Balatonfenyvesen nyaralunk a családdal már több mint negyven éve. Ebben a hőségben itt a legszebb a kora reggel a Balatonon, a tó legnagyobb szabadstrandján. A partra minél korábban érdemes kisétálni, ilyenkor még üres, szinte néptelen a hatalmas víz széle. A tegnapi vihar nyomai mára nyomtalanul eltűntek, csak néhány uszadék nádcsomó emlékeztet rá. A nap fénye már élesen süt, de még nem uralkodott el a hőség. A friss reggeli levegő őrzi az éjszaka kellemes hűvösét. Most kezd éledezni a part. Ébredeznek a nyaralók. Még csak néhány ember lézeng itt, ahol néhány óra múlva akár ezrek is nyüzsögnek, fürdenek, napoznak majd. A kutyások most sétáltatják az ebeiket a hőség előtt, az árusok kezdenek kipakolni, a lángosos Laci, a Robinson pizzás és a vendéglősök is készülődnek az aznapi rohamra. A karbantartók tisztítják a partot, szedik a tegnapi szemetet, tisztítják, gereblyézik a plázst és a partot. A füvön még ott látszik a hajnali harmat. A víz szélén a kövekre telepedve tárul elénk az egyik legszebb balatoni panoráma. Itt a fenyvesi stranddal szemben van Szigliget, jól látszik a vár hegye, jobbra magasodik Badacsony jellegzetes koporsó formája, mögöttük és mellettük a többi kis vulkáni kúp. A reggeli nap erős fényében élesen kirajzolódnak a hegyen a szőlősorok, az utakon felfedezhető egy-egy dolgára siető autó is. Előttünk a Balaton vize mint egy óriási tükör ismétli a látványt. Időnként feltűnik egy-egy eleséget kereső kacsa vagy hattyú, de sietve távoznak a nádas árnyékába. Csak egy szélfuvallat, vagy néha vízből kiugró hal borzolja a víz felszínét. Hatalmas a csönd.
Szlaukó László: Fenyvesi panoráma
Egy ugyanilyen csodás reggelen üldögéltem sok évvel ezelőtt a parti sziklák egyikén. Talán pont ezeken a köveken. Itt figyeltem fel az idáig igazán sohasem megnézett, előző napi viharban oda sodródott uszadékra. Vonzotta a tekintetemet. A partra vetett megfeneklett nádcsomók a parti sziklákon fennakadva mint zátonyra futott hajók lebegtek. Vagy kikötöttek volna? Nem tudtam eldönteni. A víz csendes hullámainak ütemére mozduló testek képzeletemben a szemem láttára átváltoztak nádcsomókból kikötő hajókká, nádcsónakokká. Az Ozirisz-orsók ötletét ez a látvány adta (és az uszadékok nádbuga vitorlái).
Az északi part nádasaiból viharok idején, a szelek a part melletti vízen lebegő zsombékból jókora darabokat szakítanak ki. A viharokban apróra töredezett nádtörmelék a talajból kinövő nádszálak közé keveredve, a gyökerek kusza töredékével összenőve elég stabil, lebegő szigeteket képez. A vihar hullámai ebből az anyagból tördelnek le darabokat. Ezeket a letört darabokat a vihar szele az északi partról hajtja, űzi hosszú hajózásra késztetve őket keresztül a tavon. Majd idesodródnak hosszú útjuk után, itt kötnek ki vagy szenvednek hajótörést a déli parton. Az utazás viszontagságai változóak, így minden nádcsomónak (tutajnak, csónaknak, hajónak) különböző története van. A soha meg nem ismerhető történetek az utazás számunkra ismeretlen kalandjait rejtik. Sokszor elképzeltem ezeket az utazásokat. A viszontagságokról, az út élményeiről már sokszor elábrándoztam. Az idő végtelen ebben az új Odüsszeiában, az általam elképzelt világban, melybe így adhatnék betekintést.
Szlaukó László: Ízis-hajó
A lebegő nádcsomó lehetne nádból készült nádcsónak. Nádcsónakot használtak az ősi Egyiptomban is a Níluson. Az ősi történet szerint Ízisz is ezt használta fivére/férje Ozirisz halálakor, hogy szétdarabolt testét a Nílus mocsaraiból összeszedve feltámaszthassa. (Ozirisz istenség az egyiptomi hitvilágban az emberek jótevője, a föld- és szőlőművelés tanítója, később, mivel a földre nem térhetett vissza, a legfőbb istenség, Ré a holtak birodalmának urává tette. Azóta ő ítélkezik fölöttük.) Kitalált ötletemet erről a mítoszról neveztem el: Ízisz hajónak – a nádhajót, Ozirisz-orsónak – a meditációs orsókat. Szabad asszociációimmal így kötöm össze: a nádcsomó – nádhajó – Ízisz és Ozirisz – végtelen utazás – túlvilág – az ezekről mesélő üzenetek, útilevelek és ezek rögzítése valami módon – orsók. A mágikus gondolkodás logikája szerint így jutunk el az orsóhoz, a gondolat rögzítés egyik elképzelt lehetséges módjához. Az orsó valaminek a feltekercselésére szolgáló henger alakú test, egy tároló, ami hordozza a történetek, sorsok, párkák fonalát mint egy magnó vagy videó szalagjai. Ez rögzíti az utazások történetét, elmélkedéseket útközben megszerzett tudásról, hordozza a hagyománnyá váló történetet. (Üzenetek egy elképzelt jövőnek.) A Balatonon sodródó Ízisz-vitorlások időtlen (?) utazásain átélt kalandok, levont tanulságok és múltbéli üzenetek a tartalom lehetne. Az Ozirisz-orsók a forma, ahogy mindez előttünk meg kell jelenjen. Az orsók központi részét, az alapot, a kiszárított nádtutaj adja. Némi formaigazítás után kerül rájuk fűzfák ágaiból az orsó alak, majd építem tovább, alakítom az „üzenet” részt. Ezt borítom foszladozónak látszó bőrrel, egy valaha létező test külső alakját megidézve. Mintha egy múmiát készítenék elő hosszú útjára. Rajta, a bőr felületén kidomborodó betűkkel kézírás-foszlányok. Szöveg töredékeket domborítok rá. Ezek indíthatják el az észlelés folyamatát ezen a különös tárgyon, és vezetik át a szemlélődést jó esetben meditációvá. Minden orsó egy új történet. Talán az Odüsszeia újabb részleteit kellene tartalmaznia. Még magam sem tudom, de találgatok és közben döntöm el, hogy egy ismeretlen rituálé tárgyai vagy meditációs objektumok készülnek szinte maguktól a kezem alatt.
Szlaukó László: Oziris-orsó
Ezekben az épített plasztikákban a különböző anyagok rétegesen veszik körül a hordozó nádtutaj testet. Írt, domborított szövegek, burkoló fásli közé rejtett amulettek és mások számára nem olvasható szövegekkel teleírt házi készítésű papírtöredékek is megtalálhatóak. Igaz ezek a rétegek csak sejtetik magukat, részben előtűnve a bőr alól. Elbizonytalanítják a szemlélőket, de segítik az elmélyülést a szemlélődésben. Nekem a készítés a lényeg. Készítés közben magam is meditálok. A találgatás és a miértekre való rádöbbenés a fontos. Egy ponton túl szinte maguktól mennek a dolgok. Ez egy nagyon személyes ügy! Az építettség és a többrétegűség hangsúlyozása, a látvány és ennek értelmezhetősége közti különbözőségre figyelmeztet. A szimmetriára és az egyensúly felé törekedve az ismételgetés, mantrázás során az ellentétek egymást kiegészíthetik. Például: élet és halál, vagy élet és másik élet, vagy akár jó és rossz ellentétei. Az „egyik” és a „másik” kapcsolata egymással. A megsemmisülés más élet elősegítése lehet? Stb.
Szlaukó László: Oziris-orsó
A hosszú utazása után a partra vetett nádcsomó Ízisz-hajóvá lett, majd Ozirisz-orsóvá változtattam. A nádcsomók a Seholból küldött „üzenetek” hordozóivá lettek, pusztuló, bőrrel borított testté változva, magukban hordozva papír, fa, és más anyagokat, megfejthetetlen jeleket. A tartalom alapján csak a sejtések maradtak és a lezárt, orsó formájú testek a múlt mérhetetlen mélységeiből? Eldönthetetlen. Talán egy valaha volt test felidézésére való, vagy a lét és nem lét közötti utazásunk úti jegyzeteit hordozza az Ozirisz-orsó? Ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Ó-Egyiptomban, esetleg ezek az orsók usébtik is lehetnének, válaszoló alakok, akiknek helyettünk kell megoldani dolgainkat, feladatainkat. Ha náluk Ámon Ré szól, ők felelnek: …Uram itt vagyok helyette én…, de itt a Balaton partján mennyire hihető? És tudunk mi valamit ezzel a gondolatsorral kezdeni? Az orsók már elkészültek!
Tavaszra, mire jösztök, gyűjtök neked párat, jól ki fog száradni addig… ígérte Fenyvesen élő barátom, Árpi, és valóban így történt. Az évek során tucatnyi nádcsomót gyűjtött nekem és én is elkészítettem az újabb orsókat. Nyaranta mi továbbra is itt nyaralunk a családdal. Sajnos Árpi barátom már pár éve meghalt. Balatonfenyvesen a tó egyik legkellemesebb, legnagyobb szabadstrandját egyre többen látogatják. A fürdőhely látványosan fejlődik. De a parton ma is mindig találhatunk viharok után partra vetődött nádcsomókat.
