Köböl Vera képein a kocka áttételesen jelenik meg. Úgy van jelen, ahogy az elefánt az óriáskígyó hasában Saint-Exupérynél. De ott van. Ott van minden épületében, csendesen, szerényen meghúzódik, felépíthető más elemekből, vagy kockákból építhetők más elemek, megmutatja, ha van rá érzékünk. Lehet egy ablak, kockát fognak körül a falak, épületek. Lehet kockakő, mind rend és ritmus. És alap, szinte észrevétlen a sétáló pár lába alá simulva, miközben történetek, események tanúja. Benne van a téglában, összefogja a négyzeteket, más testekké bontható, és más testek építőköve.