Szerző

Szénási Miklós

Szénási Miklós: Mindenki egy

Úgy járunk-kelünk, akár a kísértetek,
munkába reggel, este haza,
néha vannak jobb napok is, de
a többség mostanában nem túl laza. (…)

Szénási Miklós: Az mégsem lehet, hogy semmi

Nem ismerem azokat, akik felszállnak reggelente, mondta, de már majdnem úgy vagyok velük, mintha ismerném őket. Ott az a magas, rövid hajú nő. Még nem nyugdíjas talán, de nincs túl messze hozzá. Reggelente ott áll a megálló szélén, és várja a barátnőjét, aki mindig, vagy majdnem mindig késve érkezik. A lakótelepen lakhat, és mindig a zebra felől közelít. Nem vág át a parkon, pedig akkor megúszná a várakozást, és nem fékezné le a piros. (…)

Szénási Miklós két verse

Nem véletlenül jelöli 60-as tábla
ezt az utat. A töredezett aszfalt két oldalán
erdő öregszik, türelmetlen az aljnövényzet
és nyers a föld illata. (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑