Vajon miről beszélgetnek az angyalok műszak után, midőn megfáradt lényegiségükkel billegnek valamely égi vendéglő felhőpuffjain? Már ha van munkaidő egyáltalán, s ebből következően van szabadidő társadalmukban. (…)
Covidos, hideg éjszakákon a kemence melegénél jólesik ráhangolódni a külvilág rettenetes állapotára. (…)
Sajátosan igaz, szenvedélyes éjszakánk volt, s volt mit megbánnom másnap. De lobogtunk, mint a széltében-hosszában kiterjesztett lelkiismeret; s mint a közösség helyettes démonai. (…)
2015-től szombatonként, alkonyat után, az Éneklő Akadémia tagjai (Káplán Géza, Klencsár Gábor, Lékai Sándor, Novák István) és kis létszámú pártolóik összegyűlnek a „Kaposvári Broadway” (Noszlopi utca) egyik presszójának teraszán, hogy aztán, kulturális beágyazottságuk mértékét meghaladva, szételemezzék és felülénekeljék a kultúra aktualitásait. (…)
Egy nagy, tavaszi Bauhaus emlékműsorra készül fel, most az egyszer még „időben”, az Éneklő Akadémia. (…)
Apa és leánya – egyikük sem volt (lett) a „Balaton festője”. Találkozásuk az országos, nagy témával eseti, de tanulságos; úgy a honi festészet történetére, mint e táj festőiségére nézve. (…)
Pelerin hab-fodra: korai alkonyra / szabott hölgybánat… / Egyenes testtartás – ha törik, ha / szakad a szép erőmű… // Pártatlan prímszámlét és kihívó mélabú. (…)
Kihűlt a szép korpusz – meg kéne nyitni, / csendjét kiértékelni vol(na jó)! / Vak rapszódosz vág szószövetbe – így, ni! / S hebeg: a kóreset – dalol(ható)… (…)
A képmezőt betöltő motivikus és szerkezeti feszültségek állandóak és jól elosztottak; nincs mit kitölteniük, nincs mit kioltaniuk… Folt vagy vonal, homály vagy élesség egyaránt a látszat jól definiálható, európai ürességét deklarálják (…)
Hörren a garázsjárat, Hörmen kapura lövell hétköznap- / gázt. Kapaszkodik a kétfelé néző önkormányzati ügy- / intéző: sajátos lány, kancsalodó léttudat. Szemez. Velem? / Mert tíz óra van, és jövőre és minden évben lesz tíz óra, / utolsó járat? Így volt, és így lesz. Augusztus huszadika / után a végső lány. (…)
Kiválaszt – kinéz! – a Mindenség Nagyáruházból egy mezőgazdasági gépelemet, egy építési betonelemet, és mind a többit, s azt mondja: jó! Jó, hogy vagytok. És addig foglalatoskodik velük, addig működteti az érzelmeit, amíg lelke felindul, keze is megindul, s kimetszi kegyeltjeit haszonelvű közegükből; neutrális térbe helyezi, áttöri a szitán, s néha még meg is festi. (…)
Gerincről leszakadt medence, kövesült káli / csont. A tudatban hullámzik vizenyős párja: / Lacus Pelso; verso: Balatin; nyelvharc, hit- / bizomány. // Vágó Örs raktározd a felfejtett formatengert / időleges falakban! (…)
Annyi minden maradt, / fedetlenül is, / titokban… / Helyezkedik a tudat, elszánt értelmező. / Betöltöm ezt a szemgödröt egy darab agyaggal – / nemde: néz? (…)
Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.
Nem tudom! – ezer éve
nyaggatnak már, s mindvégig egy szóban szenvedtem:
magyar.
Ezért ülök itt, és nézem az időt. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
