Szerző

Képírás

Geminidák – a MET Téli Tárlata

Abafáy-Deák Csillag: Csillagközi migránsok

A csillagjelenségek és a művészek által hozzájuk kapcsolódó színek és formák látványosak, sőt kápráztatóak. Nincs állókép, mindegyikben ott a mozgás, a változás ígérete. (…) A Magyar Elektrográfiai Társaság Geminidák – Adventi csillaghullás című kiállításának megnyitója.

Gágyor Péter versei

Jó volna járni a vízen / rovarboldogon / mint a vízipók / vagy mint vízibolha / korcsolyázni jégtelen tavakon (…)

Forgács Péter: Treff bubi

A fal mellett sorakozó székek egyikére ül, csak úgy nagykabátban, mint aki vonatra vár. Nem neki való hely ez a klub. Megmelegszik egy kicsit, aztán megy is. (…)

Hajtman Kornél versei

ágakat hó lepi el
gondtalan pelyhek az eget karcolják
otthagyva emléküket a légkörben
temérdek karcolás és seb
alakokat formál (…)

Kalmár János: Intervallum

Az üresség érzése a szemlélődés kezdete, melyben nem akarok sem elérni, sem megtartani semmit. Nem tartozom sehova, része vagyok a pillanatnak. Felelős vagyok érte. Számomra ez önvizsgálat, önpusztítás és önformálás, mely folyamatban a szobor időtlenné válik ott, ahol született. (…)

Uszkay Tekla: Lélek-lenyomatok – előszó Mayer Éva katalógusához

Mayert alapvetően foglalkoztatja az ember önazonosítása, amely tükrözi érzékenységét saját egyéni korlátainak megértésére, ledöntésére és elősegíti a közösségben való helyzetének meghatározását. Munkásságának jól követhető építkező folyamata van, melyben az identitás mint a szükségszerű önmeghatározás és a társadalmi, közösségi erő fő motívuma kap helyet. (…)

Janković Nóra: Utolsó snitt

Egy pillanatra hátranézett. Csak annyi időre, hogy ne veszítsen az így is egyre lassuló tempójából. Igen, még mindig a nyomában vannak. Érezte, ereje fogytával a távolság egyre csökken. Arcát eltorzította a félelem. (…)

Kalmár János szobrai

Virág Ágnes: Az intervallumról hétköznapian, elmélyülve, tudományosan és beleérezve

Kalmár János az intervallumot olyan fogalmak mentén képzeli el, mint az újraértékelés, hitelesség, hit, időtlenség, vagyis a lélek ébrentartása. Átgondolt, elmélyült intervallum-értelmezésben a lelki utat szorosan összekapcsolja a megértéssel, amit a szobor készítésének a folyamatával azonosít.

Fellinger Károly versei

Apám
az utánozhatatlanra ütött,
az egyetlenre,
akiből nem születik
még egy. (…)

Fábián Zoltán: A kozmosz dala

Fábián László – hadd legyek kissé személyes – APA –, úgy nyúl a betűkhöz, lévén olyan író, költő, irodalmár, aki mindig is fogékony volt a képzőművészetre, hogy esztétikummal ruházza föl a „kacsacsőrt” a „kukacot” a „zárójelet”, teremtve ezzel valami új értelmezésű, összetett pszeudo-iniciálét. (…)

Fábián László képversei

Kemény Zoltán: Élni hagyni az anyagot

A véletlen, a talált tárgyak gyűjtögetése, sokszor hosszú hónapokra való elraktározása. A várakozás. A várakozás arra, hogy egy szem, egy kéz segítse őket egymásra találni. Hogy mű legyen belőlük, hogy életre keljenek. – Gondolatok T. Horváth Éva művészetéről, Otthon lenni című kiállítása kapcsán.

T. Horváth Éva: Otthon lenni

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑