Szekció

Képzőművészet

HAász Ágnes: A MET 56-os kiállításáról

A kiállítást az 56-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére immár második alkalommal rendezte meg a Magyar Elektrográfiai Társaság. A tárlaton a társaság tagjainak (43 fő) és három meghívott művészének digitális munkái láthatók. (…)

Prokai Gábor: Torok Sándor emlékkiállítása elé

Torok Sándornak (1936–2006) kitüntetett kapcsolata volt Karcag városával, amelyet elsősorban a Körmendi Lajossal való barátsága alapozott meg, ha leszámítjuk azt a tényt, hogy az ezerhétszázas évek végén, a redemptio idején vándorolt el családja a kunok földjéről a vajdasági Moravicára. Életében is, de halála után is volt már kiállítása Karcagon, legutóbb 2013-ban, a múzeumban. (…)

Klencsár Gábor: Kisvárosi féregjáratok (személyes kozmológia)

Visszatérő álmomból 1995 októberében egy kisbusz sofőrje ébresztett valahol a Himalájában, 4000 méterrel a tengerszint felett. Sötétedett már, és a gépjármű megsüllyedt egy vízátfolyásban. Reménytelen volt a továbbutazás. Hátunkra vettük csomagjainkat, aztán egy zseblámpa fényénél elindultunk a tibeti éjszakába. (…)

Lieber Erzsébet munkái

Géger Melinda: Képtár a jövőnek

Egy-egy műalkotás múzeumba kerülése jelentős pillanat: a műtárgy és a benne megfogalmazódó gondolatkör kap elfogadást, kiemelt értelmet és egyúttal deklarált elismerést. A művészeti gyűjtemény kialakulása, felépülése hosszú folyamat, melyet sokféle – nem csak anyagi természetű – tényező befolyásol. A történelmi események, divatos felfogások, a mindenkori társadalom aktuális szellemi állapota is alakítják, nem beszélve azokról a művészekről, akik egy-egy gyűjtemény vonzáskörében dolgoznak. A kaposvári múzeum képzőművészeti gyűjteménye is egy sokféleképpen rétegződő, gazdag együttes, amely reflektál a mű keletkezésének idejére ugyanúgy, mint a gyűjteménybe kerülés körülményeire. (…)

Kecskés Péter: Az ataraxia felé – Lendvai Péter művei elé

Az alkimista leül. Koncentrál. Felidézi a képeket, a képek mögötti képeket. Az eidetikus képeket, a hasonlatosság képeit, a „képére teremtett” képek képeit, a képek feletti ikonokat, spekulatív spektákulumokat. (…)

Lieber Erzsébet: A Nemzetközi Papírművészeti Alkotótelepről (Lipótfa–Simonfa, 1996–2004)

A XX. század művészetének történetében számos anyag és hordozó, melyek addig transzparensekké váltak egy hordozott üzenet vagy kulturális mém javára, különböző átlátszósági fokon bár, de sorra fedték fel azokat a belső tulajdonságaikat, amelyek korábban láthatatlanok maradtak a befogadó számára. Ugyanakkor… Tovább →

Vörös István: Harangozó Ferenc zsoltárai

A zsoltárok a vallás és az irodalom még regulálatlan és zabolázatlan szabadcsapatai. És a szabadságot a vallásban nem mindig érezzük. A szabadságot sajnos az irodalomban sem mindig érezzük. Persze aki nem érzi, téved. De aki nem érzi, mégis keresi ezt a szabadságot, az a zsoltárokhoz menekül. Vagy menekülhet. Aki ezt a két szabadságot keresi. Aki mondjuk a képzőművészet előtti szabadságát keresi a művészetnek, az zsoltár-linókat készít. (…)

Láng Eszter: Szénási Bence képei elé

Munkáira erősen hatnak a képregények, filmek, média. Tartalmilag ötvözi a hagyományost és a modernet. A tartalom mindig valami szokatlanra, titokra, talányra épül, ezeket első látásra nem is mindig vesszük észre. Kérdéseket vetnek fel a képek bennünk, magunknak, a befogadónak kell ezekre választ találnunk, és a lehetőségek számosak. (…)

Horkay István: Néhány gondolat a digitális kollázsról (A Raoul Wallenberg-film kapcsán)

Raoul Wallenberg svéd diplomata 1944-ben, a német megszállás és a nyilas terror idején, Budapesten zsidók ezreit mentette meg a deportálástól és a haláltól. Miután 1945 januárjában a szovjet csapatok elfoglalták Budapestet, Wallenberg kereste a kapcsolatot az orosz katonai vezetőkkel, akik csapdába csalták, és január 13-án letartóztatták. Később Moszkvába szállították, ahol különböző börtönökben raboskodott, de sorsáról nincsenek hiteles adatok. Valószínűleg 1947-ben hunyt el. Filmem ennek az izgalmas történetnek a rekonstruálásával próbál bepillantást adni az akkori politika elképesztő, szörnyű világába. A megvalósításban felhasználunk visszaemlékezéseket, korabeli fotókat, filmeket és egyéb dokumentumokat. A film sajátos képi karakterét a korábbi munkáimban kifejlesztett „mozgó grafika”, a digitális kollázs segítségével alakítottam ki. (…)

Koroknai Zsolt: Mediator – a dekollázs technikája

Megelőlegezve a kérdésre a választ, miért is dekollázs? A Mediator az idő katapultján ücsörögve munkába kezd, a lineáris szekvenciák, a csapó hangjára, a vágás, az alkotás folyamatában metrikus létét feltételezve kitölti valóját. Kívülről nézve ő a Mediátor, de belső mélyébe eszmélve a tartalom kollázsformáit metszi a képek nyelvére. (…)

Varga László: Bocskai utca

Barti Magdolna: Kapu

Először csak nézted, barátkoztál vele. Nézted a színét, a repedéseit. Hallgattad, hogyan ropog, nyikorog, ahogy változnak az évszakok. Majd óvatosan egész közel léptél. (…)

Kölüs Lajos: Akárhogy is rejtőzködött, karambol lett a vége

Zenei lüktetések is áthatják a műveket, zenei felhangok, félhangok, ritmusok és kihagyások teszik mozgalmassá, zörejessé a képeket. (…)

Deák Csillag: Átvillódzások

Szubjektív vagyok nézve a képeket, és nem tudom, eljutok-e az objektivitáshoz. A fontos az, hogy szólnak hozzám, és hozzánk a képek, a művészet belső világáról, a művekről, amelyek izgalmasak, relevánsak, hittel és reménnyel teliek, a jelenhez szólnak, legyen bármi is a tárgyuk. A jelen teszi őket kortárssá, akár Shakespeare-t, a jelenben születik újjá a múlt, őrződik meg és folytatódik tovább. (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑