Tag Petőcz András

Petőcz András: Emlékek a Magyar Műhelyről – arról, hogyan kezdődött a kapcsolatom a lappal és közösségével

1980 nyarán a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy turistaútra Párizsba utazunk. Az „útlevélhelyzet”, valamint a „devizaváltás” meglehetősen nehézkessé tette egy ilyen típusú út megszervezését, de sikerült. Párizs volt a cél, azért, hogy a Magyar Műhelyt felkeressem, és a képverseimet a szerkesztőknek megmutassam. (…)

Petőcz András: Dokumentálni önmagunkat

Géczi János és Molnár László egy – a maihoz képest – optimistább korszakban meséli el nekünk, kik is vagyunk valójában. Regényt írnak, megírják egyetlen napjuk történetét – ahogyan megtette ezt Joyce is az Ulyssesben –, és a regényük megmutatja azt a világot, ami már nincs, de ami volt. (…)

Petőcz András: A másik oldal

Valamikor áthajóztunk a másik oldalra. / Valamikor, régen. Akkor még minden / más volt. Ennek mintegy ötven éve, na, / nem éppen annyi, talán csak negyvenhat. (…)

Petőcz András: Bináris oppozíció – Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna albumáról

Az a típusú vizualitás a költészetben, az a típusú montázstechnika, ami a szerzőpáros, Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna sajátja, mintegy kinyitja a szöveg terét, lehetőséget ad látszólagosan elavult tartalmak kifejezésére, amely tartalmak a hagyományos, netán kötött formájú versekben nehezen elképzelhetőek ma már. (…)

Petőcz András: Idegenek-trilógia (részlet)

Soha nem szabad még magamnak sem megbocsátanom! Nemhogy a terroristáknak. Amikor Amélie elindult a fegyveres terrorista utasítására! Tudta jól, hogy az utolsó útjára megy. Helyettem indult el. Nekem kellett volna akkor meghalnom. Nekem, és nem neki. (…)

Petőcz András: Árnyékok – Balaton

Valami csónakban ülni, este, sötétben, / nem mozdul semmi, csak a víz, kotyog, / halkan kotyog a víz, ritmusa ott lüktet, / ott lüktet bennem a víz mozdulása. (…)

Petőcz András: Repkedő falak – Orosz István munkáiról

Orosz István tehát falat bont, ha kell. Ugyanakkor Orosz István építkezik is. Ha tetszik, falakat épít, magának, nekünk, a saját örömére, a mi örömünkre. És ezek a falak, amelyek folyamatosan utalnak a berlini falbontásra is, ami magának a szabadságnak lett a jelképe, ezek a falak csak jelképesek. (…)

Petőcz András: Concrete

Négy évtized experimentális műveit bocsátja közre Petőcz András 2018 novemberében megjelent Concrete című kötete.

Petőcz András: Kassák és a hazai avantgárd háborúellenessége

Kassák a háborút követően nem csupán a háborút utasítja el, mint olyat, végképpen, hanem eltávolodik a futurizmustól, sőt, az aktivizmustól is, a húszas évektől kezdődően eredményesen választja külön művészeti tevékenységét, avantgárd szövegkezelését a baloldaliságától. Ez azt jelenti, hogy a baloldali ideológiák, a „mi” szemlélet háttérbe szorul a költészetében, és sokkal távolságtartóbban közelít ilyen jellegű társadalmi kérdésekhez, ami a költészetét illeti. (…)

Petőcz András: A fény és az árnyék

A mostani Art Marketen az Art Photo szekcióban állít ki a MET negyvennégy művésszel. Közülük huszonnyolcnak egy-egy munkáját a kiállítótér falain is láthatjuk. (…)

Petőcz András: 50 után 5

50 lettél, Ifjú Mester, / 5 nappal utána írok, / azt mondom, ne keseredj el, / hisz’ megvan a Spanyolnátha bírtok (…) – az 50 éves Vass Tibor köszöntése

© 2023 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑