Szerző

Kántor Zsolt

Kántor Zsolt versei

Kiköltözteti a látványt. Inkább egy hárfát hallgat. / A gramofont. A kerek asztalkát. / A hangszóróból kibúvó rezonanciát. / A sarkot, ahol ott a széles karfájú, plüss fotel. / Az ágyat, aminek a fejtámlája fölött a jel. (…)

Kántor Zsolt: Örkény érkezik – a dialógus profilja: a megértés groteszk tere

Örkény tehát megvalósította azt a fajta szépprózát, amelyben a történelem maga a történetekbe foglalt Történés! Tudta, hogy az értelmezés sohasem végleges. Az olvasat a befogadás illúziója. Még ha írásban rögzül, akkor sem „szentírás”. Beleszólhat a következő korszak, ollózhat belőle az idő. (…)

Kántor Zsolt írásai

Azokra kell néznünk, amit nem látunk. A láthatatlan dolgok örökkévalók. Beveri az esőt a szél, a nyitott ablakon, a géppapírokra. Valaminek lennie kell ahhoz, hogy meg tudjon jelenni benne a jel. A vízjelbe ivódik az ég harmata. (…)

Kántor Zsolt: Intertextuális piac

Félregombolt világképek. Az emlékezet múlhatatlan jelenként tart életben, ebben a pillanatban. Akárhova lép az ember ma ebben a honban, fél lábbal egy másik világkorszakban áll. Ingerület-átvitel. (…)

Kántor Zsolt versei

A legkézenfekvőbb kételyeket is vissza lehet csomagolni és rögtön feladni a feladónak! Az észnek. Ez lesz az a felemelő finomság, cizellált ékesség, amely viszi előre Freud tanár Urat. (…)

Kántor Zsolt versei

A döbbenetek nemcsak szösszenetek. / Nagy szövegek születnek iszonyú nyomás alatt. / Melyiket ne akarjam? A kínokról nincs adat. / Amikor kényes témához nyúlsz, végigreped. (…)

Kántor Zsolt versei

Az ima hozza be az erőt. Ami a fű alól kinőtt. / S éjszakára a könyvet a felhők behajtják. / A magány megérkezik, hogy kinyissa az időt. (…)

© 2020 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑