Szerző

Jász Attila

Jász Attila: Vakon az üresség felé – Fischer Balázs képeiről

A személyes téma a legszemélytelenebb módon tárul fel, egy műterem belsejének állandó megfestésével, ahogy Váli Dezsőnél vagy Nádor Tibornál is láthatjuk. Így számolják fel egójukat, ahogy Fischer Balázs is saját énjét, újból és újból megfestve műtermét, újabb és újabb lépést téve a megtisztulás, vagy nevezzük másik nevén, az üresség felé. (…)

Jász Attila: Utólagos temetés

el akartam temetni magamban valahogy / ezt a felzaklató történetet / lezárni mert (…)

Jász Attila: Fénytörődés

Sötétséget vérzik a Hold. Nem mindenki
élő, csak aki már volt holt. Túlélte, amibe
más is belehalt már. (…)

Jász Attila: Kavicshajigálás

Csigaház roppan
eső utáni járdán,
szavak a csöndben. (…)

Jász Attila: A sivatag meséje

Ablaknyílás a mellemen. Kitárom a szárnyait,
Hadd szellőzzenek a szobák. Repülje át
minden rejtett sarkát a friss levegő. (…)

Jász Attila: megsebzett szépség. Az ikonfestés íratlan szabályai

Isten nevet rajtunk, olykor sír is. Az ikon törött ablak
az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑