Férje autóbalesetben halt meg. Későn előzött. A kamion nem tudott kitérni. Zsófi az anyósülésen ült, a csattanást is hallotta, a többire nem emlékszik. Kivéve a mentőorvosra, Rédeyre. Neki köszönheti, hogy életben maradt. (…)
Sümegi György dokumentumkötete hiteles képet ad Tóth Menyhért művészete egészéről, fontos összetevőiről. Elsőként térképezi fel Tóth Menyhért életművét, méghozzá rendhagyó formában: a hagyatékban maradt, közel százötven, családjával, pálya- és kortársaival váltott levelén, illetve velük vagy a művésszel készített interjúkon keresztül.
Nem Szűz Mária szobraként emlegetik. Csak egyszerűen Mária. Lehetne akármelyik almádi nő, asszony is. Mária lefele néz, melle fölött bal kézfejét jobbján pihenteti, teste lepelbe burkolt, mintha fázna. (…)
A kamarakiállítás misztikáját az adja, hogy 33 éve jött létre az Árnyékkötők csoportja. A 33 a számmisztikában az egyik mesterszám, jelentése: egyetemes szolgálat. A 33 ugyanakkor vallási erővel is bír, ugyanis a 33. életév a krisztusi kor… (…)
A Balaton víziója Veszeli Lajos számára nem a felfedező kalandra hívása, nem vitorlabontás a beláthatatlan jövőbe, hanem a megállapodottság, a megbékélés, a megnyugvás lecsendesítő közege. (…)
Az utazó karórája villogni kezd. Okos óra, ajándékba kapta. Feloldja mobilja képernyőzárát, és megnyitja a beérkező levelek mappáját. Nem volt új üzenet. A spam mappában hármat is talál. Kettőt töröl, a harmadik felkelti érdeklődését: Easttopics. (…)
Orosz István igazi csendháborító. Hasonlatos Szolovjov regényének hőséhez, Naszreddin Hodzsához, aki furfangos eszű tréfacsináló, a keleti emíreknek, császároknak állandóan bosszúságot, bajt okoz. Plakátjai az életbölcsesség, az életrevalóság és humor dokumentumai, jelképei. Időtlenek. (…)
A mitológia összegez, lúgoz, kristályosít. Györgydeák mitológiája nem általánosít, hanem nyommá változtat, jelenné, létezővé. Közel áll a teremtéshez, de több is, kevesebb is annál. Múlhatatlan, és nincsen múltja, jövő nélküli múlt. (…)
A kiállítás címe – Monarchie–Anarchie – egyszerre utal a szövevényes múltra, amelyhez elválaszthatatlan szálak kötik az alkotókat, és a határátlépésre, amely a művészi kifejezés szabadságát jelenti. A testbeszédek zónahatárait térképezik fel, jelölik ki, kérdőjelezik meg a művészek, miközben az életre is figyelnek, az életre is irányítják tekintetünket. (…)
Mayer Hella a kisgyermek szemszögéből bontja ki sajátos terét és élményét. A gyermek óvatlan és nincsenek előítéletei, nem terheli a múlt felelőssége, de maga az idő sem, és mindent akar, látni, megfogni, átélni. (…)
Grafikáin nem szentjánosbogár rajzását látni. Sikamlós világ, víz közeli, sőt víz alatti. Tenyészet, ahogy az életnek nyúlványa lesz, formája, és mozog, megmozdul. Háromszögalakzatban. (…)
Takáts Gyula festőnek készült, költő és prózaíró lett belőle, aki mindvégig festő is maradt, a világalkotás érzéki és absztrakt mozzanataira, rejtett összefüggéseire figyelmes festő. Festményei is költőiek. (…)
Nem életműkiállítást látunk, hanem válogatást az életműből, kimetszéseket az alkotói világból, miközben azt érzem, hogy a művek elrendezése, egymás mellé helyezése az alkotói törekvések koherenciájára mutat rá, és arra, hogy Veszely nemcsak önmagát képes bármikor megkérdőjelezni, hanem a látott és tapasztalt világot is, más kontextusba helyezve. (…)
Interjú Dréher Jánossal az évtizedes fennállását közös kaposvári kiállítással ünneplő Matéria Művészeti Társaságról és saját művészetéről.
Steinhübel Zoltán műveit látva a természetben érezzük magunkat, miközben absztrahált, geometrikus műveket, kisplasztikákat alkot. Visszatérő motívuma a vonal, a négyzet, a téglalap, a kocka, a háromszög, a trapéz, a henger, a kúp elem, ezeket variálja, az egyszerűségre törekszik. Műve a környező világ része, benne lélegzik, benne találja meg határait és elevenségét, mozdulatlanságát és időtlenségét. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑