Tag Géczi János

Zsubori Ervin: A plakáthasító álma – Géczi János dekollázskiállítása elé

Életvitelszerűen dekollázsolni azt jelenti, hogy az ember novemberben megy nyaralni – s lehetőleg Rómába, ami a dekollázs maga –, mert ősszel gyakoribbak az esős napok, és a felázott utcai plakátokat könnyebb átemelni az örökkévalóságba. Géczi János ezt teszi, immár több évtizede. És ennek természetesen következményei vannak. (…)

Géczi János: A mosoly

Harminchat éves, mint mindig, a világ kezdetétől a világ végezetéig ennyi marad, csupán a hajkoronáját növeszti, azáltal, hogy hajszálait meg-meglengeti a szél, a körmét, amikor a széles vállú, néma és izmos férfiak hátába mar, s a szeme közepén a karimás tükrű pupillát, amely éjszakánként olyan tág és zöld, miként álmában szokott lenni a júniusi Balaton. (…)

Vers a parton, vers a peronon, 2023

Az idén szeptember elejéig immár 30 vasútállomáson hallhatók versek a Balatonnál. Válogatásunkban Szőcs Petra, Dukay Nagy Ádám, Kemény István és Géczi János egy-egy verse olvasható.

Ladányi István: Váltott ló – Alkotói portré Géczi Jánosról

Költő, prózaíró, képzőművész alkotó, szervező, kezdeményező, szerkesztő, olvasó és értelmező értelmiségi, rózsakutató művelődéstörténész, kultúraantropológus, nevelés- és nevelődéskutató, tanár, az élővilágot szemlélő biológus, kertművelő, élménygyűjtő, jelenlévő. Kapásból lehetne folytatni, további hiányérzetekkel. (…)

Láng Eszter kérdezi Géczi Jánost: Négy vers kapcsán

Mindegyik költő egyforma: a saját személyisége kohójában izzítja az élményeit. Én már egyetlen eljárásúvá lettem, a benyomásokat elrendezik a tapasztalataim és a civilizációs ismereteim, amelyek aztán mikrotörténetekké válnak. (…)

Géczi János versei

A rózsák színe sosem tűnt el. / A piros rózsák pirosak maradtak, / a fehér rózsák fehérek maradtak, / a sárga rózsák sárgák. (…)

Géczi János: Minimalista kollázsok

Petőcz András: Dokumentálni önmagunkat

Géczi János és Molnár László egy – a maihoz képest – optimistább korszakban meséli el nekünk, kik is vagyunk valójában. Regényt írnak, megírják egyetlen napjuk történetét – ahogyan megtette ezt Joyce is az Ulyssesben –, és a regényük megmutatja azt a világot, ami már nincs, de ami volt. (…)

Géczi János: Judith, avagy a baltás gyilkos felesége (részlet)

A szeme megakad a falon függő egyik fotón. Továbbfut a tekintete a fal jobb sarkáig, majd át, balra. Nyolc azonos méretű, azonos típuskeretbe foglalt, a szokásoshoz képest terjedelmesebb fényképet függesztettek fel, s mindegyik rokon témájú. Roncsolt plakátokról készült felvételek. A giccshez közel esően attraktívak. (…)

Vendégségben Géczi Jánosnál

Géczi Jánosnak augusztus 25-én nyílik kiállítása Kecskeméten; képválogatás közben látogattuk meg, Varga László fotóművész társaságában.

Varga László: Géczi János és dekollázsai

Géczi János: Borostyánkő lánc

Mondják, a dolgok belseje / megőrzi a változó dolgok színét, annak / esszenciáját gyűjti össze, ezért süt, / ha dörzsölik. A kiszáradt falevelet, / hátramaradt szalmát, polyvát, szőrt magához / vonzza, miként nő a férfit, tenyér tenyeret. (…)

Géczi János: Kiragadott részletek

Géczi János: Éjszaka, víz

A Teremtő nem tud úszni. / Hogy kiteljesítse magát, alkotta meg a vizet, / az éjt, s beléjük vetette az embert, ússzon! / Kórusban fröcsköljék rá a trágárságokat. / A káromlás kánona lent mollban, / fent dúrban hallatszik. (…)

Géczi János: Györgydeák György

Györgydeák fanyar világa tragédiákkal és megszenvedett-feldolgozott helyzetekkel, viszonyokkal érlelt – s mert ezek éppen hétköznapiak, mindenkivel megtörténők, tömegesek, hát ezért ennyire rémségesen pontosak (és nevettetőek). (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑