Szekció

Képzőművészet

Szeifert Judit: Itáliai töredékek – Bella Dóra fotográfiáiról

Az anyagokra jellemző a felületi minőség, az anyagszerkezet külső megjelenése. A legpontosabb információt erről tapintással szerezhetjük, de kellő tapasztalat birtokában képesek vagyunk felismerni számos anyagot, pusztán textúrája képéről is. Ezt és a felületi minőségek által keltett asszociációs képességünket aknázzák ki Bella Dóra fotográfiái. (…)

Garami Gréta: Kikeverhetetlen árnyalatok – Kárpáti Tamás kiállításáról

Kárpáti Tamás hagyományos formátumú vászonképein nemcsak a lepattogzott aranyozású, díszes, stukkómintás keretek utalnak a barokk oltárképekre, hanem a festészeti technika is, a lazúros olajfesték. A sokszor leheletnyi árnyalatbeli különbséget mutató festékrétegeket akár 8–10 rétegben hordja föl a művész egymás után. A festékben a festékanyaghoz képest elég sok a kötőanyag, azaz az olaj, így a száradás után áttetsző marad, és látható lesz az alatta lévő réteg is. (…)

S. Nagy Katalin: Farkas István korai rajzai

Az aktrajzok többsége határozott kontúrok, erőteljes, lendületes körvonalak közé zárt. Azok a tónus-, folt- és vonalértékek, modulációk, amelyek akkor és ott alakulnak ki, megőrződnek az 1920 és 1924 között Budapesten és Dalmáciában készült szénrajzokon. (…)

Nagy Imre: Tünékeny idő – Sejben Lajos munkásságáról

Sejben Lajos két műfajban fejti ki képzőművészeti tevékenységét: a vakrámára festett vászon lehatárolt felületén olajfestékkel, és a tértől-anyagtól nem korlátozott térplasztikák világában. Szabadon jár át a műfaji határokon és a stiláris territóriumokon, hogy autonóm, csak rá jellemző művek kerüljenek ki keze alól. (…)

Kovács Ágnes: A vonalak mestere – Szabó Ottó művészetéről

A vonalai segítségével minden életre kel: a tér, a plasztika, a mozgás, a téma. A fegyelmek embere, ugyanakkor szinte szikrázik a képein a feszültség, a drámai erő.

Mayer Éva: DUNART.COM – túl a hetedik évadon

A művésztelep minden évben tematikus, a kiírt témáink leginkább szakrális jellegűek, melyek az elmúlt hét évben a következők voltak: Hullámhossz, Lélekmérleg, Transzvízió, Lélekbázis, Gondviselés, Belső utakon és Fényküszöb.

Láng Eszter: A világ alakja

Őry Annamáriánál azokról a képekről beszélek szívesen, ahol a rend szépsége és méltósága megmutatkozik, az a rend egyébként, amely Bartalus Ildikónál is nyilvánvaló. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Csillagközi migránsok

A csillagjelenségek és a művészek által hozzájuk kapcsolódó színek és formák látványosak, sőt kápráztatóak. Nincs állókép, mindegyikben ott a mozgás, a változás ígérete. (…) A Magyar Elektrográfiai Társaság Geminidák – Adventi csillaghullás című kiállításának megnyitója.

Kalmár János: Intervallum

Az üresség érzése a szemlélődés kezdete, melyben nem akarok sem elérni, sem megtartani semmit. Nem tartozom sehova, része vagyok a pillanatnak. Felelős vagyok érte. Számomra ez önvizsgálat, önpusztítás és önformálás, mely folyamatban a szobor időtlenné válik ott, ahol született. (…)

Uszkay Tekla: Lélek-lenyomatok – előszó Mayer Éva katalógusához

Mayert alapvetően foglalkoztatja az ember önazonosítása, amely tükrözi érzékenységét saját egyéni korlátainak megértésére, ledöntésére és elősegíti a közösségben való helyzetének meghatározását. Munkásságának jól követhető építkező folyamata van, melyben az identitás mint a szükségszerű önmeghatározás és a társadalmi, közösségi erő fő motívuma kap helyet. (…)

Virág Ágnes: Az intervallumról hétköznapian, elmélyülve, tudományosan és beleérezve

Kalmár János az intervallumot olyan fogalmak mentén képzeli el, mint az újraértékelés, hitelesség, hit, időtlenség, vagyis a lélek ébrentartása. Átgondolt, elmélyült intervallum-értelmezésben a lelki utat szorosan összekapcsolja a megértéssel, amit a szobor készítésének a folyamatával azonosít.

Fábián Zoltán: A kozmosz dala

Fábián László – hadd legyek kissé személyes – APA –, úgy nyúl a betűkhöz, lévén olyan író, költő, irodalmár, aki mindig is fogékony volt a képzőművészetre, hogy esztétikummal ruházza föl a „kacsacsőrt” a „kukacot” a „zárójelet”, teremtve ezzel valami új értelmezésű, összetett pszeudo-iniciálét. (…)

Kemény Zoltán: Élni hagyni az anyagot

A véletlen, a talált tárgyak gyűjtögetése, sokszor hosszú hónapokra való elraktározása. A várakozás. A várakozás arra, hogy egy szem, egy kéz segítse őket egymásra találni. Hogy mű legyen belőlük, hogy életre keljenek. – Gondolatok T. Horváth Éva művészetéről, Otthon lenni című kiállítása kapcsán.

Kovács Gergely: Gondolatok Orosz Lajos művészetéről

Orosz Lajost az absztrakció művészei közé kell sorolnunk. Ez teljességgel egyértelmű, akkor is, ha művein, s főleg korábbi művein az absztrakció helyenként némi figurativitással ötvöződik. Továbbá akkor is, ha művészete vonatkozásában bizonyos szempontból szerencsésebbnek tűnik az „absztrakt” helyett az „informel” szó használata. (…)

Borbély Károly: A formák, a síkok

Lipcsey György a sík és a tér, a tárgyi világ problémakörét szakrális közegbe emelte. Az anyag formálódása új és új alakzatba rendezi a síkokat, felületi minőségeket. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑