Szerző

Balogh István

Balogh István: Fehér foltjaink – Dudás Antal emlékének

Ez az alkotói szívdobbanást híven megőrző kép, az ég, a víz és a part pontosan dekódolt, önzetlen szimbiózisa, tiszta, igaz és örök szerelme, mely itt függ most is szobám falán, lelkemnek különösen kedves, mert egy közösen megélt nap emlékére dedikálta nekem bozontos alkotója, beragyogja örök időkre minden hétköznapomat. (…)

Balogh István: Barát(h)om

Ezt a címbéli írásmódot nem én találtam ki, hanem a megnevezett: Baráth Ferenc. Kisgyerekkori pajtások vagyunk, a véletlen tett azzá bennünket, hiszen igaz, szívbéli cimborát nem hosszas megfontolás után választ az ember, hanem magától adódik az összetartozás, leginkább aprókortól az öregségig. Ahogy ez kettőnkkel is vagyon. (…)

Balogh István: Sámánok szecessziós térben

Mestró korommal fest. / Sámánok szenet reggeliznek. / Bogáncs szivárvány köpönyeget / foltoz. Átkopog közfalon hozzád! (…)

© 2020 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑