Az alkotások nem ikonikus műtárgyakként, hanem emberi állapotok egymás mellé helyezett tereiként vannak jelen. A címek nem lezárnak, hanem irányt adnak. Ez a kurátori megközelítés lehetővé teszi, hogy a látogató ne csak szemlélője legyen a szobroknak, hanem részesévé váljon a művész által teremtett belső tereknek, ahol a magány, a várakozás vagy a bezártság fizikai valósággá válik. (…)
Nem tudja, hogyan került a pincébe. Keresi a régi földgömböt, amit jó bizonyítványáért kapott. Nem szerette. Félelem fogta el, amikor apja megpörgette, látod, így forog a Föld is. Befogta a fülét és behunyta a szemét. Ne forogjon! (…)
A Könyvtárfal paradoxonja, hogy az egyediséget nem szünteti meg ugyan, de a több könyv látványa felülírja az egyedi létet, más perspektívába helyezi őket, a közösségi létbe. A közös időt, a határtalanságot, az ismétlés erejét hangsúlyozza. (…)
Makláry Kálmán egykori rockzenész, Szép Ernő-díjas festő újra itt van, Budapesten, a Galamb utcában, egyszerre két helyen is „dübörög”: a Hybridart Space (HS) és a Léna és Roselli Galéria (LRG) tereiben. Az önmegismerés vágya hajtja, az igazság kimondása. A zene élteti, a hangközök világa. (…)
Gólya Elemér már gyerekkorában érzékeny volt a zajokra. Nem lehetett porszívózni a közelében, visítva rohant ki a szobából. Amikor úttörőként sípot adtak a kezébe, ő nem volt hajlandó használni, behívták az apját, hogy a gyerek szabotálja a hazafias nevelést. (…)
Sümegi György dokumentumkötete hiteles képet ad Tóth Menyhért művészete egészéről, fontos összetevőiről. Elsőként térképezi fel Tóth Menyhért életművét, méghozzá rendhagyó formában: a hagyatékban maradt, közel százötven, családjával, pálya- és kortársaival váltott levelén, illetve velük vagy a művésszel készített interjúkon keresztül.
– Az állomásra akarok menni, a barátom ott lesz. Azt mondta, ott láthatok majd egy érdekes szárnyaskereket, szoborként magaslik az állomás fölé, elfeledett vasút-szimbólum filmkezdetnek is megfelelne. Mindig úton vagyunk. (…)
Bánföldi Zoltán K Galériában megrendezett kiállításának címe: XXII. század. Olvasva a meghívót, izgalmas időutazásra gondolhatunk, nagy változásokra, futurisztikus építményekre, technikai bravúrokra, talán a mesterséges intelligencia felerősödött és nem feltétlenül pozitív hatásaira. Nem ezt kapjuk, azonban az izgalmas jelzőt nem kell elfelejtenünk. (…)
A kamarakiállítás misztikáját az adja, hogy 33 éve jött létre az Árnyékkötők csoportja. A 33 a számmisztikában az egyik mesterszám, jelentése: egyetemes szolgálat. A 33 ugyanakkor vallási erővel is bír, ugyanis a 33. életév a krisztusi kor… (…)
Veszeli Lajos évtizedek óta szívén viseli a város és a Balaton-part esztétikai sorsát. Számos művészi kezdeményezés és megvalósult projekt fűződik a nevéhez, és sosem fogy ki a tervekből. (…)
Közel lakom a templomhoz, vasárnaponként megállok a bejárata előtt. Nyitva az ajtó. Itt megszakítom az utamat. Múlt héten bementem, a szenteltvíztartónál megálltam, keresztet vetettem, a hideg víz égette a kezem. Szentségtörés, ez a szó jutott eszembe. (…)
Orosz István plakátjaiból nyílt kiállítás a Kossuth-, Munkácsy- és Balázs Béla-díjas művész hetvenedik születésnapja alkalmából. Ennek láttán is az az érzésem, hogy Utisz nem jós, nem varázsló, több annál: tetten éri, fülön csípi, hétköznapi keretbe, történetbe foglalja és leleplezi az időt… (…)
A Györgydeák – Magánmitológia című kötet útikalauz egy kortárs művész világához, életéhez. Nem könnyű sétát ígér a könyv (Tóth Eszter szövege és szerkesztése), nyomról nyomra halad, az életmű periódusait, harminc esztendő munkásságát követi, hét fejezeten át. (…)
Barátnőim azt mondják, személyi edzőt keressek. Eddig herceget se kerestem, nem is vártam rá. Nem vagyok olyan várós fajta. Se várandós, az már megvolt, nem is egyszer, most már a gyerekeim várják a herceget, vagy ők sem. Ami jön, az a jó, az a tuti, mondják, nem kell parázni. A dédi szokta volt mondani: Ha szeretnek, az jó, ha szeretsz, még jobb, ha szeretsz és szeretnek, az minden. Ezt a mindent keresem, mióta a férjem meghalt. Motorozott, és nekiszaladt egy villanypóznának. (…)
A férfi magas, szikár, ősz haja nem ritkás, mindig jól öltözött, amikor kiül a küszöbre, cipője fényes. Hát még ha látna is, jegyezte meg Zsófi, az első emeleti fiatal szomszédasszony, ez nem hagyna ki egy nőt se, mindig érzem a tekintetét a hátamban, amikor elhaladok előtte. Még csak az kéne, hogy lásson, kiáltott fel Mariska, meg is halnék. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
