Idősebb Plinius, a Vezúv Kr.u. 79-es kitörésekor elhunyt természettudós-természetfilozófus használta először a Skandinávia (Scandinauia) kifejezést. Jelentése „szaggatott, veszélyes, sérült partok”, amelyek a jégtakaró pusztító munkájának köszönhetik izgalmas morfológiájukat. Ennek a térségnek legnépesebb és legsokszínűbb városa az Északi- és Balti-tenger víztömegeinek találkozásánál felépült Koppenhága. A település egyben az Európai Unió kiemelkedően fontos metropolisz-térségének, a svédországi Malmőt és a koppenhágai agglomerációt is magába foglaló, 10 millió fős Øresund régiónak is központja. Globális város, a kontinens kreatív és kulturális gazdaságának megkerülhetetlen gócpontja.
2020-ban a World Urban Happiness Index alapján Földünk második legboldogabb városa (az első Helsinki, vele holtversenyben a szintén dán Åarhus), egyik legkörnyezetbarátabb, legdemokratikusabb, legmagasabb életszínvonalat biztosító fővárosa és két évtizede a Forbes felmérése szerint a világ 10 legdrágább városának egyike. (Ezen meglepődni szükségtelen, ugyanis az átlagos havi jövedelem 2,2 millió forintnak megfelelő dán korona!) Világgazdasági erejét bizonyítja, hogy London és Párizs után a harmadik legmagasabb számú multi- és transznacionális vállalati központ települt ide. A Global Talent Competitive Index felmérésében évek óta a dobogó tetején áll: a lakosság 85 százaléka kiválóan beszél angolul, több mint harmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, az aktív korúak kétharmada tudásintenzív ágazatokban dolgozik. (Az Elbától keletre lakók számára talán túlzottan szépnek, tökéletesnek és idealisztikusnak tűnhet, ám ez maga a dán valóság. Évtizedekkel ezelőtt lefektették az alapokat, és hosszú távon fenntartható létformává fejlesztették.)
Koppenhágai panoráma (Forrás: Pixabay)
A városesszé szűkre szabott terjedelme okán kiválasztottam öt kiváltképp érdekes és újszerű tényt Koppenhágáról. Ötöt, ugyanis ez a szám szimbolikus értékű a dánoknak. 1947-ben dolgozták ki a város növekedését mai napig szigorúan meghatározó úgynevezett Öt Ujj Településrendezési- és Fejlesztési Tervet, amelynek keretében a városközponttól kifelé, öt fő tengely mentén zajlott a külvárosok és agglomerációs települések fejlesztése. Közöttük pedig tágas zöldterületeket hagytak, zöldfelületeket alakítottak ki.
1. Kerékpáros közlekedés
A dán főváros 850 ezer lakosának több mint fele napi szinten használja kerékpárját a közel 400 kilométer hosszú kerékpárút-hálózat szakaszain. (Összehasonlításként a kétszer akkora Budapesten 190 kilométernyi kerékpárút található, amit a lakosság egy-két százaléka használ.) Ám a dánok mindezzel nem elégszenek meg. 2012 óta 50 úgynevezett kerékpáros szuper-autópályát (cycle superhighway) építettek, hogy elősegítsék a városi agglomerációban élők városközpontba jutását. Példás kezdeményezésként a dán állami vezetők előszeretettel invitálják kollégáikat (például 2018-ban Lars Rasmussen miniszterelnök Emmanuel Macront, vagy Mette Frederiksen – jelenlegi dán miniszterelnök – ír kollégáját) kerékpáros városnézésre.
Kerékpáros város (Forrás: Pixabay)
2. Úszás, búvárkodás a városközpontban
Olyannyira tiszta a városi szövetet darabokra szaggató öblök, tengeri csatornák, természetes és mesterséges tavak vize, hogy akár a városközpont kellős közepén is biztonsággal lehetséges az úszás és búvárkodás. Fürdőruhában. Akik a naturista fürdőzést részesítik előnyben, azok számára ajánlott a várostól északra található „dán riviéra”, az egy kilométer hosszú, lisztfinomságú homokkal borított Bellevue Beach meglátogatása. Persze fürdőruhás pihenésre alkalmas partszakaszt is lehatároltak, hiszen ez a világ egyik legdemokratikusabb országa…
3. Temetők
Koppenhágában a temetők kettős funkcióval rendelkeznek. Egyrészt a halottak városai, csöndes elmélyülésre, merengésre szolgáló terek. Másrészt az élők szabadidő-eltöltésének közkedvelt zöldfelületei. Teljesen természetes, elfogadott, sőt támogatott, ha a helyiek ebédszünetükben vagy hétvégéken piknikeznek, játszanak, sétálnak, randevúznak például Hans Andersen vagy Søren Kierkegaard síremléke, vagy a dán arisztokrácia által épített monumentális mauzóleumok között.
4. Kis Hableány
Léteznek kisebb-nagyobb ikonikus szobrászati alkotások, amelyekkel városok neveit párhuzamosítjuk. A Manneken Pis Brüsszelben, a Corcovado Krisztusa Rio de Janeiróban, a Szabadság-szobor New Yorkban. Koppenhága egy apró, szinte észrevehetetlen, ám annál bájosabb szoborral áll be az említett városok sorába. A Kis Hableányt 1913-ban, a dán–izlandi származású Edvard Eriksen alkotta. Arcmodellként a kor híres balerinája szolgált, viszont szégyenlőssége miatt nem járult hozzá, hogy a meztelen női felsőtestet is róla formázzák, így – kényszerűségből – a szobrász saját feleségének vonalait vizsgálva készítette el az alkotást.
A Kis Hableány (Forrás: Pixabay)
A dán főváros első számú szimbólumává vált, amelyet évente 9–10 millió turista keres fel, így a várossal és Dániával kapcsolatos figyelemfelkeltés kiemelt helyszíne is egyben. Az 1960-as évektől kezdve két alkalommal vágták le a fejét, egyszer a karját, egyszer bele is robbantották a mögötte lévő kikötői öböl vizébe. Öntöttek rá vörös festéket, tüntetve a Feröer-szigetek környéki bálnavadászat ellen, festették be kékkel egy szomáliai menekült letartóztatása miatt, ráfirkálták a „Free Hong Kong” és a „Racist Fish” jelszavakat. Öltöztették burkába, ellenezve Törökország EU-csatlakozását, végül zöld színű műanyag falloszt tettek a kezébe a 2006-os nőnapon, ezzel tüntetve a nők munkahelyi diszkriminációja ellen. Tehát nem könnyű Kis Hableánynak lenni a világ egyik legbékésebb, legdemokratikusabb és legkörnyezettudatosabb városában.
5. Christiania
„You are now leaving the EU” – bizarr feliratú kapu alatt haladva Európa egyik legszabadabb területe következik. 1971-ben kezdték az egykori garnizonváros épületeit elfoglalni hajlék nélküli, a szabad élet lehetőségeit kereső koppenhágai hippik. Felújították és designerek iránymutatásával átalakították az épületeket, berendezkedtek az önfenntartásra, saját törvényeket hoztak, az általuk demokratikusan választott tanács döntései alapján élnek. Élvezik azt a keretek között zajló szabad létet, amelyet a dán kormány addig enged, míg mások szabadságát ezzel nem sértik. Többek között annak ellenére, hogy Dánia-szerte a droghasználat tiltott tevékenység, itt a könnyű drogok értékesítése és vásárlása megengedett. Rengeteg művész érkezik évről évre a területre, akik a közel ezer főnyi helyi lakossal karöltve létrehozták az ország legszínesebb és legnyüzsgőbb bohémnegyedét. Évente több mint egymillió turista látogat el ide. Szomorú, de egyre többen a legalizált kábítószerek miatt, amely csupán elhanyagolható töredéke a christianiai életérzésnek. A városrész posztmodern műalkotásai, a helyi autonóm közösségek példaértékű együttműködése, a közös projektek, a békés, diszkriminációmentes, egymást támogató lét lényegesen fontosabb attribútumai Christianiának.
A Lego, a Carlsberg, a LÖMSK tojás alakú forgófotelje, a világ legmodernebb operaháza és Norman Foster elefántháza sorra sem került. Mégis elengedhetetlennek tartom megemlíteni nevüket. Kellő önszorgalommal, kíváncsisággal rendelkező Utazóknak ajánlott az utánuk-olvasás.
Kierkegaard keserédes történetével búcsúzom. „Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották, és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.”
