A lírikus kiborg(ja?)

Kihűlt a szép korpusz – meg kéne nyitni,
csendjét kiértékelni vol(na jó)!
Vak rapszódosz vág szószövetbe – így, ni!
S hebeg: a kóreset – dalol(ható)…

Hulla pöffent… A bűz is (ész)lelet;
szonettbe zárva: (mély)latin – ió!
Mű(tárgy) magányt s fogalmi élveket
(szem)léltet átlagos dimenzió.

Ám éppen itt, e (kész)enléti forma
unt délkörénél tágul (ki) az ég…
Delel a szerző, míg épül a (vers)test.

S né’, az Én is újul! – kétes (mi)volta;
idült tettvágy term(éke): mintagép…
(Vad pacemaker zengeti még – a vesztest.)

Wikipédia: „A legtöbb dimenziófogalom szemléletes
tartalma az, hogy egy pont vagy esemény megadásához
hány független adatra van szükség.”

Ez Dal! – sine morbo… (Káplán)

Szszsz –

szavakat mondok inkább, mármint (vala)-
miket…

A (gyöngy)-
hagyma olyan, mint a (minta)kerek világ.

A lényem a lényeggel összefonó… (Dik)
má’: zsír-

szövet szenderegteti a tudományt! Dag(a-
nat)

cukros-ecetes lében – dramatizált term(é-
szet).

Elnézve: (héj). Lehántva: (éj). Ezt mind
mondta valaki…

(Költ)ő –

az angyalgazdaság termék(e); egyeteme-
sen kövér(kés).

Ezzzt félrenyelted – azzzt nyögd ki! Né-
(mán); ne(tán)…

(Ősember)!

Mmm –

azt a szót nem illik fe-lej-te-(ni).

Megenni inkább? Ó, add(ictus)!

Tallár, tallár: név(leg) (köz)név;

tulajdon(jog) – tulajdon(jog)…

Amint szőrös – máris sötét: (.)

„Plakátmagányban” á(z)ó! – muff.

Táti(kázik). Őstulaj(dondondon).

Személytelen, de szájba(n)szó(l).

Eszem a(z á)dáz szívedet, Trallám!

Van r(end)! – ha kis(ha)miska is…

Alkalom szülte. (R)endkívüli.

Papó! – a szó árnyéka (slussz)poén.

Mégsem falom (fel!) az eszszsz-

szem. Meghagyom(gyom)… Az

elmúl(t) (m)ásnak. É(j) s pont