Szerző

Káplán Géza

Lőrincz Sándor: „Szelídség jármán vonszolni gyötrő terhét a szépnek…”

Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.

Káplán Géza: Dallamok

Nem tudom! – ezer éve
nyaggatnak már, s mindvégig egy szóban szenvedtem:
magyar.
Ezért ülök itt, és nézem az időt. (…)

Káplán Géza: Érintkezés

Berlin felett az ég angyalokkal telt, szállongnak fel s le a megszolgált otthonosságban, varázsuk és bűntudatuk egyaránt birodalmi sallang. (…)

Káplán Géza: Art brut versek

Szabadesés-pont: drámai közvélemény.
Indusztriális perc-pont: óvatlan terror.
Hazamennék, de nem merek, ott munka vár,
megőrzöm magam kényszerű óvatosnak. (…)

Káplán Géza: Hálaadás

Egy kép a konyhám falán. Mit tesz Isten – itt van. Mint rögzült személyem s a hozzám öröklődött, drága lények. S mint a kanálcsörgés, az elégült jókedv, az ernyedett csöndek. (…)

Káplán Géza: Táguló egyetemesség

A barlang képvilága maga a nyugalom, az emlékezés, az engesztelődés. Pedig a dráma intellektuális szívébe kerültünk. Platónnak „csak” 40000 évre kellett visszaemlékeznie. Ég a tűz, áldozunk, zenélünk, táncolunk, megjelenítjük a számunkra létező élő és holt univerzumot, s árnyainkat aznap vagy másnap egy mester a sziklára képzeli, rögzíti. (…)

Káplán Géza: Erotikai kalauz – lektür

Lebben a ponyva, pózol az igazgató, ordít a teve, és nehezen verekszem át magam a porond felé figyelő alkalmazottakon. Megvagyunk, így, együtt. A trupp. A költői bérmunkások. (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑