Mózes Katalin 2003 körül kezdte festeni azokat a képeket, amelyeknek meghatározó elemei a geometriai, avagy geometrikus alakzatok. Az elsődleges látvány a kör, az ellipszis, a sokszögek, az egyenes, a görbék, a spirál, a síkbeli alakzatok és ezek térbeli megfelelői, a mértani testek. A neolitikum művészete óta, több mint tízezer éve használatosak a geometrikus jelek, szimbólumok a képzőművészetben. A XX. században a nonfiguratív vagy absztrakt művészek a geometriai formákat és a színeket önálló képelemnek tekintik, és kölcsönhatásukból teremtik a képi kompozíciót.

Már Kandinszkij, aki az első úgynevezett absztrakt műveket létrehozta, leszögezte elméleti írásában, hogy „nincs olyan forma, nincs semmi a világon, ami semmit sem mond”. A geometriai alakzatoknak, síkidomoknak, mértani testeknek, idomoknak sokféle megjelenése, tulajdonsága ismert. Így a képzőművészet történetében is az őskori jelektől, a kora keresztény művészet díszítő padló- és falmozaikjain és a szecesszió burjánzó ornamentikáján át a geometrikus absztrakt művészet tárgy nélküli irányzatainak változatos megjelenéséig. Mózes Katalin világa erőteljesen kötődik a geometriához, amely az első tudományág volt (lásd Eukleidész axiómarendszerét), és – a görög tudománytörténeti leírások szerint – annak is voltak szakrális jellegű motivációi. Mózes Katalinnál is elválaszthatatlanok szimbolikus tartalmaik által hordozott jelentésrétegeiktől, filozófiai, világképi összefüggéseiktől. (Az 1300-as évek elejéről ismerünk a geometria tanítását ábrázoló kódexillusztrációkat. Az egyik középkori franciaországi illusztráción a tanulóknak bemutatott alakzatokon ott láthatók mindazok a geometrikus alakzatok, amelyeket Mózes Katalin is képépítő elemként használ.) A geometrikus formák nála jelek, összetett jel-képek, mögöttes jelentéstartalmak jelölői. Ezek által válnak kompozíciói energikussá, a nézőket megszólítani képessé – még ha nem adják is meg magukat könnyen, hiszen a látvány felülete alatt gyakran archaikus és tudattalan rétegek húzódnak meg, anélkül hogy a festő bármiféle hagyomány iránt elköteleződne.

Mózes Katalin: Között, 2006

Mózes Katalin festésmódja és ezáltal a világ megismerésére felkínált módszerei, technikái plurálisak, nincsenek kizárólagos vonatkoztatási rendszerek, nincs egyetlen középpont. Választásokat kínál az álló vagy fekvő téglalap (ritkán négyzetes) képmező sík felületére festett, rajzolt alakzatainak együttes hatásával, a választott formák utalások ismert világunk határaira. Nem utánoznak természeti, tapasztalati valóságdarabkákat, hanem utalnak rájuk. A festő nem a valóság látszatát kelti, hanem a valóság jeleit, szimbólumait használja.


A fenti szöveg a 2018-as keltezésű, Mózes Katalin geometrikus alakzatai című hosszabb esszé részlete, amely több más írás mellett szintén olvasható a Mózes Katalin valószerűtlen valósága című válogatáskötetben.


Mózes Katalin valószerűtlen valósága – 10+1 esszé
Cseuz Regina, Kováts Albert, S. Nagy Katalin és Zsubori Ervin írásai + Mózes Katalin alkotói vallomása
Szerkesztette: Zsubori Ervin
Arnolfini Books, 2021, 90 oldal

Galéria (20 színes reprodukció a könyvben fekete-fehérben szereplő festményekről) > Mózes Katalin munkái