Sóvidéki határkerülésünkhöz a parajdi Rapsóné vára úrnőjének, mondabeli tündérasszonyának segítségét kérem. Legtöbb idevaló felnőtt, gyermek kedvelt története és tankönyvek, gyűjtemények révén széles körben ismert monda, hogy Rapsóné utat építtetett az ördöggel, hogy a tordai vagy kolozsvári templomba járhasson, majd a fizetéskor jól rászedte a pokolbéli fajzatot. (…)
Sóvidék kicsinyke tájegység Székelyországban, terméketlen földje mégis életet, hitet, ragaszkodást teremt. (…)
Idei második lapszámunk az egyik erdélyi kistájon, a Sóvidéken tekint végig, Láng Eszter szerkesztésében. A címlapon Vinczeffy László festőművész munkája.
Idei második lapszámunkat Láng Eszter szerkesztette, fókuszában az erdélyi Sóvidék áll. A címlapon Vinczeffy László munkája.
A festményreprodukciók különböző világokat szimbolizálnak, kétféle történetet mesélnek el, túlmutatva a közöttük feszülő összefonódásokon, amelyek felfedezéséhez szükség van a szuperpozíció elméletére, mely a részecskék kevert állapotáról beszél addig, ameddig valaki be nem avatkozik a folyamatokba. (…)
Nincs kétségem afelől, hogy M. Kiss Márta akkor bizonyít a legerőteljesebben, amikor fest, és csak fest, mert festményein keresztül a legnemesebb értelemben vett autonóm művészet csúcsait ostromolja. Ideje hát kissé alaposabban megvizsgálnunk identitásfestészetének sajátosságait. (…)
Harminchat éves, mint mindig, a világ kezdetétől a világ végezetéig ennyi marad, csupán a hajkoronáját növeszti, azáltal, hogy hajszálait meg-meglengeti a szél, a körmét, amikor a széles vállú, néma és izmos férfiak hátába mar, s a szeme közepén a karimás tükrű pupillát, amely éjszakánként olyan tág és zöld, miként álmában szokott lenni a júniusi Balaton. (…)
kagylókéssel szétfeszítik / élő tagjaim s elviszik / a gyöngyöt mit ajkaidra / kínom verítéke izzadt // húsom inaim szétszedik / szemem szívem szétverik / ágyékomon táncot járnak / koponyámból gurguláznak (…)
Ez a lépcső itt ép volt / és érintetlen. Emlékszem, / megcsodáltam simaságát és keménységét, / és most: mintha egy-két perc alatt / évszázadok telnének el, / mintha az enyészet csupán néhány / pillanat alatt végezné el / munkáját, úgy porlad és esik szét / minden. (…)
Hadik Gyula bibliás témái sohasem keresettek, erőszakoltak, kényszeredettek, sokkal inkább egy örökölt közgondolkodás természetes, bár egyénített, senki máséval össze nem keverhető megnyilvánulásai. (…)
Az írás folyamata a külső szemlélő számára hektikus, öntörvényű és áttekinthetetlen. Az író legalább annyira rejtegeti készülő munkáját, ahogyan a szobrász vagy a festőművész. Mintha kiderülne a titka. Holott csak arra gondol, hogy ami még képlékeny, alakulóban van, nem való közönség elé. (…)
Hol implicit, hol explicit módon lesz jelen a nő, a nemiség, a férfi és a nő viszonyrendszere, és ez így van rendjén a Helikon tetején dolgozó, múzsákkal megtámogatott férfi művészektől elvárhatóan. (…)
a lakásodban hideg volt, / benned meleg, / végül a velencei karnevál helyett / kórházba mentünk. / idegbecsípődés, / 4-es, 5-ös csigolya. / a mentőautóból kiguruló tolószék / ösvényeket rajzolt a szűz hóba. (…)
A feldolgozás és az átalakítás során, bár többször kézzel is beavatkozott, elsősorban számítógépet és modern nyomdatechnikát használt, ahogy majdnem minden elektrográfiát készítő művész, viszont ezúttal többször a mesterséges intelligenciát is bevonta az alakításba. (…)
A rendező megmutatja színészének, aki őt fogja eljátszani / az újraépített gyerekkori makettházban, hogy mit vár el tőle. / Természetesen a lehetetlent (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
