2020-ban a World Urban Happiness Index alapján Földünk második legboldogabb városa (az első Helsinki, vele holtversenyben a szintén dán Åarhus), egyik legkörnyezetbarátabb, legdemokratikusabb, legmagasabb életszínvonalat biztosító fővárosa és két évtizede a Forbes felmérése szerint a világ 10 legdrágább városának egyike. (…)
Az utolsó említésre méltó uncsi katonai helyszín a Christiania kaszárnya. 1971-ben kivonult a hadsereg, és öt percre rá beköltöztek a középkori vizesárokkal és földsáncokkal védett, dülöngélő barakkokba és összedőlés előtti raktárakba a házfoglaló hippik. (…)
Ültem bambán, figyelve a ringatózó vagy elhaladó hajókat, a szimpatikus emberi lényeket, és nem tudtam betelni azzal, hogy a smørrebrødok műalkotásnak néztek ki. Pedig a koppenhágai múzeumkínálat is nagyon változatos. (…)
A több száz szigetet ölelő tengerpartok földrajzi értelemben nagyon erősen tagoltak; mintegy 9 ezer kilométer hosszúak. Ennek is köszönhető, hogy az ország határait nagyon nehezen lehet meghatározni, hiszen az erózió állandóan változtatja őket. (…)
A képmezőt betöltő motivikus és szerkezeti feszültségek állandóak és jól elosztottak; nincs mit kitölteniük, nincs mit kioltaniuk… Folt vagy vonal, homály vagy élesség egyaránt a látszat jól definiálható, európai ürességét deklarálják (…)
Szellemiséget adott és teremtett. Vezéregyéniségek kiváltsága, hogy ahová gondolataikat fókuszálják, ott az eszme táptalajra lel. Nagy gondolat-alkimista volt, álmai nem csupán szobrokban realizálódtak: ha kellett, akkor egy kiállítás szellemiségében, ha úgy adódott, akkor versben, grafikában, falfestményben. (…)
Az a típusú vizualitás a költészetben, az a típusú montázstechnika, ami a szerzőpáros, Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna sajátja, mintegy kinyitja a szöveg terét, lehetőséget ad látszólagosan elavult tartalmak kifejezésére, amely tartalmak a hagyományos, netán kötött formájú versekben nehezen elképzelhetőek ma már. (…)
Torok Sándor születésének 85., halálának 15. évfordulója közeledtén a kiállítás rendezői az alkotó tevékenységének mintegy öt évtizede alatt létrejött gazdag életműből a hetvenes és nyolcvanas évek munkáiból tárnak a közönség elé egy reprezentatív, izgalmas képanyagot. (…)
Régi kerítések, kapuk, ajtók, ablakok. Egy város múltjának részletei. Megszoktuk őket. Elrohanunk mellettük, hozzátartoznak a sietős mindennapokhoz. Már belénk ivódtak, szinte észrevétlenek. De tudat alatt érezzük, hogy ott vannak, mindig ugyanott. (…)
Hat évtizeddel az alapítás után, a Néva gyakori áradásai miatt, II. (Nagy) Katalin parancsba adta, hogy vörösesbarna gránitkövekkel idomítsák a folyó partjait, illetve ezzel díszítsék a köztereket, az épületeket. Drága, elegáns és időtálló építőanyag. A keménység, az örökkévalóság szimbóluma. Elpusztíthatatlan. Mint maga a város. (…)
Ahol Sosztakovics a Leningrád szimfóniát komponálta esténként, napközben pedig a zenei konzervatórium tetején önkéntes tűzoltóként figyelte a bombázórajok vonulását, és így került a Time címlapjára 1942-ben. (…)
Az Ermitázs homlokzata két kilométer hosszú, persze hogy belül is valószínűtlenül hatalmas. Rögtön eltévedtem, de valahogy nem ijedtem meg az útvesztőiben. És egyszer csak ott álltam az egyik leghíresebb munka előtt. (…)
Az Izsák Székesegyház története számos elemében magán viseli a város történelmét. A katedrális históriája tehát egyben Szentpétervár regéje is. (…)
Apám az ötvenes években teljesen felhagyott a festészettel, abban az értelemben, hogy nem csinált táblaképeket, csak magánjellegű, alkalmi alkotásokat. (…) Volt azonban egy másik következménye is annak, hogy apám nem tudott festőként a tervezett és remélt útra lépni: lassan kialakult, szinte véletlenül, egy másik pályája is, amely később rendkívül sikeresnek bizonyult. (…)
Az interneten műholdak Földről készített felvételei között kerestem az emberi tevékenység lenyomatait, különös tekintettel ezek fotográfiai megjeleníthetőségére. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
