Évszázadok kellettek, hogy az új felfedezések, az új tudományos eszközök, a különböző gépek művészeti alkalmazása széles körben elterjedjen és tetszést is arasson. Szinte minden új technológiának harcot kellett vívnia az elfogadtatásáért. Noha a gépek – legyen az már régóta használt eszköz új alkalmazása, vagy a legújabb fejlesztések – erősen polarizálják a társadalmat és a művészetet is, a jelenlegi technológiaalapú civilizáció folyamatosan fejlődik, és az elektronikus eszközök gyorsan elavulnak, a művész pedig gyakran értéket és értelmet talál abban, amit mások elvetnek.

Bálint Bertalan a letűnt technológia maradványait (elektronikus fosszíliáit), leselejtezett számítógép-alkatrészeket és LED-izzókat alakít át fényobjektekké. Az elektronikus hulladék újrahasznosításával a művész nemcsak új élettel ruházza fel a kidobott anyagokat, hanem felhívja a figyelmet a fenntarthatóságra és az elektronikai hulladék környezeti hatásaira is. A technológia bonyolultságát és a gyártott anyagokban rejlő esztétikumot ötvözi a művészet kifejező, rekontextualizáló erejével. A remix során a már meglévő, korábban más funkciót betöltő elemeket művészetté integrálja – új, koherens narratívát alkotva párbeszédet teremt a régi és az új között.

A reneszánsz eszményt valló művészek, akik közé Bálint Bertalan is tartozik, soha nem idegenkedtek az új eszközök kipróbálásától. Ars poeticája reneszánsz eszmény, a művészetek és a tudományok művelésének harmóniája. „A tudományban az ún. egyesített elmélet még nem született meg, ettől eltekintve a művész keresheti a maga egyesített művészeti, tudományos, társadalmi eszmerendszerét” – írta.(1) Bálint Bertalan megtalálta a maga egyesítő ideáját. Építészi pályája befejezése után a képzőművészet felé fordult, már épületeibe is belecsempészett festőkre, így például Piet Mondrianra való utalást, és alkotóként nem véletlenül lett a számítógépes művészet műhelyének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak a tagja. Fényobjektjei számítógépes alaplapokból, LED-fényforrásokból és plexiből épülnek fel. Fő alkotóelemük azonban a fény. A mindennapi élet tárgyai, az iparművészet is vonzza. Ennek köszönhető, hogy viselhető fényobjekteket, világító, alaplaprészletekkel díszített egyedi ékszereket is készít. Aranyat is alkalmaz, mely által igazi aranyékszerek lesznek, különleges fény-drágakövekkel.

Képzőművészeti munkásságának kezdeteiről a Fény-dimenziók című riportfilmben számolt be.(2) Indulásként egy számítógépes alaplapot, műalkotás voltát hangsúlyozandó, bekeretezett, és kék bársonyra applikált. Az alaplapot fantáziavárossá alakította, a ráhelyezett plexilapra pedig ráírta az egyes „épületek” nevét: „lakótelep”, „szórakoztató központ”, „stadion”, „gondolatrendőrség” stb. A későbbiekben is minden munkáját áthatotta építész volta. Már első jelentős alkotása, a Globális felmelegedés (2012) tükrözi objektjei jellemző vonásait: a legújabb technológia által gyártott anyagokból való építkezést, a finom humort, esetenként iróniát, és a kor problémáira való reagálást.

Bálint Bertalan: Globális felmelegedés, 2012

Szinte minden művét az elfogadás és a kétely kettős érzete hatja át; a technikai haladásban való hit és az általa okozott károktól, rombolástól való félelem. Az említett objekten szabályosan tervezett városképet látunk, a tetőkön mindenütt klímaberendezések forognak, hűtik a lakásokat, egyúttal hozzájárulnak a felmelegedés fokozásához. A számítógépekből újrahasznosított ventilátorok önmagukban is kis remekművek, ugyanakkor két egymással szemben dolgozó ventilátor a hiba mindig jelen lévő voltára figyelmeztet. Az interaktivitás több munkáján is megjelenik, jelen esetben egy gomb megnyomásával aktiválhatjuk a ventilátorokat, mellette az alábbi felirat olvasható: „Ha ön is felmelegedett, nyomja meg a gombot!”

Bálint Bertalan: Globális felmelegedés, 2012 (részlet)

2016-ban az 1956-os forradalom és szabadságharc centenáriumára készített művet. Francisco Goya Madrid védőinek kivégzése / 1808. május 3. című, 1814-ben festett képének inspirációját követve megjelenítette a kivégzettek falát a golyónyomokkal. A puskákat, a lövések fényét aranyozott érintkezők helyettesítik. A rendszerváltás szimbólumaként beillesztette Michelangelo – az erőszakon, az erőfölényen győzedelmeskedő – Dávidjának üvegkockába zárt, gravírozott arcképét.

A társadalmi, történelmi jelenségeken túl a fizikai világ interpretálása is központi szerephez jut. „A fény természetrajza című alkotásán a nyomtatott áramkör átalakításával a hullám-részecske kettősséget ábrázolja: LED fényforrásokat helyez a grafikai rajzolatú, rézből készült pályák köré. Az útvonalak nem a különböző elektronikus alkatrészek, ellenállások, kondenzátorok, integrált áramkörök és egyéb eszközök összekapcsolására szolgáló felületet hangsúlyozzák, hanem a létrejött interferencia-mintázatot, amely »bemutatja«, hogy a fény hullám- és részecskejellegű tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik.”(3)

Bálint Bertalan: A fény természetrajza, 2018

Erősen foglalkoztatja a gondolat, hogy „a fény igen, de a plexi vajon képes lesz-e” a múlt időszak műveit jellemző „misztikus érzetet felébreszteni?” Világító kisplasztikáiban a „mikrohullámú háttérsugárzás jelentéstartalmát” foglalja be az „egyenlő oldalú háromszög csúcsaira rajzolható oldalhosszúság-sugarú 3 kör közös területéből képzett különleges, egyedi, sokoldalú síkgeometriai idommal, az epitrochoiddal.”(4) Ez látható legújabb, az Úton (2024) című munkáján, mely a kék színek variációira épül, lebegést érzékeltető lágy görbékkel átszőve. A kék többek közt az elmélkedés, a gondolkodás, az alkotás, a melankólia, a harmónia színe. A középpontban halvány kékkel körülvett fehér gótikus ívű folyosó a végtelenbe vezet. A lélek, az örökkévalóság útját jelképezi, középen a fénylő csillaggal, a reménnyel. A mellé írt szöveg a zoroasztrizmus ellentétekre, a jó és a rossz közötti választás lehetőségére épülő filozófiájára utal.

Bálint Bertalan: Úton, 2024

A társadalmi problémák (Globális felmelegedés), történelmi események (1956) és a fizikai jelenségek (A fény természetrajza) vizsgálatától eljut a bölcsőjét elhagyó, kalandozó emberiség képéig. Műveiben felbukkan a vörös bolygó, a Mars világító gömbje. A Kalandozások kora (2012) és a Zöld bolygó (2018) című művén érzékelteti a technika csodáját, a technikai fenségest: elérhetővé vált a távoli égitest, de benne rejlik az ember számára való élhetetlen közeg felvetése is.

Bálint Bertalan: Kalandozások kora, 2012

A fekete lyuk optimizmusa (2017) című objektjén a fekete lyuk mindent elnyelő volta ellenére egy tengely irányú sugár inkább a változás örökkévalóságát hangsúlyozza, mint a pusztításét.

Bálint Bertalan: A fekete lyuk optimizmusa, 2017

A legmodernebb anyagokkal dolgozó alkotóként művei reflektálnak a gépi struktúra szépsége és a természettől való elfordulás veszélyei között feszülő ellentétre, korunk elgépiesedésére. Életünk egyre biztonságosabb, kényelmesebb komfortjáért, találmányainkkal vajon nem romboljuk-e szét a természet világát, életfeltételeinket? A művészet területén is felvetődik a kérdés. Éljünk-e a technika adta eszközökkel, lehetőségekkel, vagy gondoljuk át egy 19. századi klasszicista művész felvetését: „Azt mondják, az embernek együtt kell haladnia a korral; de mi van akkor, ha a kornak nincs igaza?”(5) Munkáiban ezt az ellentmondást mégis feloldja, azt sugallva, hogy a technikai civilizációnk a természet jobb megértését, központi létkérdéseink nagyobb kontextusba helyezését segíti elő.

Munkái felidézik Frank White „áttekintő effektus” (Overview Effect) fogalmát, melyet White először egy 1985-ös plakáton használt a Space Studies Institute találkozóján, majd két évvel később The Overview Effect: Space Exploration and Human Evolution című könyvében fejtett ki részletesen.(6) Az űrkutatás és a hozzá tartozó technológia lehetővé tette, hogy Földünket a világűrből, külső szemszögből szemléljük. Ez az „áttekintő effektus”, mely űrhajósokkal készített interjúk alapján körvonalazódott, globális perspektívát tár elénk, és bolygónk sebezhetőségére is felhívja a figyelmet: csak egy vékony légkör választ el minket a világűrtől. Továbbá az emberiség egységben jelenik meg, az általunk mesterségesen kijelölt határoktól függetlenedve, új gondolatokat ébreszt az univerzumban betöltött helyünkről, szerepünkről. A mikroszintű kérdések is globális struktúrává szövődnek.

Ez az effektus máshogyan jelentkezik Föld körüli pályáról, és máshogyan élték át azok az űrhajósok, akik a Holdon jártak és bolygónkat nem csak részletében, hanem teljes egészében, egy égitestként pillanthatták meg. Az általuk készített fotókon és az űrmédiumok által közvetített képeken a White által meghatározott effektusból mi is átélhetünk, megsejthetünk valamit.(7) Bálint Bertalan ezt az érzést, kognitív tapasztalatot építi be műveibe és közvetíti számunkra. Az egységre törekvés, az egység láttatása, illetve – az űrkutatásnak köszönhetően – gondolkodásunk megváltozása (legalábbis annak lehetősége) „egyesített elméletként” jelenik meg műalkotásaiban.

A művek reprodukcióit Spitzer Fruzsina készítette.

Hivatkozások

1 Bálint Bertalan ars poeticája.

2 Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina: Fény-dimenziók. Riportfilm Bálint Bertalan képzőművésszel.

3 Spitzer Noémi Fruzsina: Művészet és tudomány kapcsolata. Hommage à Neumann: a Magyar Elektrográfiai Társaság és a Neumann Társaság kiállításai. Apertúra, 2024. tél.

4 Részletek Bálint Bertalan megnyitójából. MET Galéria, 2024. május 14. Kurátor: HAász Ágnes.

5 Jean-Auguste-Dominique Ingres mondatát idézi: Ernst H. Gombrich: Művészet és fejlődés. Corvina, Budapest, 1978, 85. o.

6 Frank White: The Overview Effect: Space Exploration and Human Evolution. Houghton Mifflin Harcourt, 1987.

7 Space philosopher Frank White on ‘The Overview Effect’ and humanity’s connection with Earth. > Link.