Mit is jelent a hibrid kifejezés a művészetben? Kortárs művészeti mozgalomnak címkézik leginkább, ahol a tudomány, illetve a legújabb technikai megoldások határterületén mozgunk. A robottechnika, az adatvizualizáció vagy a mesterséges intelligencia mint új területek alkotják ezeknek a törekvéseknek az alapjait.
Ebben az összeállításban megkíséreljük kiterjeszteni, illetve más, új oldalról megközelíteni ezt a széles területet is magában foglalható művészeti formát. Olvasatunk a hibrid kifejezés általános meghatározásából indul ki, azt igyekszik átemelni a művészet területére. E szerint a hibrid két vagy több dolog, elem keresztezéséből jön létre. Leginkább idegen, furcsa, nem megszokott, sőt, megsértő a keletkezett egyed. Életünkben egyre több ilyen keresztezett utóddal találkozhatunk; gondoljunk például az autókra. Nem is kiterjeszteni szeretnénk egy valamennyire már használt terminológiát, hanem inkább újradefiniálni, a kortárs művészeti gyakorlathoz igazítani egy problémakört. Olyan kísérletet tervezünk megvalósítani, mely talán újabb gondolatok, megoldások felé vihet. Természetesen azt is figyelembe vesszük, hogy büntetlenül nem lehetséges már valamennyire kialakult terminológiákhoz hozzányúlni. A téma aránylag új természete miatt talán most még megbocsátható ez a „tévelygés”.
Ami miatt engem személy szerint érdekel és megérint ez a tematika, az a benne rejlő új lehetőségek. Mint az infúzió, ez is átmoshat, felfrissíthet, sőt megmenthet halódó, már kimerített dolgokat, megoldásokat. A régi és az új megfelelő szimbiózisba léphet. A különféle technikák, megoldások, dolgok előnyei, progresszív irányai találkozhatnak, együttműködhetnek; erősíthetik egymást; új minőségek születhetnek.
A témák, amilyen módon az itteni szerzők megközelítik a hibrid művészetet, széles horizonton mozognak. Ez adódik a különféle hagyományos műfajokból – pontosabban azok keveréséből az újjal –, a sajátos összeolvasztásból. Ha mindenképpen kategorizálni szeretnénk, a nagy műnemek majdnem mindegyike, a képzőművészet, a mozgókép, a zene és a tánc jelenik meg mint hagyományos kiindulási alap, a keletkezett művek forrása. Az intermédia átfogó hálót biztosít. A határok sok esetben tehát teljesen összemosódnak, és így újabb kifejezési formák, mediális megközelítések bukkannak fel.
A tematikus szám ötlete a „Hibrid média a kortárs művészetben” című szimpóziumon vetődött fel, melyet a MAMŰ Galériában, Budapesten 2019-ben rendeztünk. Aztán terveztük a szimpózium folytatását, újabb előadásokat és tanulmányokat, de a rendezvény 2020 első felében nem valósulhatott meg. Ezért további szerzőket kértem fel, hogy írjanak szöveget a témakörben. Az online megjelenés lehetőséget nyújt művek teljes megtekintésére, meghallgatására is; kiegészítésképpen további kapcsolt tartalmak befogadására.
Ez az összeállítás bizonyos szempontból a Képírás „A hiba esztétikája” című tematikus száma folytatásának is tekinthető, mind szellemiségében, mind szerkezetében és tartalmában.
