Jász Máté fotóihoz
A Belső-tó nem zöld, nem kék.
Egy semleges színű ajtó. Barnás-
szürke. Semmi különleges. Nádas,
tágas ég határolja. Belépsz, eltűnsz.
Aki körbesétálja, célhoz ér. Bárki is
vagy bármi legyen számára az eszköz.
Már az apartman zuhanyzójában állok,
folyatom a vizet, rángatom a kilincset,
nem nyílik. Grafitszürke. Elzárom és
meztelenül várom, hogy megszáradjak.
Közben tágul bennem a tó észrevétlen.
A kékeszöld plafonon felhők suhannak.
Láthatatlan világban élünk mindannyian.