B. S. szerint is az a legjobb, ha maga a művész ír a dolgairól. Lehet, hogy nem lesz a kortárs magyar irodalom része, de legalább arról szól, amiről legjobban mégiscsak az alkotó tud (sejt) a legtöbbet. Nos, lássuk, mire megyek én a háromszögeimmel…
A háromszög verbális és vizuális megidézése – szentháromság, háromszög-kompozíció, piramis, KRESZ-tábla, kemping, csúcs stb. – szinte folyamatosan velünk van. A háromszög alapforma: rokonaival (kör, négyzet) a geometrikus absztrakt dédelgetett kedvence, három pontjával kijelölt területe maga a biztonság (háromlábú szék). Aki egy kicsit is fogékony az egyszerűsítésre, az örömmel fedezi fel ezt a látható világban rejtőző alapformát hol egyenlő szárúként, hol nyújtott oldalúként, hol szabálytalan oldalú síkdarabként úton-útfélen.
Magam is meglepődtem kicsit – amikor a rajzaimon, nyomataimon felbukkantak –, hogy mennyire kedvemre valók a háromszögek… és ez nem ma kezdődött.
A több mint húsz éve készült, A tenger című kis méretű nyomaton (rézkarc-foltmaratás) már a sátrat jelölő háromszög ott van a parton. Valójában három összekötött fadarab, szinte nem is térbeli, magától eldőlne, de így talán absztrakt maradt kicsit, nem direkt kemping életkép…
Fábián László: A tenger, 2000
Az Éjszaka címet viselő rézkarc szinte csak háromszögekből épül, csodálkozik is a macska, hogy mi a fene történik itt… kíváncsian méregeti, mi marad ebből reggelre, hajnalban a kisajtót kinyitva útnak indul-e valaki? Ismerős lesz-e, vagy idegen?
A nyomatok mellett kezdtem el pasztelleket csinálni. Hamar kiderült, hogy a fekete alap (karton) milyen érzékenyen emeli ki a kréta színeit, faktúráját. A Kőleves II. ebből a sorozatból való, ezen csak szögletes formák vannak, persze háromszögek is… nagy szerepet kap a krétanyom mint felület, nincs két egyforma közöttük, egyik-másik tényleg kődarabnak látszik… kicsit olyan lett, mint egy kaleidoszkóp, vagy távcső a végtelenre… pedig nem is ezt akartam…
A Nyár című lapon még festék is van a pasztell és a színes kréta mellett, itt már felsejlik, hogy a kenődő festéknek lesz még jelenése… meg a háromszögnek is.
Az Este a parton tiszta pasztell és színes ceruza, és geometria, mint a parton maradt homokozó formák, vagy egy fánk, egy úszógumi és egy minyon…
Fábián László: Este a parton
Van egy közbenső történet, a „Macskamesék” című sorozat közel 100 macskás színes ceruza- és pasztellrajzból és metszetből áll, itt most csak egy metszettel (Négymacska ötfával) utalok rá, ezért kerülnek a macskák a zöld háromszögekre…
A Hegynek látszik egy sorozat része, ahol megjelenik az olajfesték és a festőkés, hogy nyomokat hagyjon a fekete kartonon. Korábban sokat festettem olajjal, elővettem hát a tubusokat, követ akartam, hegy lett belőle.
Közben egy tárlatvezetésen egy tájkép elemzése kapcsán tettem azt az öntudatlan megjegyzést, miszerint „… tudom hogy a zöld háromszögön kívül – amit én kedvelek – is van még jó kép a világon…”. Pár héttel ezután szöget ütött a fejembe, hogy mi is van azokkal a zöld háromszögekkel? Lealapoztam feketével pár kartont és nekifogtam. Tehát: legyen háromszög, legyen zöld (zöldek) és csak festőkést használjunk.
És itt az első: Az a bizonyos zöld háromszög… címmel, és a párja: …ez meg a négyzet…
Fábián László: Az a bizonyos zöld háromszög…, 2020
A fekete alapból szinte kimetsződnek a háromszögek, az éles kontúrok és az erős zöld miatt – lehetnek erdők, vizek, és egyebek… örültem, mert nem lett túl konkrét.
Ide kívánkozik egy megjegyzés: a fekete alap nagyon hatásos, de házilag reprózni szinte lehetetlen, sosem lesz olyan, mint az igazi… de hát én kerestem a bajt magamnak…
Jöttek azután sorban a zöld háromszögek (Mélyben és magasban, Stég I., Erdők és Vizek), de mivel én alapvetően grafikus lennék (ezeket is színes grafikának gondolom), és rajzolni szeretek, hát megpróbáltam a háromszögeket fekete-fehérben. Volt azért előzmény, például az Ami az Aranykapuból megmaradt című szitanyomaton is ott terpeszkedik mint zilált kapuféle, körülötte a kisebbek, hátha belőlük is lesz egyszer nagy háromszög, talán szebb és jobb, mint ez a toldozott-foltozott, magát még diadalkapunak gondoló, vászon nélküli vitorla.
Fábián László: Stég I., 2021
Az újabbakat alapozott kartonra rajzoltam, mert ezen a rajz másképpen alakul, mint a tükörsima fehér lapon, van egy kis faktúrája, emiatt néha elakad a vonal, de csak leheletnyit… lesz benne egy pici véletlenszerűség. A tollrajzoknál a vonal kiemelt szerepe mellett folyamatosan ott van a sok vonalból szőtt tónus, helyenként szinte festői hatást keltve, mélységet adva a lapon történő dolgoknak, oldva a háromszögek éles határait, elhitetve a szemlélővel, hogy az élek mellett mindig ott vannak a hajlatok, a kemények mellett a lágyak, az egyenesek mellett az ívek, a kardok mellett a virágok… Kettőt említenék közülük, a Kertész leszek kicsit talán hagyományosabb, a Madárlátta horizontokon viszont nagyobb hangsúlyt kapnak a mértani formák. Ezekből a rajzokból is született egy sorozat, fő kompozíciós elemként a háromszögek feszítenek rajtuk, hol meghatározó, hol aláfestő szerepben megjelenve.
Fábián László: kertész leszek…, 2021
Volt egy kép az olajjal készültek között, amin úgy éreztem, hogy lehetne még dolgozni. Ez volt/lett a Próbarepülés – A Szittya II. Levédia felett. A térkép részen eredetileg is voltak utak, folyók, határok, egyéb vonalas geográfiai jelek, ezeket megszaporítottam, a képet kiegészítettem a repüléshez kapcsolódó részletekkel… és így lett igazán kész. (Azt persze ekkor még nem sejtettem, hogy lesz majd áthallása is a címnek…)
Ekkor már magától értetődően vetődött fel, hogy a zöldekre is lehetne rajzolni… úgy is lett (Hajnal az ösvényen; Erdészház napsütésben, árnyékmacskával; Macskaösvények és az Északi Fény).
Itt tartok most, olyan mintha körbeértem volna, itt vannak a faktúrában gazdag zöld háromszögek fekete alapon, rajtuk a vonalas részletek macskákkal. Ezzel most elleszek egy darabig….
Bónusz: Parti szél (zöld, és van rajta háromszög).
Balatonalmádi, 2022 májusának harmadik hetében
