Tara von Neudorf, mára az egyik legismertebb fiatal román képzőművész, Sorin Tara néven látta meg a napvilágot Marosludason(1), 1974. január 17-én. Szebenben, az Avram Iancu faipari líceumban érettségizett. Képzőművészeti tanulmányait a kolozsvári Művészeti és Design Egyetemen végezte. Művésznevét nagyanyja falujáról(2) vette fel, ahol gyermekkorában a szünidőket töltötte. 2005-től csatlakozott a bukaresti Anaid Galériához, amely 2013 végéig képviselte. Legújabb kiállítását 2014. március 6-tól a bukaresti Zorzini Galéria rendezte Bad since 1974 címmel. Bukarestben, Szebenben és Kolozsváron él és dolgozik(3), s nyaranta egy Szeben melletti, mára lakók nélkül maradt kis, szász falu(4) evangélikus templomát is használja műteremnek. Itt fog helyet kapni majd szándékai szerint az a monumentális installáció is, amelyet a nyolcszáz éven át Erdélyben élő szász közösség emlékére kíván létrehozni. Tara a kezdetektől fogva nagyon őszinte művészetet művel, amellyel lehet azonosulni vagy ellene szegülni, de hogy a befogadót nem fogja közönyösen hagyni, az egészen biztos. A Kolozsvári Rádiónak 2011-ben adott interjúja szerint több, romániai és németországi kiállításon nem kerülhettek falra olyan munkái, amelyek a nácizmusra utaltak, vagy az iszlámkérdést, a csecsen vagy a palesztin háborút taglalták. De már 2003-as, egyetemi vizsgakiállításával felkavarta a kedélyeket(5), és ettől kezdve művei erős kritikai visszhangot váltottak ki számos helyen, Bukaresttől Berlinig. Így aztán alighogy megkapta (2004-ben) az erdélyi német üzletemberek klubja által alapított D.W.S.-nagydíjat, politikai okokból rögtön vissza is vonták. 2012-ben viszont ő az egyik Strabag-díjas.
Tara érzékeny művész, aki nem vonul elefántcsonttoronyba, nem önmagáért való művészetet művel, hanem erős és biztos erkölcsi alapállásból viszonyul a világ konfliktusokkal teli övezeteinek eseményeihez. A történelmet teszi művészetének életanyagává, egy nagyon is huszadik századi kulturális kontextusban értelmezve. Van társadalmi mondanivalója tehát és explicit módon, kritikusan, sőt, „(transz)agresszívan” foglal állást akár a történelem korábbi időszakaiban, akár saját korunkban megtapasztalható, mindig a szabadság, függetlenség vagy éppen az „antiterrorizmus” nevében elkövetett rémtettekkel, a terrorizmussal, a kínzásokkal, megaláztatásokkal szemben. Éppen ez az, ami iránta a romániai és nemzetközi érdeklődést a kezdetektől kiváltja. Erősen foglalkoztatják a világ konfliktusokkal teli övezeteiben zajló események, s elkötelezett művészként azt vallja, hogy mindezzel szemben mindenféle ellenállás megengedett, beleértve a művészi ellenállást is. Összetéveszthetetlen stílusú problémafelvető műveiben agresszióra utaló, gyakran náci, máskor vallási szimbólumokat alkalmaz, utalva arra, hogy a tragédiák sorozata folytatódik, például Csecsenföldön, Kurdisztánban, Örményországban, Ruandában, Afganisztánban és máshol. A maga direkt módján kemény kritikát mond a mindenkori társadalmi problémákról, a hatalomról, a korrupcióról, az elnyomásról, a pénzsóvárságról, a történelmi személyekről, s bátran nekimegy bármely tabunak.
A média, de a művészeti közeg is gyakrabban foglalkozik a művei politikai tartalmával, mintsem a műfaji, művészeti tartalommal és megfogalmazási móddal: a műről alkotott világnézeti ítéletek elhomályosították az ízlésítéletet. Pedig érdemes belemerülni a művekbe utóbbi szempontból is. Tara jól képzett művész, BA-szinten grafikai, MA-szinten festészeti végzettséget szerzett, s mindkét terület eszköztárából válogathat kedve szerint. Ám ő kitalált magának egy új médiumot akkor, amikor régi, nagy, kiselejtezett, érvényüket vesztett vagy elhasználódott iskolai térképekre kezdte készíteni képeit. Láthatta ezt a magyar közönség pár éve a debreceni Modemben például. A térképekre készített munkák azokat a történelmi eseményeket vették számba, amelyeknek hadba vont áldozatai, az egyszerű katonák és a háborút elszenvedő civilek életükkel fizettek a különféle katonai-politikai célokért. Tara tehát egyértelműen béke- és életpárti. A képcímek direkt módon jelzik, kinek, kiknek, milyen céloknak az érdekében halt meg a rengeteg ember: A kommunizmus nevében, Joszif Sztálin nevében, Margaret Thatcher nevében, A vér nevében, George Bush és Tony Blair nevében, A szabadság nevében, Horthy Miklós nevében, Szálasi nevében, A magyar királyság nevében, II. Ferenc József nevében (beillesztve a Pallas lexikon két oldala is Magyarország anyanyelv szerinti népességének térképeivel), A kereszténység nevében, Adolf Hitler nevében I., Adolf Hitler nevében IV. (Kunduz), Ariel Sharon nevében, A béke nevében? (Trianon). Ez utóbbin a kereszten béklyó van. Traian Băsescu mosolyog ránk a nemzeti zászló színeivel kifestett koporsóról, amely cápák uralta tengeren hajózik. De Tara megemlékezett a beszláni iskola elleni támadásról (újabb, a csecsen háborúval összefüggő alkotás) és a román jobbágyok mindenkori, sanyarú sorsáról is.
A művész nem csak térképekre, de egykori, az iskolai oktatásban használt botanikai, zoológiai és anatómiai kartonokra is készít műveket. Gyakran alkalmaz szimbólumokat és épít az ellentétre. A Karóba húzó Vlad című képén felül a felirat (Nemzeti antikorrupciós kongresszus) ellentmondásban áll a kép tartalmával: terített asztal körül ülnek a tanácskozók (némelyikük szemén fekete szemüveg), jóllakottan, elpilledve, többen részegen az asztalra borulva. Az asztalon az elfogyasztott, láthatóan bőséges étkezés maradványai, feldőlt és még teli üvegek, s a falon Vlad Ţepeş képe, Lord of Valachia felirattal. A minuciózusan megrajzolt nagy fej keresztben fekszik a törzsön, a tépésre-harapásra nyíló szájban a fogak élesek. A figura kezében lándzsa alakú karó, a kép körül virágmotívumok, a bibe helyén az USA-dollár jelével. Az ülésezők nyugalmát két kigyúrt, marcona, fekete szemüveges biztonsági ember vigyázza.
Tara előtt semmi se szent, pontosabban semmi sem tabu, és semmitől sem retten meg. A 2003-as F.A.Q. about Steve the Great című kiállítása például a románok egyik szent tehenét, Stefan cel Mare (magyarul Nagy István) magánéletét leplezi le a maga módján, aminek annyira azért nem örültek a nemzeti érzésben túltengő kritikusok. Gúny tárgyává teszi a Johaniss Invest Bankot is, sok minden egyébbel együtt: Rolex-órás vezetője jólfésült, kihízott arcú, vállát széles nemzeti színű szalag borítja, kezével egy 100 % Power címkéjű üveget markol, előtte hatalmának egyéb szimbólumai, toll az aláíráshoz, pecsét, csekk-könyv, rajta INVENT CORROPTION felirat és egy feldőlt vodkásüveg is. A fekete háttérben meztelenül ülő, lábát a néző felé széttáró nőalak, a megvásárolható szexualitás szimbóluma. Mellette Hermannstadt feliratú fekete-piros-sárga zászló, két keresztbe tett csonton pedig a felirat: Cultural Capital 2007.
A művész képein előszeretettel foglalkozik Transzilvániával, nem rejti véka alá véleményét Erdély kivéreztetéséről a török időktől mostanáig. Példa erre Siebenbürgen II. című alkotása (fekete és színes filc, papír), melyen Erdély címere a hagyományos elemekkel látható, ám a sas csőrében vérző szívet tart.
Tarára is illik, hogy munkásságában „a mítosz és hétköznapiság, a széteső világ és széthulló kultúra kontra mű-kohézió problémájával találkozhatunk”.(6) Szellemi, kulturális érdeklődése, művészetének minőségi, esztétikai határai, ikonográfiai eszköztára a következő erővonalak mentén körvonalazható: történelmi hagyományok, politika és igazságkeresés; misztika, vallás és konceptualizmus; népies, paraszti, leegyszerűsített és képregényekben alkalmazott ábrázolásmód világának sajátos keveredése. Átlépve a művészetet uraló hagyományos médiumokon(7), szívesen használ fekete filctollat és vörös festéket. Sok műfajban alkot, az objektek, installációk is fontos részét képezik munkásságának. Műveit általában részletekbe menőkig kidolgozza. Gyerekes vagy graffitis ízű elemekkel is operál. Rajzokat, fotókat, képeket is beépít munkáiba, többnyire vegyes technikát alkalmazva. Némely esetben a vászonra zúdított, általában vörös festékfolyamokkal kelt feszültséget, pollock-os hatást. Előszeretettel karikíroz. A gúny, a caragiale-i irónia mögött azonban ott az aggodalom a társadalom, az emberiség, a világ sorsa iránt. Művei mítoszrombolók, nyílt politikai és társadalmi állásfoglalást tükröznek. Bár összetett jelentésrétegekkel bírnak, és megkövetelik a befogadó elmélyült figyelmét és jártasságát a történelemben és a napi politikában, az izgalmas kompozíciók, átgondolt struktúrák és karakteres vizuális megoldások a kevésbé művelt szemlélőnek is képesek esztétikai élményt nyújtani.
1 Luduş, Románia
2 Neudorf, románul Satu nou, magyarul Szászújfalu
3 A Zorzini Galéria közleménye szerint
4 Engenthal, románul Mighindoala, magyarul Ingodály
5 A gonosz ideája Romániában példákon keresztül címmel
6 Újvárossy Lászlóról, aki egyébként Tara tanára volt a kolozsvári grafika szakon, Novotny Tihamér ezt írta
7 Legújabb kurátora, Adina Zorzini szerint Tara a művészettörténetben a rauschembergi vonalat követi, azzal hogy szintén keresztüllépett a hagyományos médiumokon. Magam nem értek ezzel egyet, a hagyományos médiumok átlépése ma az elektronikus eszközök segítségével történik.
