Tag Szénási Miklós

Szénási Miklós: Kerti séta

Ezen a kiállításon a képek beszélnek, és a képzeletnek ennélfogva határt semmi nem szabhat. Kővári Attila generációjának markáns, egyedi világot teremtő képviselője. Festő, festő és tanár, művésztanár, szokták mondani és írni róla.

Szénási Miklós: Kulturált fogyasztás

A borfogyasztásnak van egy klasszikus, szép menetrendje, mondta Toti, akivel erkélyszomszédok már vagy tizenhat éve. Szárazon érkezünk és a szárazakkal kezdjük. Pálinkát is lehetne tolni indítónak, mondta erre Droid, de Toti leintette: azt csak a sarlatánok csinálják. (…)

Szénási Miklós: Mit keresel itt

még új volt a lakótelep / üres parkolókban / pattogott a labda / a klaipeda étteremben / bajuszos pincér támasztotta / a pultot alumínium kések / aprították a menüt és a délutánt (…)

Szénási Miklós: Kötött pálya

Nézed, hogy az egyik sínpáron / távolodik, a másikon közeledik. / Ha elmegy, nem látod többé. / Ha visszatér, nem az lesz, akit / ismertél. (…)

Szénási Miklós: Apa és fia szerint a világ

Január 27-én a NASA fellőtt egy rakétát / Alaszkából 176 mérföld magasra, / hogy a levegő nitrogén-oxid koncentrátumát / mérje. Elég jól néz ki ez a fotó, írod, mintha/ te festetted volna, írom vissza / nem sokkal éjfél után. (…)

Szénási Miklós: Visszük magunkkal

A papír könnyű anyag. A szél elviheti, a tűz felfalhatja. És mégis: az irodalom, a vers, a próza nem pusztítható el könnyen. Emlékszünk rá. Ott dobog, ott lüktet bennünk. Részünk, alkotóelemünk. Eszközünk. Díszünk, szerelmünk. Van, aki írja, van, aki olvassa. Van, aki szavalja, van, aki hallgatja. (…)

Szénási Miklós: Egymást metsző vonalak

Az öreg, farmotoros szürke busz begördült a megállóba. Csak ketten voltunk nagyanyámmal, alig szálltunk fel, s máris magunk mögött hagytuk a Sólyom utcát és a sarki kisboltot, ahol szinte mindent lehetett kapni. Mondjuk játék katonát éppen nem, de az meg mindig volt a Gálfi néni trafikjában. (…)

Szénási Miklós: Mindenki egy

Úgy járunk-kelünk, akár a kísértetek,
munkába reggel, este haza,
néha vannak jobb napok is, de
a többség mostanában nem túl laza. (…)

Szénási Miklós: Az mégsem lehet, hogy semmi

Nem ismerem azokat, akik felszállnak reggelente, mondta, de már majdnem úgy vagyok velük, mintha ismerném őket. Ott az a magas, rövid hajú nő. Még nem nyugdíjas talán, de nincs túl messze hozzá. Reggelente ott áll a megálló szélén, és várja a barátnőjét, aki mindig, vagy majdnem mindig késve érkezik. A lakótelepen lakhat, és mindig a zebra felől közelít. Nem vág át a parkon, pedig akkor megúszná a várakozást, és nem fékezné le a piros. (…)

Szénási Miklós két verse

Nem véletlenül jelöli 60-as tábla
ezt az utat. A töredezett aszfalt két oldalán
erdő öregszik, türelmetlen az aljnövényzet
és nyers a föld illata. (…)

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑