Szerző

Képírás

Mikó F. László: „Délután öt órakor”

Még csak fél öt. Hajnal. A tetőablakon dobol az eső. Tram-taramm, tram-taramm, tram-taramm. Nyitott szemmel fekszem a hátamon. Visszahúznak az álmok, nem is tudom, hogy ébren vagyok-e egyáltalán, vagy még abban a folyamatosan távolodó világban létezem, amibe bekopogott az eső. (…)

Mikó F. László: Az igazság pillanata

Állok egy vörös fapalánkkal körbevett tér közepén. Nincs már jelentősége hogyan kerültem ide, egyszerűen csak itt vagyok és várok. Körben, a palánk mögött emelkedő sorokban emberek ülnek és várnak ők is, talán ugyanarra, mint én, talán másra, ezt nem tudni még pontosan. Tanácstalan vagyok. Mit tegyek? (…)

Zsubori Ervin: Április-haikuk

Kiss Richárd festményei

Bátai Sándor: Good night!

Kiss Richárd képregénye a fogyasztás szentélyében, folytatásos sorozatokban elbeszélve, hangutánzó szavak kíséretében.

Ványai Fehér József versei

Időből kihullt apostol,
Téged a jelen tart fogva,
Az egyetlen lehetséges.
Minden szenvedés megtisztul? (…)

Nagy Zopán képei

Nagy Zopán versei

Végy egy rész észt.
Adj hozzá gondot.
És még egy részt:
Érzés-abroncsot. (…)

Láng Eszter: „Szüntelen létezés”

A szerző egyszerre van belül és kívül a történésekben: átélője, egyben rögzítője az eseményeknek, érzéseknek. Leírásának, elemzésének tárgyát alapvetően a kétszemélyes kapcsolat és a hétköznapi szituációk képezik, az emberi létezés a boldogság érzékelésében, megélésében merül ki. (…)

Szénási Miklós: Mindenki egy

Úgy járunk-kelünk, akár a kísértetek,
munkába reggel, este haza,
néha vannak jobb napok is, de
a többség mostanában nem túl laza. (…)

Fátyol Zoltán versei

kifejezhetetlen / és taníthatatlan // mint rögök / nemzedékeiben / lassan fakul ki / hanyatló csuklók / prédájaként (…)

Batári Gábor két verse

Itt vagyok, csüngök,
itt lógok, mint szeren,
persze nem ama kábítón, mint
teafilter a tealében
a végtelenek párhuzamosain (…)

Sulcz Roland videóesszéje T. Horváth Éva művészkönyvéről

T. Horváth Éva Daedalus Vázlatok II. című munkája, szuperközelikben elmesélve.

Bene Zoltán: Bombázók

Az éjszaka kellős közepén P. különös zajra ébredt. Morajlásszerű zúgás verte föl. Kitört egy háború, gondolta, még inkább az álom, semmint az ébrenlét világában. Nem feledte azokat az időket, amikor igen gyakran teltek meg az éjjelei efféle, távoli mennydörgéshez hasonló dübörgéssel. Az amerikai gépek pontosan a városa fölött húztak el, hogy bombázzák a széteső Jugoszláviát. (…)

Magén István két verse

Vagy, voltál, leszel. Közössé
válnak emlékeink. Fényképek
maradtak apámról, anyámról,
és másokról, akik odafordultak.
És terólad is közelebbről.
Azonos akartam maradni veled. (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑