Szekció

Képzőművészet

Garami Gréta: A Kimondhatatlan Nevű megörökítése – Bukta Norbert munkáiról

Bukta testeinek szentségét, a bennük megvalósuló isteni jelenléthez való jogot, az ember lehetőségét arra, hogy a Szentet ebbe a fizikai, materialista létezésbe befogadja, és akár akaratlanul magából sugározza – a festészet szépségének nyelve hordozza. A gesztus- és örömfestészet érzékiségében, és nem a formák érzékiségében rejlik a testek esztétikája. (…)

Tamus István: A nyitottság jegyében – az 55. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep zárókiállításáról

Az idei művésztelep nem szakított a mindig megújuló törekvésekkel. A hagyományoknak megfelelően erős csapatot hozott létre, hiszen hét országból tizenhét művész fogadta el a meghívást. Legtávolabbról, Dél-Amerikából, Brazíliából, de van itt egy-egy művész Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyelországból, Hollandiából és Oroszországból is a hazaiak mellett. A művésztelepen közel kétszáz mű – némelyiküknél egy teljes kiállítási anyag – született, a legkülönbözőbb technikákkal. (…)

Klencsár Gábor filmje az Elektrografika 1997 című kiállításról

Archív anyag: digitalizált videó egy két évtizeddel ezelőtti kaposvári elektrografikai kiállításról.

Bán András: Kívülről befelé

Vass Tibor mindenki meglepetésére ötven éves. Pedig tavaly még csak negyvenkilenc volt. Írt sok verset, csinált jó pár grafikát, eléggé tudja már, hogyan viselkedik a papír, a betű, a folt. Belülről kifelé tudja. Mi pedig, mivel olvasók/nézők vagyunk itt, kívülről befelé haladunk. (…)

Lieber Erzsébet: Táj-kép, fény-kép

Ki ne érezte volna az Alsó pincesoron elköltött első közös vacsora után, a hegy levének rituális magunkhoz vétele közben a nap éltető erejét, ami először még aranylóan, majd mélyvörösen nemcsak átsütött az üveg karaffákba és kelyhekbe töltött borokon, hanem az előző években sugárzott adagjaiban jelen is volt minden elfogyasztott kortyban… Jegyzet a Zamárdi-Kőhegy Alkotótelep VIII., 2018. évi symposionjáról.

Zsubori Ervin: Birtok, kilenc parcellával

Kilenc önállóan megmunkált parcella adja ki azt az időlegesen egybenyitott birtokot, amely itt és most, a lovasi Nagy Gyula Galériában, S. Nagy Katalin rendezésében a szemünk elé tárul. A kilenc Föld-míves szerszámai, azaz a felhasznált eszközök, meglehetősen változatosak. Festék és ecset; kés és fűrész; számítógép és nyomtató; olló és ragasztó; kréta és papír; festékfújó és függönyrojt, bakelitlemez és rafia egyaránt kellett hozzájuk, egyebek mellett. (…)

Nagy Miklós: Kiállítás után

Az volt a legfurcsább, hogy amikor elkezdtem a különféle rátétekkel díszített lemezeket lefotózni, majd otthon a komputerre letöltve visszanézni, a képernyőn egyszerre látva őket, sokkal szebbnek tűntek, mint egyenként. Jelenleg nagyjából 1400 különböző kapudísznél tartok. (…)

Matzon Ákos munkái

Pataki Gábor: Pre-poszt – Matzon Ákos kiállítása elé

Vannak sorsdöntő, számvetésre késztető pontok az életben, amikor óhatatlanul előtt-ben és után-ban, pre-ben és poszt-ban kezdünk gondolkodni. Egy ilyen szituációban a művész is gyakran újragondolja műveit aszerint, miként igazolhatják vissza addigi tevékenységét, s mi íródik most a tiszta lapra. Nem véletlenül viseli ezért e kiállítás a „Pre-Post” címet. (…)

Parill Orsolya: Az ötvenes évek kultúrpolitikája egy váratlanul felbukkant Egry-levél „vízi” tükrében

Takáts Gyula személyes irodalmi hagyatékát rendezgetve naponta érnek – olykor nem kis megrendüléssel járó – meglepetések. A közelmúltban is ez történt. Ugyanis egy Egry-levélre bukkantam – méghozzá egy eddig kiadatlan Egry-levélre, amelyben keserűen-furcsán nyugtázza a Takáts Gyulával közösen tervezett és szerkesztett Vízitükör kötetük elutasításának hírét. (…)

Fábián László: Fajó, a fegyvertárs

Hitt a közösség iránti intellektuális felelősségben, hitt a művész kötelezettségében a világjobbításra. Abban, hogy a tágabb közösség elé kell tárni a tiszta szépséget, hogy meg kell szervezni életét a mindennapi esztétikumban, illetőleg az új művészet befogadására kell nevelni. (…)

Jász Attila: Vakon az üresség felé – Fischer Balázs képeiről

A személyes téma a legszemélytelenebb módon tárul fel, egy műterem belsejének állandó megfestésével, ahogy Váli Dezsőnél vagy Nádor Tibornál is láthatjuk. Így számolják fel egójukat, ahogy Fischer Balázs is saját énjét, újból és újból megfestve műtermét, újabb és újabb lépést téve a megtisztulás, vagy nevezzük másik nevén, az üresség felé. (…)

Szombathy Bálint: Rejtett kert – Herbert Aniko kiállításáról

Az élő piros fonál pedig az elillanó szerelem, a kert vélt értelme. Ám ha a szerelem elillan, megszűnik a kert eredendő értelme is. A kert tehát lényegében nem más, mint a vágyakozás tárgya a herberti magánmitológiában. Vágyakozás a tökélyre, az örökkévalóra, a belső megtalálásra. (…)

Kovács Gergely: Fábián Zoltán „Sötét?–E–nergia” című kiállításáról

Fábián Zoltán konkrét vagy geometrikus stílusú táblaképei, grafikái, valamint objektjei a „tárgy nélküli világ” malevicsi értelemben vett tézise mellett tesznek hitet. A szuprematizmus alkotói attitűdjét újrainterpretáló, hard edge-szerű kompozíciók lényegében valamennyi tárgyi vonatkozást elvető geometrikus absztrakciót valósítanak meg. (…)

Fábián Zoltán: A Magángyűjtemény című kiállítás ürügyén

Fontos megemlítenünk, hogy egyáltalán nem klasszikus, szó szerint értelmezett gyűjteményekről beszélünk, mivel az itt bemutatott munkák többsége tulajdonképpen „paraszolvencia”. Nem arról van szó tehát, hogy két tudatos gyűjtő, külsős szakértők bevonásával, hobbiból, vagy befektetési szándékkal kollekciót épít jól kijelölt témák, stílusok mentén. Ezért a tárlat némiképp heterogén. Dóra Attila és Sebők György kapta a műveket. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑