Képzőművészként az alkotói munkám során több műfaj szerinti médium is foglalkoztat, úgymint a fotó, az installáció-készítés, a filmrendezés, valamint a kerámia és a tűzzománc táblakép készítése. A különböző anyaghasználat és az azzal járó alkotói technikák más-más esztétikai és tartalmi lehetőséget tudnak eredményezni, ezért fontosnak tartom, hogy tematikusan jól elkülöníthetőek az alkotásaim.
A fotóim a kompozíció szerint a scenigraphic still, azaz mint egy filmjelenet rögzített képkivágása szerint készülnek. Foglalkoztat az ősi mitologikus tér és a mondavilág vizuális megjelenítése, kortárs módon. Ezek a jelenetek a kamera számára készülnek, amire példa a Gilgames fotósorozatom. Az installációim egyszerre színpadi jellegűek, ugyanakkor a néző számára megközelíthető használható műtárgyak is lehetnek. A filmrendezői munkát az Entrópia című rövidfilm során volt alkalmam kipróbálni, amelynek a premierje 2019-ben volt a Bauhaus 100 – Kortárs állásfoglalások című kiállításon a budapesti Ludwig Múzeumban. Kifejezetten inspirálónak tartom a festészeti stílusok közül a Hard Edge (Ellsworth Kelly), a geometrikus absztrakt (Fajó János, Bak Imre) és az opart (Vasarely) alkotóinak munkáját, amelyek hatottak a saját képeim elkészítésére is.
A tűzzománc táblaképeim közvetlen előképeiként a Pécsi Műhely és Lantos Ferenc alkotói hagyományait követem. Inspirálónak tartom a növényi motívumok geometrikusan absztrahált formai megjelenítését, mivel egy matematikai arányrendszer szerint is értelmezhetőek a közvetlen közelünkben fellelhető természeti jelenségek(1). Lantos Ferenc több művészeti oktató könyvet is írt, amelyek kifejezetten hasznosak, ha a következő generáció számára próbáljuk továbbadni a rajzolás alapjait(2). A bonyhádi zománcgyárban az ipari technológiai eljárással ismerkedtem meg, és ez számomra fontos tapasztalat volt, amelynek során a Tűzzománcművészek Magyar Társaságába is meghívtak.
Balanyi Károly művészete és a kecskeméti zománcművésztelep számomra újfajta látásmódot eredményezett, és bővítette az iparművészeti és képzőművészeti technikák elsajátításának lehetőségét. A magyarországi tűzzománcművészet így két külön szemléletű alkotói közösségét tudjuk meghatározni. Kecskeméten jelentős a festői és a vallásos motívumokat vagy a népművészeti, dekoratív elemeket újraértelmező művészek közössége, kiemelkedő alkotóként Kátai Mihályt említeném meg, míg a Lantos Ferenc által vezetett alkotói közösség Pinczehelyi Sándor, Hopp-Halász Károly és a Pécsi Műhely többi tagjai ipari sokszorosító technikával, de unikális műtárgysorozatokat hoztak létre az Emalion Zománcgyár bonyhádi telephelyén. A kortárs zománcművészetről ifj. Gyergyádesz László művészettörténész részletes tanulmányokat írt, amelyek jól dokumentálják az elmúlt évtizedek alatt megvalósult művészi gyakorlatokat Budafokon(3), Kecskeméten(4) és Bonyhádon(5).
Emellett az épületkerámiával a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában foglalkoztam, több budapesti műemléképület rekonstrukciós munkáin dolgoztunk a keramikus és szobrász kollégákkal (Párisi Udvar, Gül Baba türbéje, Szent István terem – Budavári Palota). Számomra két kiemelkedő Zsolnay kerámiával burkolt épület van Pécsett, amelyek folyamatosan inspirálnak az alkotásra. Az egyik a posztmodern Domus épülete, amelyet Tillai Ernő tervei alapján építettek fel 1978 és 1980 között. Az épület több funkcióváltáson esett át az évek alatt, mégis a homlokzatán megjelenő kék fehér méhsejteket idéző mintázat olyan karaktert ad neki, ami miatt időtlennek tűnik. Tömegében és formai kialakításában egyszerre archaikus, mint egy egyiptomi masztaba, ugyanakkor egyszerre kortárs és merész a mázas cserepek színjátékával. A másik épület pedig a Tudásközpont és az abban látható Univerzum című mozaik, amelynek Nagy Márta keramikusművész a tervezője. Amikor a térbe először belépünk, egyfajta transzcendens élményként hat ránk a csengő visszhang és a világmindenség tenyérnyi háromszögekből alkotott rendszere. A kortárs építészet és térrendezés számomra mindig izgalmas és újszerű jelenség, ha a színek erejével párosul. A saját alkotásaim közül a Nap és a Hold című tűzzománcképeimben újraértelmeztem ezeket a benyomásokat.
Egy technikai részletre szeretném felhívni a figyelmet, amit néha még szakemberek is figyelmen kívül hagynak. A kerámiamáz és a tűzzománc hasonló anyagösszetételű, hisz kémiai szempontból szilikátalapú mindkettő, és vékony üvegrétegként fedi be a formát, amire kemencében égetik. Főbb különbség közöttük a hordozó test anyaga, mivel a kerámiamáz agyagból készült tárgyakra kerül, míg a tűzzománc nemesfémre vagy rézre, acélra égethető. A nagyközönség számára ez csak lényegtelen szójátéknak tűnhet, ha összekeverik a kettőt, szakmai szempontból mégis fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az anyagokat és azok karakterét. Sajnos ma egyre kevésbé jellemző ezeknek az épületburkolatként változatos művészi és építészeti lehetőséget felkínáló technikáknak az alkalmazása, pedig sok kreatív és egyszerre emberközeli megoldást lehetne hagyományos és kortárs módon megvalósítani a városi épületek homlokzatain.
Az elméleti kutatás fontos része az alkotói tevékenységemnek. 2017-ben a PTE Művészeti Doktori Iskolában megkezdett DLA kutatási programom címe A fegyverek átlényegítése. A témavezetőm professor emerita Nagy Márta keramikusművész. A disszertációs kutatásom fókuszában a képzőművészet és a háborús sajtó fotótörténeti kutatása áll. A 20. századi jelentős képzőművészek (Picasso, Marina Abramović) és kiemelkedő sajtófotósok (Robert Capa, Nick Ut) olyan vizuális kommunikációs eszközként is értelmezhető műtárgy- és fotódokumentációt hoztak létre, amelynek szimbolikus jelentőségén túl kultúrameghatározó szerepe is van. Ezzel nem csak a kortárs képzőművészetre vannak a mai napig hatással, hanem például a tömegmédia bizonyos esetekben sajátos narratíva szerint értelmezhető eszközként vagy jelként használja mások mellett a Guernica című festményt vagy a Milicista halála című fotót is. Erről a fajta jelenségről Susan Sontag írt a Szenvedés képei című esszéjében. A disszertációs kutatásom elméleti alapjai kihatottak a saját alkotói tevékenységemre, amely a Gilgames című fotósorozatommal szorosan kapcsolódik. Ez az alkotói tevékenységemben a geometrikus absztrakt képekhez képest tematikusan erős kontrasztként értelmezhető, de számomra fontos, hogy ne csak egyféle módon alkossak.
A doktori védésre várhatóan a 2022–2023-ban kerül sor. A DLA-képzés ideje alatt kerámiaszobrászat kurzust oktattam a pécsi Művészeti Karon a szobrászhallgatóknak. Képzőművészként rendszeresen foglalkozom kiállítások szervezésével és kurátori munkával is. Jelenleg a Pécsi Galériák műtárgykezelőjeként dolgozom.
Hivatkozások
1 Priya Hemenway: A titkos kód – A művészet, a természet és a tudományt szabályozó rejtélyes képlet. Evergreen Kiadó, 2009.
2 Lantos Ferenc: Rokonvilágok – Természetről és művészetről gyerekeknek. Móra Ferenc Ifjúsági könyvkiadó, 1980.
3 Ifj. Gyergyádesz László: I. Nemzetközi Budafoki Tűzzománcművészeti Triennálé. Tűzzománcművészek Magyar Társasága, 2001.
4 Ifj. Gyergyádesz László: „Tájékoztató formák” – Egy zománcművészeti kísérlet a „humanizált panelért”. In: Magyar Iparművészet, 23 évfolyam, 3. szám, 2016.
5 Ifj. Gyergyádesz László: Félbeszakadt prófécia / The interrupted prophecy – Lantos Ferenc zománcművészeti alkotásai, 1967–1976. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, 2006.