Nincs olyan, hogy ne jutna eszembe az olykor kétszázéves dél-portugál paratölgyek pőre szomorúsága, amikor bort bontok éppen, és a parafadugó csak nehezen akarja megadni magát. (…)
Végtelenített, nagy vonatút ez a dzsesszlemez. Éppen / Coltrane fújja a kéklő szaxofonon. Legalább száz / évvel ringat vissza az őszi időben a ritmus. (…)
Írj új várost, tengeri széllel, kis kikötővel, / hol körben lebegő hegyek őrzik csendben az öblöt, / és fent Van Gogh kékje az égbolt nagy kupolája, / s ősszel furcsa rozéaranyos színt ölt fel az este! (…)
Vannak helyek, ahol Isten jelenléte nagyon is érezhető. Erősen ott van, a maga megfoghatatlan, mégis olyan teljes módján. Nem kell hozzá tömjénfüst, sem szenteltvíz, és nem kell hozzá az oltáriszentség felemelésekor a csengettyűk hangja sem. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑