Európában egyre több város válik múzeum jellegűvé, amelyek ugyanúgy vonzzák a turistákat, mint a hatalmas mennyiségű tárgyat bemutató, az emberi történelem különböző idejében felhalmozott emlékeket, műveket őrző múzeumok. Ilyen például Róma csaknem egésze, a reneszánsz Firenze, Barcelona gótikus utcái, Brügge, vagy a németalföldi aranykort őrző Amszterdam – és Prága is ebbe a sorba illeszkedik.
Prágában található Európa legrégebbről megmaradt zsidó műemlékegyüttese. A zsidónegyed a 13. század óta működik, a 19. és 20. század fordulóján erősen városiasodott, polgárosodott. 1906-ban nyílt meg a Zsidó Múzeum a városban, Judaica gyűjteménye egyike a legnagyobbaknak a világon; 1950 óta Állami Zsidó Múzeum. Mivel a cseh és morva zsidóság nagy részét elpusztították a II. világháború alatt, a zsinagógák üresen, használók nélkül maradtak, így valószínűleg a legjobb megoldás, hogy a Zsidó Múzeumhoz csatolták ezeket az intézményeket is, azok részét képezik. Egyedi, különleges múzeum-együttes!
A Régi-új zsinagóga Közép-Európa legjelentősebb kora gótikus zsinagógája, 1270-ben épült, ötboltozatos elrendezésű, kéthajós épület, belül gótikus oszlopokkal. Belső tere mindössze 14,3 × 8,4 méter, és mégis monumentális. Egyedülálló a maga nemében. A Pinkas zsinagóga 1492-ben épült, gótikus és reneszánsz stílusban. Őrzi a theresienstadti gettóban készült gyerekrajzokat. Amikor restaurálták, a falakra kézzel felírták a zsidó származásuk miatt megölt 80 ezer cseh és morva állampolgár nevét. A Klausen zsinagóga 1570-ben épült, 1995-96-ban állították helyre. A Maisel zsinagóga 1590-től működött, 1996-ban újjáépítették. A Spanyol zsinagógát a kor divatja szerint a megújult mór stílusban építették 1861-ben, gazdag belső díszítésekkel, 1998-ban restaurálták. Az embereket eltüntették, de tárgyaik, imakönyveik őrzik testük melegét, létezésük bizonyítékait.
A Spanyol zsinagóga belülről (forrás: Pixabay)
Mindehhez a nem mindennapi, különleges látványegyütteshez hozzátartozik a régi zsidó temető is, mely ugyancsak része a prágai Zsidó Múzeumnak. Egyike a legnagyobb zsidó temetőknek Európában, ahová a 15. századtól 1786-ig temetkeztek. Mintegy 12 ezer zsidó sírkő látható a különböző korból származó faragványokkal, vallási szimbólumokkal, attribútumokkal és stilizált héber betűkkel. A legrégebbi sír 1439-ből származik. A helyszűke rákényszerítette őket, hogy több rétegben temetkezzenek. Ezek a sírkövek szinte élőlények, az életről szóló plasztikák, talán az őrzőangyalok földi lakhelyei. Persze: élet és halál elválaszthatatlansága, de ha valaki az időről – főleg a saját idejéről – akar meditálni, elsőrangú színhely ehhez a prágai zsidó temető…
Sírkövek a zsidó temetőben (forrás: Pixabay)
Hamarabb ismertem a prágai zsidó temetőt Ország Lili munkáiról, mint valóságosan. Amikor 1968 őszén visszavittem tenyérnyi lakásába Rákosligeten bemutatott műveit, fennakadt a tekintetem az egyetlen fényképen, mely az asztalon állt szúrós, vesébe hatoló tekintettel. Franz Kafka – mondta ki kedvenc írója nevét, aki cseh zsidó volt Prágában, az Óváros közelében élt, és németül írta a 20. századot meghatározó műveit. Valószínűleg annak köszönhettem, hogy a festő megmutatta prágai zsidó temető-sorozatát, hogy olvastam az 1966-ban magyarul megjelent Kafka-regényt, A pert. Akkor és ott lettem elkötelezett híve Ország Lili festészetének és Prágának, ahová 1968 októberében mentem el először. Megkopott, de méltóságteljes volt a város, sosem feküdt le az úgynevezett szocializmusnak, sem a hitlerájnak (gané emberek, kisstílűek persze ott is voltak – de tessék erről inkább Hrabalt, Kunderát, Havelt, Páralt és a többi cseh ironikust olvasni).
David Černý Kafka-szobra Prágában (forrás: Pixabay)
Természetesen Prágának is van mindenféle múzeuma, galériája, ahogy illik. A Párizst és Sarah Bernhardtot meghódító szecessziós plakátfestőnek, Muchának és a két nagy cseh zeneszerzőnek: Smetanának és Dvořaknak is van múzeuma. Különlegesség a Muzeum Kommunizmu, melyet egy amerikai üzletember alapított és gyűjtötte össze benne a korszak jellegzetes tárgyait. A KGB múzeum is rendkívüli dokumentációja közös közép-európai történelmünk nemrég-múltjának. Jellegzetes prágai lelemény az óvárosi főtéren a Prágai Illúzió múzeum (trükkök, térbeli illúziók és hasonlók) és még a Film Legenda Museum (filmek, képregények, populáris kultúra) is említést érdemel.
Nagyon sok korsó sört ittam meg én is az éppen végzett közgazdász tanítványaimmal, akikkel két-három-négy végigdolgozott évet zártunk le együtt Prágában, ahol elmondták, milyennek vélték a várost a tőlem hallottak alapján, és milyennek látják az ottlétükkor. Kivétel nélkül felfogták Prága bonyolult nagyszerűségét, groteszkségét, egyediségét.
