Ha Londonról merengek, mindenekelőtt a repülőgép ablakából előbukkanó város látványa idéződik fel bennem. Elsőre ijesztőnek tűnik ez az átláthatatlan nagyságú várostérség, komornak az épületeket gyakran eltakaró gomolyfelhők. Emellett kifejezetten sokkoló a tömérdek körülöttünk repkedő gépszörny látványa. Mindez nem meglepő, ugyanis hat repülőtér található a londoni metropolisz-térségben: City, Gatwick, Heathrow, Luton, Stansted és Southend. Ezeken évente 200 millió utas fordul meg, így Földünk legforgalmasabb nagyvárosi repülőtér-hálózata!
A repülőgép hosszú időn keresztül repül Európa harmadik legnépesebb városa felett. Érthetetlen, értelmezhetetlen első pillantásra London. Kapkodja az ember a fejét, a hat repülőtér több tucat kifutópályája irányába igyekeznek monstrum gépek leszállni, mások a gravitációt leküzdve elhagyni a Szigetországot. Az éjszakai kötelező repülési tilalom időszakát kivéve minden egyes másodpercben a több ezer méteren tízezrek várják epekedve a városi élményt, avagy épp búcsúzkodnak Londontól. A szélrózsa bármelyik irányába tekintve repülőgépeket látni. Ezek három eltérő magasságú gyűrűben keringhetnek a nagyváros felett, amíg engedélyt kapnak a leszállásra.
Alul terjeszkedik a nyüzsgő város. A tengerek közelsége miatt gyakran felhős az ég, így csupán a legmagasabb épületek kérkednek nyúlánkságukkal. Aztán hirtelen megcsillan a Temze Naptól arannyá színezett vize. Majd a Parlament, a Tower Bridge, a London Eye, a Szent Pál-katedrális, a Shard üvegtornya és a Canary Wharf sűrűn beépített felhőkarcoló-erdeje. Ekkor fogja fel az Utazó, hogy Földünk egyik legbefolyásosabb városába érkezett, amely New York, Tokió és Párizs mellett a világgazdaság motorja, jelentős pénzügyi központ. Olyannyira globális, hogy pontos lakónépességét is csak becsülni lehet: 12 és 15 millió fő lakhat a Temze két partján. Valószínűleg nincs olyan nyelv, amelyet a város bábeli zűrzavarában ne lehetne hallani.
A landolásig fokozódik az izgalom. A repülés közbeni szemlélődés remek lehetőséget biztosít a felkészülésre. Annak a városnak a megismerésére, amely egy évszázadon keresztül volt Földünk legnépesebb fővárosa, ahonnan a 20. század első évtizedeiben a félmilliárd lakosú brit gyarmatbirodalmat irányították. Még az ember testtartása és gesztusai is megváltoznak ebben a nagyvárosban. Átalakul az arc, ragyogóvá válik a tekintet. Londonba érkezni ünnep!
Mivel első élményem a Londont elszürkítő felhőktől ragyás égboltot ostromló épületek látványa, így ezek közül háromról írok röviden. Illetve egy különleges hídról.
Európa ötödig legnagyobb szakrális épületét, a Szent Pál-székesegyház klasszicista stílusú, ám alaprajzát tekintve gótikus templomát London legmagasabb pontján emelték. Azon a helyen, amely már a rómaiak idején is vallási szertartások számára szánt építmények helyszíneként szolgált, ugyanis a Temze képtelen volt oly magasra duzzadni, hogy elárassza az ottani templomokat. A jelenlegi székesegyház 35 év alatt készült el, 1710-ben adták át. Tervezője a 35 éves, csillagászként is széles ismertségre szert tett Sir Christofer Wren. (Nyughelye a templomban található!) Az épület legmagasabb pontja 111 méter, kupolája pedig a római Szent Péter-, és a szentpétervári Szent Izsák-bazilikák mennyezeti félgömbjeivel vetekszik. Belső tere 30 méter magas, és 30 méter az átmérője. Ebben a magasságban található az a Suttogó folyosó (Whispering Gallery), amelynek érdekessége, hogy bárhol áll az ember és súg valamit, azt a tökéletes akusztikának köszönhetően a kupola szemközti pontján tisztán hallani. Nem pletykásoknak való hely!
A katedrális körül hatalmas épületek takarják el a természetes fény útját, így nehezen értelmezhető és befogadható mind tömege, mind térosztása. Emiatt javasolt a 2000-ben átadott Millennium Bridge-ről nézni és fotózni, London hírhedtté vált első gyalogos hídjáról. Az építmény átadása utáni néhány órában a rajta vonuló tömeg súlyától és mozgásától megsérült, közben baljóslatú zajok szüremlettek a hídszerkezetből. Így jobbnak látták két évre lezárni, megerősíteni. 2002-től használható biztonságosan. Azóta nem remeg, furcsa hangokat sem hallat, kivéve akkor, ha az áradó Temze uszadékfái hozzáütköznek a pillérekhez. El is nevezték a helyiek „Wobbly Bridge-nek”, tehát Roskatag hídnak. A folyó fölött szinte légiesen lebegő átkelőt fontos ókori és középkori várostervezési elv alapján készítették. Ezt „Terminating vistának”, tehát végső, lezáró távlatnak nevezik. Olyan urbanisztikai megoldás, ahol hosszú, nyílegyenes városi (sugár-) utak, sétányok rájuk merőlegesen elhelyezkedő, reprezentatív épületben végződnek. Ezek szimmetriatengelyét gyakran toronydíszítéssel teszik ünnepélyessé. Az említett elv fontos célja volt a híd építtetőinek, ugyanis így a Szent Pál-székesegyházhoz vezető kontemplációs útként szolgál. Ezt fokozza a híd alatt nyugtalanul örvénylő Temze tompán sötét vize.
A Shard, tehát Üvegszilánknak nevezett felhőkarcoló 2012 óta vigyázza, uralja London városát. Európa hatodik legmagasabb épülete az olasz származású sztárépítész, Renzo Piano alkotása. A magasház építtetője, Irvine Sellar a mendemondák szerint 2000 tavaszán ártatlannak tűnő munkamegbeszélésre utazott Pianóhoz Berlinbe. Egy étteremben elkezdték az étlapot forgatni, amikor is Piano elővett egy vázlatfüzetet, és felskiccelte a Temzéből kiemelkedő kecses üvegpalota tervét. Egy évtizednyi vad szakmai és politikai vitasorozatot követően aztán elkészült a felhőkarcoló. Az építészt Canaletto 18. században festett, Londont ábrázoló alkotásán sorjázó csúcsdíszek, valamint a kikötőben horgonyzó hajók nyurga árbócai inspirálták. Az épület 72. emeletén, 244 méter magasan kilátóterasz található, ahonnan olyannyira elbűvölő London panorámája, hogy Európa egyik fő eljegyzési helyszíneként tartják számon. Persze, nem tériszonyos pároknak. Ők válasszák a Hyde Parkot vagy Greenwich zöld gyepszőnyegét!
A Houses of Parliament (más néven Westminster-palota) elvileg a város első számú jelképe. Ez az állítás egyrészt igaz, másrészt nem. A Temze partján található épület, ahol a Lordok Háza és a Képviselőház tartja üléseit, 266 méter hosszú (két méterrel rövidebb a budapestinél!). Legmagasabb pontja a Victoria Tower, amely 98 méteres (ez két méterrel magasabb a budapestinél, így egálban van a két épület…). Mégis nem az épület nagysága, nem történelmi jelentősége, nem tornyai, hanem a 96 méter magas Elizabeth Towerben található harang és óraszerkezet, a Big Ben vált örökérvényű szimbólummá. A tornyot Clock Towernek (Óratorony) nevezték egészen 2012-ig, amikor átnevezték a II. Erzsébet iránti tisztelet jegyében, ugyanis az uralkodó abban az évben pontosan hat évtizede ült az Egyesült Királyság díszes trónján. Jelenleg 68 éve vezeti az országot, így utolérheti XIV. Lajost, a franciák Napkirályát, aki 72 évig trónolt. Sőt, akár II. Pepi egyiptomi fáraót is, aki i.e. a 2. évezredben állítólag 96 évig vezette az Óbirodalmat. Igaz, Erzsébettel ellentétben őt már 6 évesen trónra ültették, míg a britek királynőjének ez „csak” 26 éves korában sikerült.
