Születésem óta naponta többször találkozom azzal a névvel, amelyet a szentpétervári Izsák Székesegyház visel. Mert nekem vezetéknevem ez. Éppen ezért is örültem annak, amikor gyerekként megtudtam, hogy egy egész székesegyház viseli ezt a nevet. Ki volt Izsák? Miért így hívják ezt a templomot? Hogy néz ki? Kérdések, amelyekre a válasz a régi korok tanulságaiban rejlik.
A keresztény egyház hagyománya szerint a szentek halálának napja valójában „mennyei születésnapjuk”. Ezért tartják az évenkénti ünnepélyes megemlékezést a haláluk napján. Szent Izsák emléknapja május 30-a, ami érdekes módon egybeesik a városalapító Nagy Péter születésnapjával. Ő választotta Izsákot védőszentjéül.
Nem sokkal Szentpétervár megalapítása után, 1707-ben megkezdődött az első Izsák-templom építése. Tíz évvel később ezt a fatemplomot kőépület váltotta, és székesegyházként szentelték fel. Az Izsák Székesegyház története számos elemében magán viseli a város történelmét. A katedrális históriája tehát egyben Szentpétervár regéje is. Minden nagyobb útikönyvben olvasható a templom külső-belső leírása, valamint a város története. Ebből most néhány olyan csomópontot említek, amely mind a templomot, mind a várost jellemzi.
Az Izsák Székesegyház (Forrás: Pixabay)
A katedrális már születésekor az Izsák nevet kapta, és bár az épület funkciója a történelem során többször is változott – templom, székesegyház, múzeum, panteon –, neve az állandóság jelképévé vált. 1928-ban az ateista szovjethatalom parancsára a katedrálist múzeummá alakították. De már az itt rendezett első kiállítás az épület történetével foglalkozott, a második világháború alatt pedig ide menekítették a műalkotásokat a város többi múzeumából. Mivel a német tüzérség a székesegyház épületét használta mérföldkőként, azaz tájékozódási pontként, ezért megkímélték a bombázástól.
Az épület alaprajza liturgikusan északkelet felé orientált téglalap, de kívülről keresztezett kupolás templomnak tűnik. A római Panteon mintájára kialakított előcsarnokai a tér felőli oldalon a főbejáratot képezik, a Néva folyó irányában pedig kijáratként szolgálnak.
A katedrális külsejét 112 oszlop díszíti, melyek vörös finn gránitból készültek. Drámaian szép az a négy dombormű, amelyeket Ivan Vitali, illetve François Lemaire alkotott. Ezek a négy égtáj felé néznek: a déli oldalon A mágusok imádata látható, a keleti oldalon Dalmáciai Szent Izsák megjövendöli Valentinian császár közeli halálát; az északi oromzaton lévő dombormű Krisztus feltámadását ábrázolja, a nyugati mű pedig Dalmáciai Szent Izsák találkozása Theodosius császárral témáját mutatja.
A székesegyház épületébe páratlan mennyiségű és minőségű kincset dolgoztak be: 400 kilogramm aranyat, 1000 kilogramm bronzot, óriási mennyiségű lazuritot, malachitot és még vagy negyven más ásványt. Egy másik páratlan érdekesség, hogy (1931 és 1986 között) a Szent Izsák-székesegyház kupolája alatt lógott a világ legnehezebb Foucault-ingája. Ez az inga a Föld forgásának szemléltetését szolgálja.
Az Izsák Székesegyház kupolája (Forrás: Pixabay)
A gyönyörű épület belsejét három csodás szín uralja: a malachit ásvány zöldje, a lazurit sötétkék árnyalata és az arany. Milyen érdekes, hogy ez a három szín pontosan megegyezik a katedrális lábánál hömpölygő Néva folyó évszakonkénti színeváltozásaival!
