A városok anyja. A világ egyik leghíresebb és legrégebbi fővárosa. A demokrácia bölcsője, a szellemi élet mai napig meghatározó központja. Az ókori Athénban működő társadalmi, politikai és kulturális miliő két és fél évezrede alapozta meg és jelenünkben is befolyásolja a „nyugati civilizációt”, ezzel együtt mindannyiunk életét. (…)
Velence élő múzeum. Pontosabban az volt. Ám a tömegessé váló turizmus oltárán feláldozták. Meggondolatlanul, rövid távú pénzügyi érdekek miatt. (…)
2020-ban a World Urban Happiness Index alapján Földünk második legboldogabb városa (az első Helsinki, vele holtversenyben a szintén dán Åarhus), egyik legkörnyezetbarátabb, legdemokratikusabb, legmagasabb életszínvonalat biztosító fővárosa és két évtizede a Forbes felmérése szerint a világ 10 legdrágább városának egyike. (…)
Hat évtizeddel az alapítás után, a Néva gyakori áradásai miatt, II. (Nagy) Katalin parancsba adta, hogy vörösesbarna gránitkövekkel idomítsák a folyó partjait, illetve ezzel díszítsék a köztereket, az épületeket. Drága, elegáns és időtálló építőanyag. A keménység, az örökkévalóság szimbóluma. Elpusztíthatatlan. Mint maga a város. (…)
Krakkó tekinthető a lengyel identitás, a lengyel történelem, Lengyelország előbb dicső, majd szomorú, zűrzavaros múltja, büszke jelene és progresszív jövője kvintesszenciájának. Ugyanis ez a város a lengyel kultúra első számú központja. (…)
A hasonló társadalmi és gazdasági jellegzetességek, valamint történelmi párhuzamok ellenére, Prága életminőségben, kulturális sokszínűségben, a helyi társadalom szervezettségében és nyitottságában, a lakosság önmagával kapcsolatos igényességében megelőzi Budapestet. (…)
A bécsi kávézói kultúra példátlan. Annak ellenére, hogy a történelem első kávéháza a XII. században Mekkában, Európáé pedig Velencében nyílt meg, a kávéházi élményt legtöbben Béccsel párhuzamosítják. (…)
Lelki, szellemi és fizikai felkészültség kell ahhoz, hogy az utazó feltérképezhesse. Pontosabban fogalmazva, kapirgálhassa azt az urbánus felszínt, amely alatt az ókori, a középkori, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus, a historizmus, a fasizmus, végül a posztmodern korok, stílusok, a társadalmi fejlődés maradványai rétegződnek. (…)
Párizsról nem lehet írni. Túlságosan sokszínű, bonyolult és mély azon érzések és érzelmek csoportja, amelyeket a város látogatása során átél, megtapasztal az oda utazó. Aki egyszer megfordult Párizsban, az ottani városélmény akarva-akaratlanul is felkavarja lelkét, formálja jellemét. Végérvényesen. Mégis írok Párizsról. (…)
A tengerek közelsége miatt gyakran felhős az ég, így csupán a legmagasabb épületek kérkednek nyúlánkságukkal. Aztán hirtelen megcsillan a Temze Naptól arannyá színezett vize. Majd a Parlament, a Tower Bridge, a London Eye, a Szent Pál-katedrális, a Shard üvegtornya és a Canary Wharf sűrűn beépített felhőkarcoló-erdeje. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑