A könyv a pandémiának köszönheti létrejöttét, ugyanis 2020 tavaszán a szerzők azt a célt tűzték ki, hogy a mindannyiunk életét alapvetően (és sokakét végérvényesen) megváltoztató járványválság alatt az európai kultúra fontos városairól írjanak, ezzel könnyítve az utazás nélküli kényszerű és számtalan alkalommal abszurd helyzetet teremtő létet. (…)
Városesszé-sorozatunk utolsó felvonásaként szülővárosunkról írunk. Naiv fejjel azt gondoltam, ennél egyszerűbb feladatot keresve sem kaphatnék. Gödöllőről napokig, hetekig képes lennék regélni, köszönhetően kivételesen szerencsés helyzetemnek. (…)
Ha pedig olyan várost kell említenem, amely a balkáni „életérzés” kvintesszenciája, rögvest Szarajevó a válasz. Tehát Szarajevó a Balkán – mint természetföldrajzi és szociokulturális régió – szimbóluma is. (…)
A városok anyja. A világ egyik leghíresebb és legrégebbi fővárosa. A demokrácia bölcsője, a szellemi élet mai napig meghatározó központja. Az ókori Athénban működő társadalmi, politikai és kulturális miliő két és fél évezrede alapozta meg és jelenünkben is befolyásolja a „nyugati civilizációt”, ezzel együtt mindannyiunk életét. (…)
Velence élő múzeum. Pontosabban az volt. Ám a tömegessé váló turizmus oltárán feláldozták. Meggondolatlanul, rövid távú pénzügyi érdekek miatt. (…)
2020-ban a World Urban Happiness Index alapján Földünk második legboldogabb városa (az első Helsinki, vele holtversenyben a szintén dán Åarhus), egyik legkörnyezetbarátabb, legdemokratikusabb, legmagasabb életszínvonalat biztosító fővárosa és két évtizede a Forbes felmérése szerint a világ 10 legdrágább városának egyike. (…)
Hat évtizeddel az alapítás után, a Néva gyakori áradásai miatt, II. (Nagy) Katalin parancsba adta, hogy vörösesbarna gránitkövekkel idomítsák a folyó partjait, illetve ezzel díszítsék a köztereket, az épületeket. Drága, elegáns és időtálló építőanyag. A keménység, az örökkévalóság szimbóluma. Elpusztíthatatlan. Mint maga a város. (…)
Krakkó tekinthető a lengyel identitás, a lengyel történelem, Lengyelország előbb dicső, majd szomorú, zűrzavaros múltja, büszke jelene és progresszív jövője kvintesszenciájának. Ugyanis ez a város a lengyel kultúra első számú központja. (…)
A hasonló társadalmi és gazdasági jellegzetességek, valamint történelmi párhuzamok ellenére, Prága életminőségben, kulturális sokszínűségben, a helyi társadalom szervezettségében és nyitottságában, a lakosság önmagával kapcsolatos igényességében megelőzi Budapestet. (…)
A bécsi kávézói kultúra példátlan. Annak ellenére, hogy a történelem első kávéháza a XII. században Mekkában, Európáé pedig Velencében nyílt meg, a kávéházi élményt legtöbben Béccsel párhuzamosítják. (…)
Lelki, szellemi és fizikai felkészültség kell ahhoz, hogy az utazó feltérképezhesse. Pontosabban fogalmazva, kapirgálhassa azt az urbánus felszínt, amely alatt az ókori, a középkori, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus, a historizmus, a fasizmus, végül a posztmodern korok, stílusok, a társadalmi fejlődés maradványai rétegződnek. (…)
Párizsról nem lehet írni. Túlságosan sokszínű, bonyolult és mély azon érzések és érzelmek csoportja, amelyeket a város látogatása során átél, megtapasztal az oda utazó. Aki egyszer megfordult Párizsban, az ottani városélmény akarva-akaratlanul is felkavarja lelkét, formálja jellemét. Végérvényesen. Mégis írok Párizsról. (…)
A tengerek közelsége miatt gyakran felhős az ég, így csupán a legmagasabb épületek kérkednek nyúlánkságukkal. Aztán hirtelen megcsillan a Temze Naptól arannyá színezett vize. Majd a Parlament, a Tower Bridge, a London Eye, a Szent Pál-katedrális, a Shard üvegtornya és a Canary Wharf sűrűn beépített felhőkarcoló-erdeje. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
