen túl számtalan anyaggal, időbeli, sík- és térbeli viszonylatokkal találkozhatunk. Ezek összefoglaló meghatározására a hibrid kifejezés alkalmas forma, mely további, új formációk, vizuális dimenziók létrejöttének folytatását, lehetőségét is magában hordozza.