A kapernaumi katonatiszt

Boldog lezüllés a földhöz,
Örökösföld aranyáron,
Előled elélt élet hív, ki
Minden halált végighaltál.

Lent jártál, most az égbe vágysz,
Vakrepülésed lekötöz,
Tudtad valamikor, mi mit
Jelent, de idézőjelek

Bilincsében csak kong a szó.
Felhívás megértő tettre:
Örökrészed a világé,
Szent a megtalált oltalom.

Ha tűz nyalja sátrad

Hegyről lenéző ember vagy,
Nem tartogat, bár ezért tart
Az Isten téged, hű koldus,
Melegszívű, hideg barát.

Hittel kereskedő lehetsz,
Bolygó világlélek, árud
Csak csont, földből előkapart –
Arany nélkül, aránytalan.

Egyetlen út keresztfáig
Visz: sárhajó, szárnyas lovak.
Ha majd tűz nyalja sátrad, kérj
Feloldozást, megérkeztél.

Lovatlan Szent György

Lovaimon fényes patkó,
Előttem tornyosul a Múlt,
Képzelt jövőm tegnapi nap,
Ugratásom késik, félik.

Mintha minden mindegy volna,
Miért nem vagyok senkinek jó,
Inunk feszül, hajsza durvul,
Árokszélen lovas és ló.

Messziről felhő, közelről köd,
Szikrát vet a patkó, Soha-
Ország mindég kész a rajtra –
Elveszett nyom, lovas és ló.