Páll Lajos 1938-ban született Korondon. Szülei fazekasok voltak, akiktől elleshette a vizuális művészetek gyakorlati alapjait. Később a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben tanult festészet szakon. Felsőfokú tanulmányait azonban nem fejezte be, mert az 1956-os magyarországi forradalmat követően 1958-ban összeesküvés vádjával négy évre bebörtönözték.

Páll Lajos a 2012. évi költészet napi ünnepségen verseit mondja (Fotó: Deák-Sárosi László)

Festészet és költészet egyaránt anyanyelve volt, és ezek a nyelvek egymásra megtermékenyítőleg hatottak. A gyakorlatban azonban külön tudta választani a kétfajta alkotótevékenységet. Nappal festett, vagyis „dolgozott″, éjjel pedig írt. Mint elmesélte, ezt a szokást egy anekdota tanulsága alapján alakította ki, ami talán vele esett meg: egyik alkalommal az idősebb pályatárs megkérdezte a papírlap fölött hajoló fiatalabb költőt, hogy mivel foglalatoskodik. „Verset írok” – szólt a gyanútlan válasz, mire egy újabb, költői kérdés hangzott el: „Verset, fényes nappal?”

„Mert nem hordok magammal fényképeket, / nem alkuszom a szemem látta tájról” (Mert nem hordok…). Víziója szülőföldje tájairól, a megfestett és megírt emberekről pontos volt, akár a fénykép, de nem a külsőségek szintjén, hanem az érzület mélységében. Minden sora, vázlata, festménye tükrözte azt az ellentéteket és feszültségeket is lényegileg magában hordozó kapcsolatot, amelyet a művész és önkéntes száműzetése helyszínéül választott szülőfaluja jelentett.

Páll Lajos: Physalis alkekengi

„Didergő jókedv” (Magamnak) és „táncba tört lét” (Ez se tánc?) – ilyen egymást kiegészítő ellentétek alkotják a termékeny feszültséget, amelyen poétikája alapszik. Költői stílusában megfértek a népköltészet elemei, a klasszikus formakultúra és az avantgárd invenció.

Festészetében élénk színek, markáns vonalvezetés, nehéz és erőteljes formák dominálnak. Kalonda című festménye olyan, a transzcendenst idéző perspektívával jeleníti meg a Tamási Áron prózájából is ismert tájat, mint Szőts István a ködtengerből kiugró erdélyi hegycsúcsokat az Emberek a havasonban. A kép központi eleme tagadhatatlanul hasonlít Csontváry Magányos cédrusára. Itt azonban a magány társas. Két fa áll egymás mellett, és a pásztor sincs egyedül: kecskék legelésznek körülötte.

Páll Lajos: Emberek a havason

Művészeti és közéleti díjai is arról tanúskodnak, hogy festészeti és irodalmi munkásságát egyaránt megbecsülték: Aranka György irodalmi díj (1995); Pro Cultura Hungarica-díj (1998); a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze (2002), a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze (2011) elismerések; ’56-os aranykereszt (2006) és Szervátiusz-díj (2011). A romániai és a magyar írószövetség is tagjai közé választotta. Tiszteletbeli elnöke volt annak a Firtos Művelődési Egyletnek, amelyik 1990 óta töretlenül megjelentette Korondon a Hazanéző című irodalmi folyóiratot. Versesköteteit maga illusztrálta, ezek a következők: Fényimádók (1970), Köves földek (1980), Szárazvillámlás (1993), Partraszállás (1994), Andromakhé uszályán (1996), Három csűrben (gyermekverskötet, 1999).

„Jönnek Firtosról a felhők / szétszaggatják a gyászkendőt / s mikor kinyílik a határ / Páll Lajos majd holdfényt kaszál” – írta róla Tamás Miklós egykor a Tavaszváró című versében. És valóban, Páll Lajos egyes sorai szétszaggatják a gyászkendőt, s derűlátással, hittel tölthetik el az olvasót. A Korondhoz tartozó Tószeg Páll Lajos szerint olyan hely, ahol a kilenc szomszéd is múzsa tud lenni: „Itt ha nagyot kiáltanék / összefutna kilenc szomszéd, / itt a jövő, ha nem látszik, / hamis pénz, vagy mesebeszéd” (Tószeg).

Aki ismerte személyesen, tudja, hogy zárkózott, szűkszavú ember volt, aki az elérhetetlen harmóniát megfestette a képein, de a verseiben általában hiányolta: „riadt lángú gyertya lesz / a homlokra futó szem, / borzalma megeredt / vád a hiszekegyen” (Önarckép helyett). Kivételes pillanat volt, ha rekedtes hangján valamivel egyetértőleg nyilatkozott. Érzéseit, gondolatait azonban beledolgozta műveibe. Kár, hogy alkotóereje teljében ment el.

A szöveg a szerző Mandában megjelent cikkének átszerkesztett, rövidített változata.