Ország László munkásságában sok különböző technika jelenik meg, olvad össze, de a lényeg valahol a gyökerekben van, abban az esztétikai-gondolati közlésmódban, ami csak az övé, és amit képes közvetíteni mások felé. (…)
Olyan képtárgyakkal kísérletezem, amelyekben ütközik a természeti környezetből vett inspiráció a mesterségesen kreált létezéssel, a sorompó két oldalán érzékelhető, tapasztalható más-más világ; az egyikben a törvény, a másikban „csak” a szabály. (…)
A képen fehér kereszttel jelölve a horgász látható. Szemben vele két gyermeke: Boglárka és Balázs. Ebédelnek, bár már esteledik. A háttérben lévő asztalon egy sohaelnemhervadóvirágcsokor, Zsóka néni – a ház gondnoka – jóvoltából. A felvételt a feleség készítette – tányérján még ott az étel maradéka…
Isten tökéletességéhez, végtelenségéhez képest az ember tökéletlensége, végessége nem hasonlítható; nem tud a végesnek mércéje lenni a végtelen. A hiba fogalmát tehát úgy is megközelíthetem, mint hiányt, fogyatékosságot a tökéletességhez képest; az ember, mint hibás széria… (…)
Ebben a könyvben megtalált, nem pedig kitalált képek szerepelnek. A „megtalálás” nem véletlenszerű, megtalálni azt lehet, amit keres az ember, és megtalálni csak olyan dolgot tudunk, ami van. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
