Nézz az égre, s meglátod a Balatont,
nézz a Balatonra, s meglátod az eget.
Eötvös Károly

Igen, van ilyen, van reneszánsz ember. Veszeli Lajosnak hívják. Nehéz róla röviden írni.

Írótársammal nagyon vártuk a személyes találkozást. Mivel Budapestről nem kocsival utaztunk hozzá, és nem ismertük az utat a művész házához, műterméhez, a balatonalmádi buszmegállóban várt ránk. Fekete trikós alakját messziről felismertük, kerékpárjának támaszkodva állt. Megöleltük egymást, és máris úgy éreztük, mintha régi barátok volnánk, akik sokáig nem találkoztak.

Lassan baktattunk a dimbes-dombos utakon, közben Veszeli beszélt. Gyakran megálltunk, körbenéztünk a ragyogó, napsütéses tájon, mindenütt volt egy kis részlet, amiről kísérőnknek volt mondanivalója. Nem tudom, van-e még egy olyan ember Magyarországon, aki jobban ismerné, szeretné a Balatont és környékét, mint Veszeli Lajos. Örök szerelem ez részéről, és örök jegyesség. Valószínű, hogy szerelem volt ez első látásra, ő nem a Balaton mellett született. Olyasmiket lát ebben a tájban, magában a Balatonban, amiről az ott születettek, ott élők nem is álmodnak. Ezt a láthatatlant szeretné műveivel közvetíteni, ami ott rejlik minden fényvillanásban, a szokatlan színkavalkádban, a sima és a hullámzó víztükörben. „Amikor először pillantottam meg a Balaton sima víztükrét és először ültem merengve az ezüsthíd fényénél, nem gondoltam, hogy valaha rab leszek, az lettem; rabja a tónak, amelyet annyira féltek. Rabul ejtett az a misztérium, amely évszázadok óta lebeg a tó körül, behatol a lélek legféltettebb zugába, leköti gondolataimat, hatósugara felperzseli mindennapjaimat.” Édes és önkéntes rabság ez, csak a szerelmes ember érez így.

Veszeli Lajos kísérletező művész, besorolhatatlan. Ülünk nádfedeles házának udvarán, a napernyő alatt, pazar a környezet és minden szeglete az udvarnak, a kertnek. A lakóház melletti napfényes kiállítótérbe is belátni. Minden a művész keze nyomát viseli magán, mert nem csak fest, farag, hanem épít, restaurál, egy mesevilágot teremt maga körül. Nem csak magával törődik, nem elefántcsonttoronyban él, ajtaja nyitva mindenki előtt, szervező munkája a Balatonért, a művészi közösségért felbecsülhetetlen. Míg ott tartózkodunk, beszélgetünk, addig is folyamatosan szól a telefon, tanácsért fordulnak hozzá, türelmesen válaszol, intézkedik.

Pálinka kerül az asztalra, és finom falatok, közben mesél, szinte megállás nélkül, kérdésekre alig van lehetőség, mintha azokat magától is kitalálná. Életútja sem mindennapi, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz szakán diplomázott, esztétika kiegészítő szakot végzett Budapesten, tizenkét évig rajzolóművésze és képzőművészeti szerkesztője volt a Veszprémi Naplónak, megszűnéséig felelős- és művészeti szerkesztője az Új Balaton irodalmi és művészeti folyóiratnak. 1992 óta szabadfoglalkozású festőművész, hatalmas életművel. Végigvezet a lakóházon, minden szegletben értékes régiségek, családi képek, igényesen felújított bútorok, búbos kemence, és képek, képek, képek. Tárlatvezetést tart, előkerülnek a nagy méretű akvarellképei, ami kuriózum, nem csak a méret miatt. Veszeli ennek a nagymestere: „Az akverellfestésnél fejben kell átgondolni mindent, óriási rutint és fegyelmet igényel, hiszen vissza kell fogni a színeket, ami sokszor rendkívül nehéz. Szimbólumrendszerben gondolkodom, de mindig a régi, az intimebb Balaton jelenik meg a képeimen.” Kevesen tudják, mennyire nehéz műfaj az akvarell. Vízfesték, semmiség. De minden is lehet, ha jól használják. Az is eszembe jut, hogy ez a vízzel való foglalatosság mesterkedés is felsőfokon, ez is a Balatonhoz illő. Akárcsak az úgynevezett hajónaplói, amelyeket akár kisplasztikának is nevezhetnénk. A balatoni vitorlásokon nem vezettek hajónaplót, de Veszeli vezet, és mint egy könnyűbúvár, lemerül a mélybe, a tó fenekére, ahonnan titkokat hoz fel. Hasonló aszamblázs-technikájával, Hajósok imakönyve címmel édesanyja régi imakönyvét is újraalkotja, a megtépett lapokból álló könyvkorpusz sorsszimbólummá válik keze nyomán.

Kiállítóteret is épített, fényben úszik, sokáig maradnánk a képek között. Megírták mások is, hogy munkásságában felfedezhető egy úgynevezett mediterrán érzés, amit néha az arany háttér is erősít, de leginkább a fények. Mindez annak is köszönhető, hogy sok éven keresztül két-három hónapot töltött rendszeresen egy görög szigeten.

Nehéz őt besorolni, oly sokoldalú művész, örök újító és kísérletező. Akvarell, olajképek, síkplasztikák, könyv- és iratobjektek. A síkplasztikát továbbfejlesztette, a két dimenzióból gipsz, papír, por, ragasztó, fűrészpor és egyéb hulladékanyagok felhasználásával a két dimenzióból egy harmadik emelkedik ki. A hulladék újjászületik, az elmúlás új dimenziót kap a természet körforgása révén is. (Megkopott etűdök, Szakadt vitorláim, Iránytű, Holdtölte, A fekete doboz titkai.) Portrésorozata, kissé groteszk megformálással a Balatonhoz kötődő személyiségek arcképcsarnoka, ikonosztáza. I. Andrástól, Ranolder püspöktől Kisfaludy Sándoron, Jókain át a néprajztudós Jankó Jánosig és Csolnoky Jenő földrajztudósig a történelmi arcképfestészet újjáélesztésének sikeres kísérlete.

Veszeli Lajos: Szakadt vitorláim

Tájképeit a hallgatás, a csend uralja. Ez a csend nem hiányos, nem üres, hanem teljes és egész, sűrű és tömör. A Fagyhalál (olaj) című alkotás az emberi élet tragikus krízisére utal, hűvösen, távolságtartóan, mégis cselekvésre késztetően, akárki is legyen a halott, a múltban a Donnál vagy ma hajléktalanként. Az életért folytatott harc véget ért, és nincs erőnk leteperni a vadkant, január királyát, amely… a fagyhalált nemzi a világba… (Nagy László: Január királya).

Veszeli Lajos évtizedek óta szívén viseli a város és a Balaton-part esztétikai sorsát. Számos művészi kezdeményezés és megvalósult projekt fűződik a nevéhez, és sosem fogy ki a tervekből. 2013-ban sikerült megvalósítania egyik korábbi ötletét, hogy legyen Balatonalmádiban egy szoborpark, a Kézfogás – Európa Szoborpark, amelyben ma már Európa több nemzete állít ki, illetve van ott szobra. Ennek a szoborparknak a megvalósításával kezdődött az alapítvány munkája, amelynek célja, hogy Almádit feltegye Európa kulturális térképére. Az ötlet Veszeli Lajos fejében 1992-ben fogalmazódott meg, akkor lett volna a világkiállítás hazánkban, ami sajnos elmaradt, de ennek kapcsán ötlött fel benne, hogy legalább a művészetek nyújtsanak egymásnak kezet. Itt is ötletesen valósult meg az újrahasznosítás, a szoborpark sétányán vasúti talpfákon közlekedhetünk, mintegy spirálvonalban, mely elrendezés a művészet összetartozását is jelképezi. Az első fogadó szobor a Kézfogás címet viseli, amely Meixner Etelka keramikusművész alkotása, és a herendi porcelángyár szobra, amit a városnak ajándékoztak. A park az Almádi P-Art Alapítvány szerény forrásaiból és művészek összefogásából született. Számos műalkotást adományként kaptak, némelyekhez kölcsönszerződést kötöttek, de minden esetben hosszú levelezések előzték meg főleg a külföldi felajánlásokat. A parkban 2-3 évenként egy-egy európai ország művei mutatkoznak be.

Veszeli Lajos: Művészpénz

Számos megvalósult projektje közül az utolsót emelném ki, a Balaton Szalon 2022. évi kiállítását, melynek megnyitójára május 6-án került sor a Balatonalmádiban található Kerényi Imre Kult-Magtárban. A tárlaton közel száz, a tó körül élő és alkotó hivatásos festőművész, grafikus, szobrász, fotóművész, iparművész mutatkozott be, szervezője a Balatoni Szövetség és a Veszprémi Petőfi Színház, kurátora Veszeli Lajos volt. A nagy sikerű kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával jött létre.

Veszeli tájképeiben az idő átrendeződik, ahogyan naponta történések során megtapasztalja, hogy az élet véges, miközben Az Élet él és élni akar (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz), fenn akar maradni, erre sarkallja minden ösztön és vágy. Tájképei az elmúlással dacolnak, érezni bennük a halhatatlanság iránti félelem megszelídítését, a művek túlélik, túlélhetik az alkotót. A szemlélődő, elmélkedő és elmélyedő Veszeli Lajos a tovatűnő pillanat jelenvalóságában találja meg önmagát (Megkopott aranyhíd síkplasztika). Ez az önmegtalálás nem a felfedező kalandra hívása, hanem a megállapodottság, a megbékélés, a megnyugvás, a tapasztalat lecsendesítő közege (J. Strauss hegedűje a kék Duna iszapjában, síkplasztika). Titkok sejtelmes hangulatát viszi vászonra (Tóparti titkok, akvarell). Hangulatok és jelképek ismérvei munkáinak.

Az Iszapleletek című munkáját Egry József naplója, vázlatfüzete és palettája ihlette, amelyeket kiemeltek a Balaton iszapjából. Az Egryvel való lelki rokonság lehetőséget ad arra, hogy az utókor számára ő is a Balaton festőjeként maradjon fenn.


Párosesszé > Kölüs Lajos: Az ég alatti táj szerelmese