Szekció

Próza

Szondi György: Hol fonat

A Napútban az utolsó tőle érkezett írás (harmadik személyű önkép) – utolsó mondata: „kérdésemre a maga kiismerhetetlen, bájos mosolyával felelt”. Ő. Tamás. (…)

Káplán Géza: Érintkezés

Berlin felett az ég angyalokkal telt, szállongnak fel s le a megszolgált otthonosságban, varázsuk és bűntudatuk egyaránt birodalmi sallang. (…)

Noth Zsuzsánna: Hatujjgyakorlat (II. rész)

Alkonyatkor zoknit húztak a kezükre és kirohantak a kertbe. Mint vadlovak, négykézláb rohangáltak a lehajló faágak közt a bokrok mögé bebújni. Kineveztek ló-vadásznak, egy száraz faággal kellett őket üldöznöm és lövöldöznöm rájuk. (…)

Noth Zsuzsánna: Hatujjgyakorlat (I. rész)

Bogár kutya ismét hosszú, nyári napközis táborban lebzsel nálam, amíg a gazdája nyelvet tanul külhonban. Fekszik a lábamnál a mogyoró- és kakaószínű csíkos szőnyeg sarkán, hason hangosan horkol. Rónai Egon beszélgetőműsorát nézem a tévében, közben megnyúlt krátereket hímzek. Évek óta ez a kedvenc időtöltésem. (…)

Deák Csillag: Kötött pálya

Nem volt vasutas a családban, csak parasztok. Neki is a földet kellett volna túrnia, de nem túrta. Nagy balfék ez a Gyurka, mondták a háta mögött, csak a vonatokat figyeli napestig, ahogy jönnek-mennek, fennhangon mondja, melyik járat pöfékel vagy száguld el a házuk melletti síneken. (…)

Balázs K. Attila: Át egy folyón

Nadrágja szára néha hozzám ér, de nem érzem benne az eleven testet, amitől hátamon feláll a szőr. Ma kellemetlen minden érintése, ha fejemre teszi a kezét, vagy bármelyik testrészével véletlenül, vagy szándékosan hozzám ér, az fut át rajtam, hogy nem állok jót magamért. (…)

Zsidó Ferenc: Barátság

Rengeteg közös tulajdonságunk volt, és ezek közül az kovácsolt össze a leginkább, amelyiket szívesen nem létezővé tettünk volna: a málészájúság. Bosszantóan palimadarak voltunk a nőkkel szemben, vagyis bénák, ha így érthetőbb vagyok. Nem volt soha egyikünknek se egy valamirevaló nője! (…)

Molnár Vilmos: Csicsó után az Isten

A máramarosi gyors este háromnegyed tizenegy után hagyja el Csicsót, akkorra az ember már eléggé fáradt, többnyire álmos is. Így beül valamelyik sarokba, kényelmesen kinyújtja a lábát, s ha nincs más a fülkében, rövid mérlegelés után lehúzza a cipőit. Aztán kényelmesen hátradől, szeme néha lecsukódik, mereng vagy szunyókál, félálomban már maga sem tudja, melyik. Akkor egy nagyobbacska zökkenőnél kinyílik az ember szeme és látja: vele szemben ott ül az Isten. (…)

Váradi Nagy Pál: Magasan lebegő sziklatömbök

Két emberalak indul kifelé, a poros szekérúton, át a mezőn, az erdőnek. Arany fényben hullámzik a késő délutáni táj. A két ember megy, nem sietnek, de meg sem állnak. Mire elérik az erdőt, árnyékuk megnyúlik és vörösbe hajlik az ég. Messziről kutyaugatást hoz a szél az erdő szélére. A két férfi hallgat. (…)

Noth Zsuzsanna: Babája mamának

Ildikó, aki még nem tudta, hogy már csak két-három tolófájása van hátra, nem értette, honnan sereglett köré és miért veszi körül ez a sok ember, akik felváltva a faliórára sandítva szurkolnak. Aztán kiderült, hogy a teljes éjszakai ügyeletes személyzet este fogadást kötött a baba érkezésének időpontjára, és a csecsemőgondozó nő percre pontosan megsaccolta a hajnali két óra huszonnégy percet. (…)

Zsávolya Zoltán: Macskadzsamping

Az sem érdekelte, hogy a hírneves Rongyos-erdő és a Haraszti-gyertyános közötti irtást átszelve nemzetközileg is értékelt és vadászati idényben külföldi puskások által brutálisan megszállt területet érint, nem, monoton egykedvűségéből, nosztalgikus rezignációjából, enyhén ugyan, de tagadhatatlanul fokozódó lámpalázából pusztán az rázta fel, amikor valahol Sopronszécsény előtt, talán Pinnye vagy Fertőhomok állomásának bekötőútjánál egy stoppost vett fel. (…)

Cserenkó Gábor: Egyfajta freedom

Amikor kitaláltam ezt az egészet, még mindenki aludt. Sötét volt a szobában, mert az Acsai éjszakára mindig behúzatja velünk a függönyt. Ő a szobafelelős, meg a rangidős a tizenegyesben, és azt mondja képtelen elaludni, ha az nincs behúzva. Így minden este ez a dolga valaki ablak alatt fekvőnek a lámpaoltás után. Ha mégis elfelejtjük, és ő netán, kotta részegen keveredik le a lányszintről éjszaka, akkor is képes valamelyikünket felkelteni a függöny miatt. (…)

Király Farkas: Sortűz karácsonykor (regényrészlet)

Ördögfajzat, gondolta Mircea mindig, amikor Bleahu a látókörébe került, éppen csak keresztet nem vetett, pedig szívesen tette volna. De hallott már olyat, hogy keresztvetésért valakit a karcerbe küldtek három napra, ezért inkább nem tette. Ilyenek lehetnek az ördög fattyai, vélte: Bleahu, a szomszéd szakasz parancsnoka alig volt magasabb másfél méternél, karikalábakon pattogott, és amikor vigyorgott, modellt állhatott volna a Sátánt megfestő művészeknek. Mindenekfelett pedig gonosz volt. (…)

Szirmai Péter: A hivatali ügyintézésről

Hivatalunk a faluközpontban, egy szürkés-sárga épületben működik. Robusztus épület ez, nyomasztó: a hatás akkor a legerősebb, amikor az ember belép az árnyékába, amikor a teljes főhomlokzat fölétornyosul. A nagy, trapéz alakú falon kis ablakok, a bejáraton cápafogszerű rácsok. Pokoli szimmetria, gigantikus méretek. (…)

Szirmai Péter: Városunk és a nomádok

Különös, de városunkat ellepték a nomádok. Nomádoknak hívjuk őket, mert a hajviseletük, ruházatuk, szaguk mind a nomád népekhez teszi hasonlatossá őket. Senki sem tudja, hogy honnan érkeztek pontosan. Van olyan ismerősöm, aki szerint a város körüli földekről áramlottak be, helyüket pedig azonnal elfoglalták a szomszédos városállam még náluk is rosszabbul élő földművesei. (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑