Kálmán Imre számomra elsősorban Ember, másodsorban operettszerző. Sikerének kulcsa magában az Emberben keresendő. Abban a családban, ahova született. Személyiségének alapját a családjának a szeretete adta meg, és ez a szeretet motiválta, hajtotta előre akkor is, amikor már-már feladni kényszerült. Céltudatosan alakította az életét, és az eléje kerülő akadályokra megoldást keresett. Jó példa volt előtte az édesapja.

Kálmán Imre szobra Siófokon, Varga Imre szobrászművész alkotása (Forrás: Wikipédia)

Élete, 1882. október 25-én éjfél táján kezdődött, egy takaros, ám akkor még kissé bágyadt Balaton parti településen ‒ később a bágyadtság eltűnik, és pezsgő élet indul, szó szerint értve a pezsgőzést is ‒, Siófokon. Imre harmadik gyerekként, Béla és Vilma után köszönt be a családba. Őt majd még három leány követi, Rózsika, Milike és Ilona.

A kisfiú világra jötte bejegyzésre került a helyi izraelita hitközség anyakönyvébe. Szülei az Imre nevet választották harmadik gyermeküknek, így lett ő Koppstein Imre (egyelőre). Az édesanya, Singer Paula Gyuláról telepedett át Siófokra a családjával, és itt találtak számára megfelelő férjet Koppstein Károly személyében. A család, mint Siófok zsidó családjainak többsége a zsidó vallás neológ ágához tartozott. Vallásukat rendszeresen gyakorolták, jártak zsinagógába és tartották a szokásokat, az ünnepeket, követték a hagyományt.

Koppstein Károly terménykereskedő, a Balatonvidéki Takarékpénztár felügyelő tagja majd igazgatósági tagja, a helyi községépítő- és fejlesztő tanács tagja volt. Felesége a gyermekeivel és a háztartással foglalkozott, egy háztartási cseléd alkalmazásával. A család bevételei ezekből a Papa ügyleteiből származtak. Nem voltak tehetősek, de szegények sem. A pénzt megfogták, és gyerekeiket is erre nevelték. Nyaranta kiadtak egy szobát, hogy plusz bevételük legyen. Egyik évben ezt a szobát kibérelte Liedl Ferenc, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertmestere. A szobában szinte egész nap szólt a hegedű, amely becsábította az akkor négy-öt éves Imrét. A zene kihagyhatatlan motívum a mindennapjaiból. Hozzátartozott, és tehetsége nagyon korán megmutatkozott. A szülők, mivel művészetkedvelők voltak, úgy döntöttek, hogy beruháznak egy használt zongorára.

A gyermek a helyi, egytanerős izraelita iskolában ismerkedett meg a betűkkel, számokkal, és szívta magába a tudást. A tanító, Rónai (Reiner) Adolf szigorú volt, de alaposan felkészítette a nebulókat, így a kiválóan tanuló Imrét is, a továbblépésre, a „polgári” életre.

A Papa az élet gazdasági oldalát is bemutatta fiainak, amikor egy-egy kereskedés lebonyolítására elvitte őket. Szerette volna, ha megismerkednek az üzlettel, a pénz értékével, fontosságával.

Kálmán Imre gyermekként (jobbra lent) családja körében, 1890 körül (Forrás: Wikipédia)

A helyi iskolát kinőve Pesten folytatta tovább elméjének, tudásának pallérozását. Az ország fővárosában, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumnak lett a bentlakó növendéke. Szülei bíztak benne, és Koppstein Imre ezt kiváló tanulmányi eredményeivel hálálta meg.

Eközben Siófokon, nem tudni pontosan miként, de a család elveszítette vagyona egy jelentős részét. Fel kellett számolni a siófoki életet, és a Papa eladott mindent. A rokonok segítségével, kölcsönpénzből egy aprócska lakást sikerült bérelniük. A gyerekek szétosztódtak egy időre a nagynénik és unokatestvérek között. Ez egy megrázó, és örökre beívódó emlék maradt az egész családnak. Ez a katasztrofális helyzet az akkor 13 éves Imrét az Alföldön érte utol, ahol egy osztálytársánál nyaralt. Akkor találkozott először a Balaton-parti fiú a nagy alföldi rónasággal.

Az elköltözés, a családi otthon elvesztése megviselte, és ez a trauma elkísérte élete során.

„Régebben apám munkája miatt nem volt szabad otthon hangosan mulatni, játszani, nevetni; most már nem tudtunk nevetni; állandó rettegésben éltünk, hogy ismét elviszik mindenünket. Az űzöttségnek ez az érzése végig kísért egész életemben.”

Ebben a helyzetben is szerény körülmények között a család megtartotta a 13 éves Imre bár micvá-ját.

A „felnőtté válás” mózesi és gyakorlati oldalát átélő Imre segített apjának a család fenntartásában. A pénz szerzését borítékok bélyegzésével és (latin és ógörög) korrepetálásokkal oldotta meg. Így teltek a diák mindennapok: iskola, korrepetálás vagy bélyegragasztás és olvasás. Lefekvés előtt a zenetudománnyal foglalkozó irodalmat bújta. Összegyűjtött pénzéből adott a Papának és Mamának, és megvette Robert Schumann, a nagy német zeneszerző olcsó kiadású zenei írásait.

1. évfolyamos volt a gimnáziumban, amikorra önerőből sikerült hozzájutnia egy jó állapotú, használt, bécsi gyártmányú Csuport zongorához. A hangszerét a család őrizte, édesanyja szobájában állt. A zongora elmondhatná, hogy mit érzett, amikor a krónikus ínhüvelygyulladás okozta fájdalmai miatt le kellett mondania a zongorázásról. Nem adta fel, zeneszerzői tanulmányokat kezdett folytatni.

Korán megtanulta, hogy mit jelent a pénz, amikor van, meg amikor nincs. 15 évesen felvették a Zeneakadémia előkészítő osztályába. Zongorajátéka mélyen meghatotta Ábrányi Kornélt. Másnap már mint csodagyereket mutatták be Koppstein, azaz időközben nevet változtatott Kálmán Imrét.

A Zeneakadémiához azonban kellett Koppstein papa hozzájárulása. A papa realistábban látta a helyzetet, ezért aztán beiratkozott a jogi egyetemre, de féltitokban zeneszerzést tanult. Sokáig nem maradhatott titokban a féltitok, de mivel a Koppstein szülők tudták, hogy fiúk a többi gyermeküknél tehetségesebb, és mert a jogi tanulmányait is folytatta, nem ágáltak ellene, így párhuzamosan folytatott tanulmányokat a Zeneakadémián és a Budapesti Jogi Egyetemen. A jogi egyetemen a doktori nem tette le. Eldöntötte, milyen irányban folytatja az életét. A jogi tanulmányok később nagyon nagy hasznára váltak.

A Zeneakadémián Koessler János és Siklósi Albert tanítványa volt, és olyan emberekkel került kapcsolatba, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó, Szirmai Albert és Jacobi Viktor. Az akadémián hangversenyeken szerepelt, olvasókörökben vett részt. Kapcsolatba került Csáth Géza orvos, író, zenekritikussal. Előfordult, hogy néha együtt zenéltek. Kálmán zongorázott, Csáth hegedült. Sikeres vizsgákat tesz le, és vizsgaelőadásai is remekül sikerültek. De egyelőre nem volt pénze. Ezért örült annak, hogy a Pesti Napló, a kor egyik legtekintélyesebb napilapja zenekritikusként foglalkoztatta 1904-1908 között. Ez már kenyérkereső foglalkozás, ha nem is fizet valami jól, sőt az elején nem is fizetett. A szerkesztőségben nagyon jó barátságba kerül Molnár Ferenccel, minden titkukat megosztva egymással.

Elkezdi komolyabban foglalkoztatni a tőzsde is (bár alig van pénze). Az időközben komponált Saturnalia és az Endre és Johanna szimfonikus költeményeire azonban nem talál kiadót, ami elkeseríti.

Át kellett gondolnia a helyzetet, mérlegserpenyőbe tenni, hogy mit akar, mit nem. Mit tud megvalósítani, és mit nem. Tudta, hogy nem akar a zenétől megválni, de azzal is tisztában volt, hogy pénzt akar keresni. Ezért, fanyalogva bár, rászánta magát arra, hogy a könnyedebb műfajjal próbálkozzon. Heltai Jenő dalszövege mellé inkognitóban dallamokat komponált, így született meg első „könnyűzenei” kupléja „Én vagyok a Fedák Sári szobalánya” címmel. Amikor Fedák Sári a saját műsorára tűzte, feladta inkognitóját. Nem vallott vele szégyent, mint ahogyan a „Mozi” dallal sem, melynek szintén Heltai írta a szövegét. Ezek már hoztak némi bevételt, de még nem eleget. A tőzsde irányában óvatosan tapogatózott. A hölgyek még nem léptek fel életének színpadára.

Miközben írta kritikáit a Pesti Naplóba, közben komponált Fényes Samu: A pereszlényi juss librettójához, ami megbukott. Nem adta fel, komponált egy másikat, mely Tatárjárás címen óriási sikert aratott. A New York Kávéházban Jakobi Viktor bemutatta Bakonyi Károlynak. Bakonyi írta a librettót, a dalszövegeket Gábor Andor.

Az elkészült művel házalásba fogott. Színházról színházra járt. A Király Színház volt az első, de nem sikerült. Átment a Vígszínházhoz, ahol Faludi Gábor, az igazgató előbb elolvasta a darabot. Imre (a kétségbeesett) Vilma nővérénél húzta meg magát, és csak a harmadik napon ment édesanyjához vissza. A Mama azzal fogadta, hogy Faludi háromszor kereste, és azonnal menjen a Vígbe! Pesszimista (ez később is jellemző) hangulatban ment be, de az igazgatói irodába. Megegyeztek.

1908. február 22-én bemutatták a Tatárjárást a Vígszínházban. A bemutató első sorában foglalt helyet Ábrányi Emil, Goldmark Károly, Bartók Béla, Molnár Ferenc, Szirmay Albert, Heltai Jenő és mások. A háttérben a Mama a Papa nélkül, és a nővérei. Óriási siker lett. De Ő hogyan élte meg mindezt?

Robert Stolz így emlékszik vissza a Tatárjárás ősbemutatójára: „Imre világfájdalma és pesszimizmusa olyan nagy volt, hogy operettje sikerét tudomásul sem akarta venni”. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a premier előtt három héttel édesapja szép csendben elaludt, ezért nem ült a Mama mellett. Szűk családi körben, zsidó hagyomány szerint temették el Koppstein Károlyt, a Papát. A másik oka a szerénysége vagy kishitűsége? Nem hitt abban a megpróbáltatásokkal, fájdalmakkal és félelmekkel teli út után bekövetkezett sikerben, s megmaradt, talán végigkíséri teljes életében.

A Tatárjárás bemutatásáért kapott honorárium a pesszimista hangulata ellenére kissé megzavarta a fejét, mert leült Faludi Gábor fiával, Sándorral kártyázni. Nem kellett volna, tanult belőle. Faludi Sándor az ország legjobb alsós-játékosa volt Imre, meg csak römizni tudott. A játéknak már az elején vége volt, a honorárium pedig visszakerült a Faludi családba.

1908. szeptember 20-án elhagyta Budapestet. Az elköltözés oka egyfelől a Tatárjárás bécsi sikere, másfelől pedig a jogdíjak kérdése volt. Magyarország akkor még nem volt tagja a berni nemzetközi jogdíjegyezménynek, ez őt is hátrányosan érintette. Édesanyja, három húga és Jacobi Viktor kísérték ki. Nehéz szívvel utazott el, de Bécsben, az operett városában, ahol lakást vett ki, beindultak a változások, és Dvorák Paula személyében ráköszöntött a szerelem is. Paula „egy fekete, göndör hajú, bozontos szemöldökű, karcsú cigánylány” volt. Az ismerkedésből 17 évig tartó kapcsolat lett, de sohasem házasodtak össze. Nagyon szerették egymást, és a Koppstein család is elfogadta a lányt, akinek nyugodt, higgadt és türelmes természete segítette a zeneszerzőt az alkotásban. Amikor megbetegedett, a tuberkolózis ágyhoz és tolókocsiba kényszerítette. Kálmán Imre mindent kezelést, gyógymódot fizetett, nem számított a pénz. Paula 1928-ban hunyt el Bad-Ischl-i szanatóriumban. Első szerelmének végső nyughelye a helyi temető lett.

A kitűnő mű, a Csárdáskirálynő világsikert hozott számára, és meghozta a pénzügyi sikert is. A vagyoni helyzetében változás állt be, mivel 1912-ben Magyarország csatlakozott a szerzői jogokat védő berni egyezményhez, és ettől kezdve műveit már komoly összegekért játsszák a világon mindenhol. Gazdag lett, nem kellett a helyzetéért aggódnia. De a takarékoskodásról továbbra sem mondott le.

A magánéletében még Paula életében, aki már ágyhoz, tolókocsihoz kötve élt, új hölgy jelent meg. Eszterházy Ágnes báróné. Ez a kapcsolat már a kezdetekor „halálra volt ítélve” a húszas évek magyar társadalmában, elfoglalt pozíciójuk, származásbeli különbségeik és a szélsőjobboldali média támadásai miatt is. Egy arisztokrata katolikus hölgy és egy zsidó zeneszerző szerelme nem teljesedhetett be.

Hamarosan felbukkan egy fiatal, szegény táncosnő, aki végül elnyerte Kálmán Imre szerelmét. A korkülönbség nagy közöttük, de a fiatal lány eltökélt. Imrének hiányzott a család, a gondoskodó szerep. Esélyt adott a lánynak és magának. Feleségül vette Vera Makinszkaját. Vera három gyermekkel ajándékozta meg.

Kálmán Imre és felesége, Vera, három gyermekükkel (Forrás:
(Forrás: logiosto.ru)

Házassága nem volt konfliktusmentes. A teljes igazságot erről csak az a két ember tudja, akik már nincsenek az élők sorában, Kálmán Imre és Vera Kálmán.

Gondot okoztak a családban Vera költekezései is, és tudva, hogy Kálmán Imre milyen elveket vallott, sokat kellett nyelnie egy-egy új ékszer, bunda, a legújabb márkájú autó láttakor.

Kálmán Imre villája Bécsben (Forrás: kulturpool.at)

De Kálmán Imre jól fektette be a pénzét. Óvatos, okos befektető volt, és a részvényekkel biztos hálót szőtt maguk köré. Voltak olyan pénzügyi tranzakciói, melyeket nem osztott meg a családjával. Csak a halála után tudták meg.

Kálmán Imre imádta a gyerekeit, és a gyerekek is őt. 1929. november 17-én megszületett a fia, Karl Emmerich Fedor Kálmán, és még aznap be is jegyeztette a bécsi hitközség központjában. Bejegyeztette, és komoly pénzadományt juttatott a zsidó árvaházak számára. 1931-ben megszületett Lili, és öt évre rá Yvonne. Mindkét leány után komoly adományt adott a zsidó árvaházaknak.

Kálmán Imre és fia (Forrás: theatermuseum.at)

Imre gyakran látogatott Budapestre édesanyja és testvérei miatt is. Gondoskodott róluk, hogy jól és nyugodtan éljenek. De azt nem tudta elérni, hogy az antiszemita légkörűvé váló Budapestet elhagyják.

Kálmán Imre nem foglalkozott a politikával, de a politika foglalkozott ővele. 1932-ben ötvenedik születésnapján Dollfuss kancellártól megkapja a Kruckenkreuz kitüntetést, de a náci hatalomátvétel után Németországban betiltják a műveit.

A szélsőjobboldali eszmék, a zsidók iránti gyűlölet testet öltött. Bécsben is nehezen „fogyott” az operett. Az SA megszállta a házát, használták az autóját, állandó zaklatásoknak voltak kitéve. Segítséget kért a bécsi magyar nagykövetségtől, de nem tudtak segíteni. A nácik mindent elkövettek, hogy megszerezzék a villát, a vagyonát. Jogdíjaihoz mégsem tudtak hozzáférni. Azt idejében kimenekítette Svájcba.

Látva a horogkeresztes Bécs várost, Budapestre utazott és kihallgatást kért Horthy Miklós kormányzótól. A megbeszélés után úgy döntött, hogy elhagyják Magyarországot és Ausztriát is. Tették ezt akkor is, amikor „a Führer parancsára tiszteletbeli árjának nevezték ki”.

A tragikus korszak egyik szerencséje, ha lehet így fogalmazni, hogy édesanyja ezt a szörnyű időszakot nem érte meg. 1935-ben meghalt. Édesanyja haláláig a Báthory utcai lakás kiváló vendégeket fogadott. Az 1900-as évek elejétől vendég volt ott Jacobi, akit nem a mama főztje, hanem az egyik lánya, Milike érdekelt. 1902-től hetente egy alkalommal Bartók Béla is megjelent. Lisztet, Mozartot játszott, míg elkészült a kedvence, a mazsolával, dióval megszórt barchesz. Molnár Ferenc a hamis halat imádta, Szirmai a húslevest. Néha Lehár is befutott, és az állandóan éhes Rátkai.

A fasizmus egyre nagyobb terjedését látva az emigráció mellett döntött. Mielőtt elindultak Amerikába, elment a testvéreihez, hogy rábeszélje őket is az emigrációra. A lányok nem mentek, életbe lépett náluk a „kredenc-szindróma”. Bíztak abban, hogy nem lesz bajuk, elmúlik majd ez is. De Imre nem hitt a csodákban, és Amerikából is félelemmel, aggódással telve figyelt Magyarországra. Nehezen viselte Amerikát. Vera elvált tőle, majd új férje halála után visszatért hozzá. A férfi visszafogadta, mert szerette.

A híres Wall Streeten megfordult, de nem csábult el.

Közben Magyarországon bekövetkezett a tragédia, amitől tartott. A nyilasok megkezdték a „rendcsinálást”, melynek áldozata lett három testvére is, Ilike, Milike és Rózsika. Rózsika a csillagos házban maradt. A többieket elhurcolták. Ilike és Milike Győr után feladta.

Imre közben önmarcangoló gondolatok között őrlődött. Aztán a rémálom testet öltött. Paul Békési cikkéből tudta meg, hogy Rózsika és Vilma húga túlélte, Rózsika fiát a szerencse, egy eltévedt golyó mentette meg. De, Ilike és Milike nem élte túl. A sokktól Kálmán Imre infarktust kapott, amit soha nem hevert ki.

1949-ben visszatérnek Európába, Párizsba. Ápolónőt fogadnak mellé, aki gondozza Vera mellett. Elkezdi Verát bevezetni az ügyei intézésébe. Felkészítve feleségét arra az időre, amikor ő már nem lesz.

1953-ban a francia fővárosban halt meg. Bécsben temették el.

Kálmán Imre ravatala Bécsben, 1953 (Forrás: Kálmán Imre Emlékház)

Felhasznált irodalom

  • A Csárdáskirálynő: egy monarchia története; Gerő András, Hargitai Dorottya, Gajdó Tamás; Habsburg Történeti Intézet, 2006.
  • Túl az Óperencián: Kálmán Imre regényes élete; Gál Róbert, 2004.
  • „Egy élet dallama”; Cenner Mihály, Siófok, 1982.
  • Emlékszel még… – Kálmán Imre élete; Kálmán Vera; Zeneműkiadó, 1985.
  • Európa Keringő – Kálmán Imre emlékére; Benedek István Gábor; Vince Kiadó, Budapest, 2019.
  • Zsidók Siófokon; Matyikó Sebestyén József, 2002.
  • Napló – 1906–1911; Csáth Géza, 2007.
  • ADT adatbázis: Magyar Nemzet, 1996. 21. szám.