Tag Balogh István

Balogh István versei

Schubert hajnalban ablakát kitárja. / Virradó Árva Két Csillagok könnyeit törölgeti. / Egy sós csöpp Franzi jobb kézfejére hull. / A járda menti akácok alatt szitakötő repül. (…)

Balogh István: Lármafa a Tisza partján

Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)

Balogh István: Bogáncsot tépek

Bogáncsot tépek gazdátlan kutya szőréből. / Istenre gondolok, aki mezők liliomát ruházza. / Tudom, most nem felénk néz Őhatalmassága. / Eb kelleti magát, riszál, kezemet megnyalja. / Gatyám is foltos, kicsim, éhezem én is! (…)

Balogh István: Ellenkollázs Zentától Óbudáig

röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)

Balogh István: Majdani majálisom

Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)

Balogh István versei

Itt a ház: ami nincs. / Itt a kert: ami nincs. / Gyönyörűszép / gyerekkorom / talmi kincs, talmi kincs. / Fű között kikirics. (…)

Balogh István versei

megszálló katonák orvosa / rongyos gyomrot kimossa / morfin habzik / macska bagzik / bolondház kártyavár / kertek alatt kutya jár / veszett nyála csorog csorog / kábultak bús komondorok (…)

Balogh István: Kári lányok márványtánca ablakunk alatt

Madarak ébrednek, szabadon szól himnuszuk. / Ám sokágú síp hullámait hallom utcánkból, / s ablaküvegen át csoda sárgállik árokparton: / Kári lányok kikirics ruhában, mezítláb, egy percre / megállnak ablakunk alatt, pihegnek csöppet (…)

Balogh István: Különös történet

Előttem egy kedves novellám, amelyet sokszor javítottam, átírtam, értelmezgettem, mert gyerek- és ifjúkorom olyan világa elevenedett meg benne, amelyik állandóan újabb érzelmeket, képeket, hangokat, színeket, ízeket generált, s álmaimban vissza-visszatérő motívumokat szőtt és fejtett ki, mint anyánk hajdanán tett öreg… Continue Reading →

Balogh István: Fehér foltjaink – Dudás Antal emlékének

Ez az alkotói szívdobbanást híven megőrző kép, az ég, a víz és a part pontosan dekódolt, önzetlen szimbiózisa, tiszta, igaz és örök szerelme, mely itt függ most is szobám falán, lelkemnek különösen kedves, mert egy közösen megélt nap emlékére dedikálta nekem bozontos alkotója, beragyogja örök időkre minden hétköznapomat. (…)

Balogh István: Barát(h)om

Ezt a címbéli írásmódot nem én találtam ki, hanem a megnevezett: Baráth Ferenc. Kisgyerekkori pajtások vagyunk, a véletlen tett azzá bennünket, hiszen igaz, szívbéli cimborát nem hosszas megfontolás után választ az ember, hanem magától adódik az összetartozás, leginkább aprókortól az öregségig. Ahogy ez kettőnkkel is vagyon. (…)

Balogh István: Sámánok szecessziós térben

Mestró korommal fest. / Sámánok szenet reggeliznek. / Bogáncs szivárvány köpönyeget / foltoz. Átkopog közfalon hozzád! (…)

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑