Festészetemben az érzelmi telítettség mindig meghatározó volt. Talán ennek köszönhető, hogy az expresszivitással és az absztrakttal hoztak és hoznak összefüggésbe, bár sem absztrakt, sem expresszív törekvések tudatosan nem vezéreltek, sokkal inkább a személyes élmények, látványelemek nyűgöztek le és inspirálták eddigi munkásságom különböző korszakait.
Korábbi képeimnek legfőbb éltetője, az erős energikusság és érzelmi túlfűtöttség mostanra talán alábbhagyott, és sokkal hűvösebb, mértéktartóbb, metafizikusabb töltetű művek születnek. Furcsa paradoxon ez számomra, hiszen a gesztus attól működik, hogy van energiatartalma, lefékezése talán éppen lényegét szüntetné meg. De valahogy úgy érzem, hogy nem abban a korszakban élünk, amikor értelme lenne annak, hogy a túlfokozott érzelmek irányítsanak. Ebben a túlpörgő világban éppen önfegyelemre, mértéktartásra, racionalizmusra van szükség. De mégis az érzelmektől ember az ember. Ezt az ellentétet próbálom meg hosszú ideje feldolgozni vagy feloldani.
Célom, hogy olyan kifejezési formákat és megoldásokat találjak a tradicionális festészeten belül, amelyek egzaktabban fejezik ki a szubjektív és objektív elemek kapcsolatát és örök dilemmáját. Pár éve foglalkoztat az a kérdés, miképpen lehetne a kockát mint az egyik legtökéletesebb mértani testet beemelni festészetembe. Azzal kísérletezem, miként folytatódhat a gesztus három dimenzióban, a kockákon, melyek szigorú határai egyben le is fékezik annak lendületes erejét.
A térrel kísérleteztem tájképi indíttatású munkáimban is, melyekben gyakran szerepelnek építészeti elemek. A táj mindig inspirált. 15 évig jártam a jászdózsai művésztelepre, ahol a falu hétköznapi életét fotóztam: a kopott házakat, az udvarokon tárolt rozsdás vasak és tárgyak halmazait. Nem a látvány romantikája érdekelt, hanem az „életszagú”, eleven szín- és formaritmus.
Az újabb tájaimon már nem szűk tereket, hanem nagy távlatokat szeretnék érzékeltetni, a szigorú mértani formájú elemek pedig a mai táj ipari formáit, a konténerek steril geometriáját idézik, melyek kemény színükkel élesen törik meg a táj természetes harmóniáját.