Hullámzó távlat
Volt önfeledt test – minden…
Van elgondolt tér – semmi;
Paint program: színtelt éden
élethűre kifesti.
Szálló, szemernyi szálak…
Csobog a raktár – pannon.
Látszatból tény kiszárad…
Tümpanon szemrés – alkony.
Balaton tárgy: képzene –
dalol a zárolt készlet…
S vakog vézna képzete:
lekottázott igézet.
Jegyzi az országközpont –
vajákos árfolyam!
Minden, mi tájöröm volt:
mint vízre hullt árny, olyan…
Most és mindörökké
„Hogy lehet ezt a nyarat elmondani?
Fekete István
Vízszag… Már sehol. Más kor
hordozza a pillanat eszméletét…
Távol a nyálas káka;
zsákmány reáliája…
Kivetve horog,
imát mormolok,
s nem fogom meg asszem ma sem –
sárgán villog halászsas szem.
Kaján a táj –
azért se fáj!
Sötét folt – de fura! –
a halál üstöke;
elúszik – medúza? –
elmúltak hírnöke.
Az Adriára nem megyünk,
maradjon itt a hírnevünk!
Ví-zi-bi-cik-lin
mindenki – virgin.
Olvad a fagyi,
nyalintja, aki
éppen nem kormányoz…
Anya sem korlátoz!
Busa apa…
Tusa – na, na!
Bő hús terpedt kacagánya –
sellőlányok ciceréje…
Kacag az ég.
Naptejet – még!
Égetjük ezeknek itt magunk’…
Vár drágalátos – apartmanunk.
Részletek tűnte – volta;
mélytudat éjbe hullta…
A víz magában fuldokol:
üres Mennyország – full Pokol.
Művészek a magaspart alatt
Cassis-ban kavicsok halak
sziklák nagyítóüveg alatt
tenger sója és az ég…
Alfred Otto Wolfgang Schulze (Wols)
Kipakolva a festőkészlet. A stégen halcsontváz
mondhatatlan rajzása – hidegszimfónia.
Felkészültél, s legyinted a mókusszőrt pelyhes
papíron… Barátom, hiszel!
Akvarell a vízről? Az esztétikai hatalom lebeg-
tetése, módfelett!
Mondom, csak mondom, s mindig kék(féle) a szó,
csontfehér hiány közeiben.
Ideviharzik a távolság: tarajok, hulláméltű adatok
tengernyi sehovába vesznek… Szembetűnő a cél-
közöny. Nagyítóüveg fölött gyilkos figyelem: a halál
feldolgozva… Sós lég sivatagában – ámbraillat.
Ideroppan a távlat: álomi akármi… Mint szétszedett
sublót a nappaliban – bávatag.
Kiénekli szerkezetét, másnap. Porfényben. És – van…
Mint volt. Védjegye: „Fonyódi Iskola”.
A magaspart alatt jártam a hullámokon! – a fehér
herceggel, ki nem kívánta megragadni a hagyományt,
tágra nyílt szemmel csak nézett. Cassis-ban hasztalan
erőlködtünk volna.
Zárt Genezáret – oktató medence. Itt lehetséges az
óvatlan csoda! – s a performatív beszéd…
(Molnár Tibornak és Klencsár Gábornak.)
Füred alatt a tihanyi hold
Megállapodtunk, s így lehet kő – a hő:
számtalan pillanat – szilárd tudatalatti.
Fordított vulkán – guggolva szülő nő:
képzetegyesítés – rég letudott parti…
*
Templomrom szolgálja, hiátusaival, az új meg új al-
konyt – egy szó, mint száz: Papsoka… Joggingos Szó-
nyűvő Erózió futva letudja, hovatovább talapzattá ta-
rolja a vágyteli, rokkant szirteket – oly ifjú, oly öreg.
Alattvaló a Hold, a lét jobbágya. Holt, zengi visszhang.
Kémlelné bár a gardákat hálósok hegyjáró alkalma-
zottja! Ezüst izmokkal telt a kommunális öböl… Di-
csőség az Úrnak, a Húsnak! Leng a jeltest: ott, ni!
Elnémult síküveg – melegáramlatok lazúros rende-
ződése fest haláltalan halált a holdütötte vízre.
Karóra számlap – vakotás tükör. Karcos rizling – per-
cenként éneket kelt. Koczor-koma, mesemindentudó:
„Ide padsort, oda vásznat, ebből lesz a vacsorám.”
Opálos haltál kaporderűvel egy ütemre rezeg. Kacor-
pincér élesen hajlik, (fel)szolgál kenyeres kötényben.
Bólint a hegedű – s mintha 60 hertz alatt már csak
beszédes múlt lennénk… Voltaképp: kiegyeztünk.
Verőfény
Gerincről leszakadt medence, kövesült káli
csont. A tudatban hullámzik vizenyős párja:
Lacus Pelso; verso: Balatin; nyelvharc, hit-
bizomány.
Vágó Örs raktározd a felfejtett formatengert
időleges falakban!
Forró napszél – villogtatja a szegényes kvarcot:
lebeg a kő, hebeg a lég.
Vézna növény. Alumíniumvázas cukrászda.
Cseppen az irgalom: puncs, vanília.
Kegyeleti színtér – Al Pacino az úttestre ki-
helyezett campingszéken. Már nem nyakas.
Süppedő cukor, felbukó aroma. Garat. Nyál.
Öreg a halál.
Én – vagyok. Ezt játszom. Érzelmes dallam a
vége főcím előtt.
S nincs egy moccanó állat, hogy szemében
megülhetne a bánat, ha a lét elhanyatlik. Ha
egy láthatatlan kéz kibillenti alólam a széket.
Eddig voltam… Volt a fényről tudomás!
A mélytudattalan tényleg sötét?
Létöröm
Pohárban mi csillan?
Lélek mitől bódul?
Halak kora kínnal
Vízöntőbe fordul…
Áldatlan egyének
(Laza a grill party)
Étkekről agyalnak…
Tréfli? Édenkerti?
Kockás abrosz – vonzó,
Hagyományos absztrakt…
Keszegszálkák torzó
Fraktálokká fagytak.
Lekoppan a homlok –
Kultúrharcot átkoz!
Kvadrátkő a gondok
Katedrálisához.
Pirkad is meg nem is,
Netán esteledik…
Kegyes időnk hamis
Dallal kedveskedik.
Suttogások – álmok;
Megéledő árnyak…
Asztalt bont a látnok
Főnök: lesz még másnap!
*
Holt natúra – töltelék!
Halszagú a tünde lég…