A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)
A rendező megmutatja színészének, aki őt fogja eljátszani / az újraépített gyerekkori makettházban, hogy mit vár el tőle. / Természetesen a lehetetlent (…)
Erről a fotósorozatról nem szabadna írni. Mert ezen az egyszerre modern, egyszerre archaikus hullámhosszon lehetetlen beszélni, azon, amelyiken a képek szólnak. (…)
Keveset és mélyen alszol, sokáig ébren vagy, és reggel korán nem vagy fáradt, nem álmodsz, ami a keleti életművelés szerint a lelki béke jele, ennyit biztosan tanulnod kell a böjtből, könnyű, korai vacsorákat kell enni. (…)
Egy nap, amikor leveszem magamról / ezt a sokat használt földi nevet, újból / meztelen leszek, és kiderül / végleg, // névtelenül születtem, egyedül élek, (…)
A Belső-tó nem zöld, nem kék. / Egy semleges színű ajtó. Barnás- / szürke. Semmi különleges. Nádas, / tágas ég határolja. Belépsz, eltűnsz. (…)
Nem tudunk semmit, folyton ez jut eszembe álmomban, és pontosan értem is a jelentését, ám reggel már hiába gondolkozom rajta, nem értek semmit belőle, csak ez a mondat maradt (…)
Csendes Toll tavaly meglátogatta Szent Foska templomát (Isztria, 11. századi, román stílusú energiaközpont és gyógyító hely), ahol az a szokás a patinás régi templom mellett, hogy a külső korpuszra, ahogy a templom belsejében is, ha nyitva van, ajándékokat helyeznek el a látogatók (zarándokok), a csodatévő szentnek felajánlva. Toll tavaly csendesen egy tollat (golyóst) és két galambtollat is odatűzött. Akkor nem volt nála más, így kedvenc tollát ajánlotta fel. A két galambtoll megvolt még a kereszt repedésében. A golyós nem. Viszont. (…)
A személyes téma a legszemélytelenebb módon tárul fel, egy műterem belsejének állandó megfestésével, ahogy Váli Dezsőnél vagy Nádor Tibornál is láthatjuk. Így számolják fel egójukat, ahogy Fischer Balázs is saját énjét, újból és újból megfestve műtermét, újabb és újabb lépést téve a megtisztulás, vagy nevezzük másik nevén, az üresség felé. (…)
el akartam temetni magamban valahogy / ezt a felzaklató történetet / lezárni mert (…)
Sötétséget vérzik a Hold. Nem mindenki
élő, csak aki már volt holt. Túlélte, amibe
más is belehalt már. (…)
Csigaház roppan
eső utáni járdán,
szavak a csöndben. (…)
Ablaknyílás a mellemen. Kitárom a szárnyait,
Hadd szellőzzenek a szobák. Repülje át
minden rejtett sarkát a friss levegő. (…)
Isten nevet rajtunk, olykor sír is. Az ikon törött ablak
az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
