Első számítógépes grafikáim 1980-ban két kiállításon szerepeltek. Talán eljutott a híre bizonyos, megfelelő információforrásokhoz. Ezek következtében először az akkori Baranya Megyei Tanács Kulturális osztályvezetője egyeztetett arról, hogy szívesen dolgoznék-e Bódy Gábor új kísérleti filmjében. A Bódy Gáborékkal történő időpont-egyeztetések után a MAFILM Lumumba utcai telephelyén találkoztunk. Emlékeim szerint Bódyn kívül jelen volt még Varga Imre és Békés Rozi. Levetítették azokat a jeleneteket, vagy azok egy részét, melyekhez számítógépes közreműködést kértek tőlem.
Ez a lehetőség nagy izgalommal és várakozással indította el munkámat. A számítógépek használata nálunk akkor még gyermekcipőben járt, így ez az újszerűség is kiemelt szerepet kapott. Úgy éreztem, hogy az eredeti Muybridge-fotók hátterében megjelenő vonalrács, Muybridge erős technikai orientáltságú, dokumentáló stílusa megkívánta, hogy napjaink technikája is szerepet kapjon a kísérleti filmben.
Azt teljesen rám bízták, hogy miként kezdjek dolgozni. A szűkös technikai lehetőségek pozitív hatása volt, hogy nagyon tömören, koncentráltan kellett megfogalmazni a mozgássorozatok lényegét. Úgy gondoltam, hogy vonalcsoportok segítségével jelölöm ki a mozdulatokat kifejező irányokat, tendenciákat. Így a film naturális ábrázolása fölött, mellett megjelenik egy elvontabb, általánosabb képi réteg. Ez a mozgások ütemét, kevésbé látható elemeit emeli ki. A hullámzó mozgások mellett fontosnak éreztem a növekvő-csökkenő hatásokat, a belső szerkezet folyamatos átalakulását megjeleníteni. Vonalrendszert képzeltem el, mely az alakok lényeges testpontjait, vagy más fontos elemet jelöl ki. A vonalszakaszokat adott esetben töréspontokkal bontottam meg. Az egydimenziós lineáris rendszereket a mozgás transzformálta a sík vagy a tér dimenziói felé.
A technikai lebonyolítást illetően abban maradtunk, hogy én Varga Imrétől A/4 méretű, kemény fotómásolatokat kapok az adott filmjelenet kezdő kockájáról. Megtervezem a számítógépes programmal mozgatott vonalrendszert, majd kirajzolom az asztali plotteremen az animációhoz szükséges kockákat, és a kész anyagot elküldöm, vagy átadom a Lumumba utcában.
Az első postai küldeményt Bódy Gábortól az 1980. október 9-én feladott levelében kaptam meg. A képkockafotó szélén jó munkát kívánt.
Visszaemlékezve, nagy élmény volt számomra, amikor a teljes komputerrajz-sorozatot összefűzve levetítették a Lumumba utcai egyik nagy vetítőteremben.
A számítógépes munkát egy EMG666 elnevezésű, magyar gyártmányú mikroszámítógépen végeztem. A rajzolatokat a géphez illesztett asztali plotter készítette. A programokból kézzel írt töredékek maradtak, akkor még nem lehetett ezeket mágneses adathordozón archiválni.
Az eredeti plotteres rajzolatok a filmgyárban sajnálatos módon elkallódtak. A munka végén kaptam egy 35 mm-es filmtekercset, mely külön tartalmazta a plotteres rajzokat és a naturális jeleneteket.
Nagy köszönettel tartozom a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársainak, Fazekas Eszternek, akik ezt a filmtöredéket digitalizálták.
Vízöntő sorozat
A dézsából mosdó, fürdőző nők korabeli képsorai után megjelenik Bódy első női alakja, aki egy fadézsából kiönti a vizet. A mozdulatsor a felemelt vödör holtpontjától indulva 36 filmkocka hosszban játszódott le. A lépés ideje is 36 kocka. A kiinduló filmkockáról egy A/4 méretű pozitív, kemény fotómásolatot kaptam. A női alak fontosabb testpontjaira vízszintes irányú vonalakat fektettem, például a talphoz, a térdhez, a fejtetőhöz és a szemhez. A vonalak távolsága rögzítette a szereplő alak belső arányrendszerét. A kiinduló vízszintes vonalsorozat minden elemét megtörtem az alak függőleges iránya mentén. E töréspontokból kiindulva a vonalak sűrűsödő-ritkuló lengését hoztam létre, mintha egy madár szárnyai csapkodnának. A lengés ütemét és a jelenet hosszát a megszámolt filmkockák alapján terveztem. A kemény töréspont-sor utalt a jelenet drámaiságára; hiszen valami hirtelen megszűnt, a vödör kiürült. A vonalsor lágy harmonikus mozgása viszont a „női” mozdulatsor harmóniáját és belső arányrendszerét jelezte.
A filmben a régi Muybridge-i fotón szereplő alakhoz hasonló személy jelenik meg, de először csak egy kivágott ablakban láthatjuk a jelenetet, mintha levelezőlapot idéznénk. A naturális kép kimerevedik, hangsúlyt kapva lejátszódik a számítógépes vonal-játék egy szakasza, majd a naturális és a rajzolt vonalak mozgása együtt fejeződik be. Ezután kinyílik a kép, a jelenet megismétlődik.
Csízy László munkája
A második figura szikárabb megjelenésű, gyorsabb mozgásból álló jelenetet produkált. Itt az öntés lendülete 32 kocka, a lépés hossza 23 kocka. Függőleges jelző vonalakat használtam. Megáll a naturális képsor, felrajzolódnak a fő keretvonalak, majd teljessé válik a vonalrendszer. Lejátszódik a hullámzó mozgás, naturálisan megjelenő alakok mozgásával együtt zárul a képsor.
Csízy László munkája
Következik a vízöntők sorában egy teltebb forma. Az alak egy „kész” vonalrendszerbe sétál be, melyet most a vízszintes és függőleges „jelző vonalak” együtteseként alakítottam ki. A képi világ kimerevedik, majd bonyolult vonal-mozgást látunk. Összetett vibráló hatások keletkeznek. Végül a vonalak és az alakok együtt mozognak, majd lendül a dézsa, kicsobban a víz. A vonal-jelenség eltűnik. Mintha lezárult volna egy gondolatsor.
Csízy László munkája
Ezután egy karcsú, fiatal lány érkezik a dézsával, de most az ellentétes irányból. A vonalrendszer ritkább, de dinamikusabban mozog. A lány kimerevített vonaltérbe sétál, kiönti a vizet, ami beindítja a vonaltér mozgását. Most már semmi sincs nyugalomban. Ezután megismétlődik a mozdulatsor újabb variációja. Dús a vízsugár, vibrál a levegő, feszültség keletkezett. A számítógéppel rajzolt függőleges záróvonal előtt csak befelé lehet haladni. A képkockákban mért lépéssebesség gyorsabb volt kifelé, a vonalak is kétféle sebességgel mozognak.
Csízy László munkája
Ismétlődően a vonalrendszerek és a naturális mozgások variációi következnek. Zárul a vízöntő-tétel.
Munkások
Szegény hétköznapi munkásemberek benyomását keltő figurák érkeznek. Felveszik szerszámaikat, mint a harcba induló katonák. Az ülőpad és a szerszámok vonalai ferde vonalak rendjét jelölik ki. Lépéseik sebessége 40 filmkocka, 30 kockányi az időpozíciójuk távolsága, 24 kocka-idő alatt fordultak meg. Ezekkel a jellemzőkkel mozog, hullámzik a ferde vonalrendszer.
Csízy László munkája
A dinamikus vonalteret pillanatszerű váltással egy merev rács váltja fel. A rács és a figurák csoportjának variációi következnek. Statikusan megjelenő férfiak és nők után ismét mozgások következnek.
Csízy László munkája
Az egyenes vonalrács után megjelenik a kör, majd ismét elkezdődik a vonaltér játéka. Egyiptomi ősi táncmozdulatok vonaltere, mintha szellemidézés lenne. A mai alkotók tisztelete a mozgást tanulmányozó úttörők emlékének.
1987. január 19-e és február 8-a között Bódy Gábor életmű-bemutatóját rendezték meg Budapesten, az Ernst Múzeumban, a Tinódi moziban és a Műcsarnokban. Ebből az alkalomból készült Beke László és Peternák Miklós: Bódy Gábor 1946–1985 című életmű-bemutató kiadványa. Ebből idézek egy rövid szakaszt a 143. oldalról:
„Kísérteti film, amelynek tárgya az idő vonalán a mozdulat és mozdulatlanság közötti átmenet, a kompozíció síkján pedig az animális emberi megnyilvánulások grafikai analízise. Konceptuális animáció a fotó, a mozgókép és a grafika között. Ez beilleszkedik Bódy néhány régebbi munkájának sorába, amelyek a mozgókép keretezettségének részben formakritikus, részben konstruktivista megoldását adták. (Négy bagatell 1973–1975. Amerikai anzix 1975, Privát történetem 1978). Új vonás a computer használata a mozgástér grafikai modellálására (Csízy L.) és a zenében (Szalay S.). A tanulmány első része Eadweard Muybridge pillanatképeiből épít animált variációkat, s ezzel egy filmtörténet-előtti factumot reprodukál. A második rész a Muybridge-motívum anatómiai dekorativitását egy szociálbiológiai árnyalattal ellenpontozza. Atléták helyett proletár testek jelennek meg, amelyek deformáltságát a testfestés hangsúlyozza. A muybridge-i vonalháttér a képkeret és a computer-háló idegesítően finom mozgás-szövevényévé fejlődik, mögöttük elmosódottan és bizonytalanul fénylenek a magukra hagyott, kiszolgáltatott emberi testek. A tanulmány szinte elégikusan vonultatja fel a technológiai-racionalista esztétikát, amely Leonardótól és Dürertől a reproduktív technikák XX. századi mítoszáig terjed. (B. G.)”
