Category Esszé

S. Nagy Katalin: A bábu megszólal – Anna Margit életmű-kiállításáról

A jelenleg látható életmű-kiállítás címe is figyelemfelkeltő, és Anna Margit művészetének központi figurájával – a bábu – a tartalmi jelentésrétegek gazdagságán és a formában rejlő sokféle lehetőségre utal. A bábu maga az ember. Az alkotóművész. (…)

Szénási Miklós: Kerti séta

Ezen a kiállításon a képek beszélnek, és a képzeletnek ennélfogva határt semmi nem szabhat. Kővári Attila generációjának markáns, egyedi világot teremtő képviselője. Festő, festő és tanár, művésztanár, szokták mondani és írni róla.

Zsubori Ervin: A plakáthasító álma – Géczi János dekollázskiállítása elé

Életvitelszerűen dekollázsolni azt jelenti, hogy az ember novemberben megy nyaralni – s lehetőleg Rómába, ami a dekollázs maga –, mert ősszel gyakoribbak az esős napok, és a felázott utcai plakátokat könnyebb átemelni az örökkévalóságba. Géczi János ezt teszi, immár több évtizede. És ennek természetesen következményei vannak. (…)

Zsellér Jenő: Adalékok Tóth Menyhért élettörténetéhez

Az a tény, hogy Tóth Menyhért részint pesterzsébeti festővé vált, az élet furcsa közjátékának is tekinthető. Eredetileg semmiféle kötődése nem volt a településhez. (…)

Varga Tamás: A Fictures projektről

A Fictures című könyvben különleges emberek láthatók, mellettük életük fontos eseményei szöveges formában. Emberábrázolás és képaláírás. A kép, a szöveg és a befogadó háromszögéből születik meg egy sajátos valóság, amely lehet, hogy igazi, de az is lehet, hogy nem az. (…)

N. Kovács Zita: Valóság és álom közé kifeszített vásznak – Ghyczy György munkáiról

Megkerülhetetlen minőségű rétegei alkotásainak a jelképiség, a síkszerűség, az érzékiség, a spontaneitás, a biomorfizmus és az absztrakciós készség. A történeti idő mélységében feltáruló, emlékekkel és képzettársításokkal, de valóságos tudással is alátámasztott víziókat rögzít munkáiban. (…)

Barabás László: Pálpataki lakodalom

Az édesapa említésekor könnycseppek jelennek meg Fábián Szász Margit szemében, és amikor „szülő édesanyjára” kerül a sor, hangosan felsír és zokog-zokog, zsebkendőbe temeti arcát. (…)

Barabás László: A sóvidéki férfi viseletről, három időtájban és tételben

Felnőtt fejjel, szemmel szétnézve, egyre több vidék öltözési szokását megismerve, nyilvánvalóvá vált, hogy az életmódbeli átalakulások következtében a hagyományos népviseletünk visszaszorul, több darabja, anyaga és készítési módja a háziipar megszűnésével eltűnt, vagy lassan eltűnik. Általános, törvényszerű folyamat volt ez, nem csak a Sóvidékre jellemző. (…)

Vécsi Nagy Zoltán: Időtlenséget idéző kortárs szobrocskák

Sánta Csaba alkotói interpretációja nyomán az őskori világban a túlélést biztosító, az élet vagy halál feletti uralkodó erők megidézésére hivatott, és a kiválasztottnak tekintélyt, méltóságot kölcsönző reprezentációs formák, valamint a termékenységi rítusok hatékonyságában megmérettetni kínált kifejezőeszközök a művészet misztériumának házi oltáraivá, vagy nemes szerelmi ajándékokká domesztikálódnak. (…)

Deák-Sárosi László: A Sóvidék magányra nyitott festője-költője – Megemlékezés Páll Lajosról (1938–2012)

Festészet és költészet egyaránt anyanyelve volt, és ezek a nyelvek egymásra megtermékenyítőleg hatottak. A gyakorlatban azonban külön tudta választani a kétfajta alkotótevékenységet. (…)

Bocskay Vince: Magamról

Nem vagyok újító szobrász, de a hagyományokra építve örök érvényű igazságokat követek. (…)

Vinczeffy László: A Kakasülő Galéria rövid története

Célom az volt, hogy minél több művészt mutassak be a közönségnek és Atyhát jobban megismertessem. Most elmondhatom, hogy 10 év után a Kakasülő Galériát 5918 látogató nézte meg, 78 képzőművész állított ki, 8 művészettörténész méltatta a kiállításokat, több énekes és zenész is fellépett. (…)

Barabás László: A sóvidéki táj és népi kultúra vonzásában, II. rész

Vidékünk sóval ízesített neve értelmiségiektől való, az egyszerű emberek nemigen ismerték, használták. Annál inkább azt, hogy a bányaközeliek, a parajdiak és a sófalviak afféle „sónyalók”, székely humorba oltva. A nép körében megszokottabb volt a másik táji megnevezés, a Szikonyország. (…)

Barabás László: A sóvidéki táj és népi kultúra vonzásában, I. rész

Sóvidéki határkerülésünkhöz a parajdi Rapsóné vára úrnőjének, mondabeli tündérasszonyának segítségét kérem. Legtöbb idevaló felnőtt, gyermek kedvelt története és tankönyvek, gyűjtemények révén széles körben ismert monda, hogy Rapsóné utat építtetett az ördöggel, hogy a tordai vagy kolozsvári templomba járhasson, majd a fizetéskor jól rászedte a pokolbéli fajzatot. (…)

Fazakas Réka: Metafizikai kapcsolódások – Koroknai Zsolt installációjáról

A festményreprodukciók különböző világokat szimbolizálnak, kétféle történetet mesélnek el, túlmutatva a közöttük feszülő összefonódásokon, amelyek felfedezéséhez szükség van a szuperpozíció elméletére, mely a részecskék kevert állapotáról beszél addig, ameddig valaki be nem avatkozik a folyamatokba. (…)

« Older posts Newer posts »

© 2026 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders Noren — Up ↑