Útbaigazítás
Ahol a Nadapi utca a főúthoz ér,
transzformátor izzik. A szeszfőzde
udvarán cefre párolog. Nyárfaerdő
zsong a forró levegőben. Árnyékában
a Téglaházi-patak a Bágyom-érbe fut.
Ha kikerüljük a parkot, a kertek alatt
a magszárítóhoz érkezünk; vagy
mellőzük ezt is, és csak az ég színét
csodáljuk – a szélben lángra kap,
ellobban a nyári délután.
Potyautas
A rejtélyes határ nagyapának munka.
A végtelen kukoricatábla, az elnyúló
aszály. A dűlő süppedő homokja és
az autó, ahogy benne megfeneklik.
Rágyújt és kiszáll. Legszívesebben
itt maradnék, ahol a madarak titkos
társalgása zajlik, és idegen illatokkal
telített a szél. Néhány mozdulat, s az
autó megy tovább. A felkavart port
sokáig nézem a nyomában.
Tonika
kiülök a partra lógázni
a lábam alattam az udvar
nyári sugarakban málna-
szörpöt kínál anyám a
teraszról a háztető lila
távolokba mélyed és az
óra mintha nem volna
senkinek se dolga ez a
falu nincsen annál
szorosabban markolom
a partot s falom szememmel
a látványt a villanyvezetékre
fecskék telepedtek menniük
még nem kell abban bízom én
is hogy maradhatok de máris
halványul mintha köd úszna
fölé vagy homályos képről
nézném csak a tájat el-
válok a földtől
Búcsú a falutól
Utolsó nap hallgatom a zajokat,
próbálom kiismerni mások életét
ajtó- és ablakcsapkodásból, abból,
ahogy gázt adnak és lassítanak az
autók. Távcsövemen át a vásárt
kémlelem a parkban; mikor a kör-
hinta a leggyorsabban forog, s a
lombok fölé emeli az üléseket, az
utasok hang nélkül kiabálnak. Akár-
ha indulásra kész hajóról nézném
arcukat, tudva, ha elkészülök, fel-
húzom a horgonyt és útra kelek,
mielőtt véget érne a mulatság.
