„Megyek hazafelé. Házunk ott ül a dombhajlat alján. Két fa őrzi innen-onnan. Előtte a nádas – mozdulatlanul. Balra élénken és halványan kéklő hegyek. Közöttük érzem, s de szeretném látni, szememmel, fülemmel, lélegzetemmel, egész emberi voltommal felfogni őt, a nyugtató csodát, a Balatont…” – így ír 1945. július 20-án naplójába a többszörösen somogyi kötődésű, kaposmérői születésű költő, Fodor András (1929–1997).
Személye nem csak „somogyiságának” legendás megőrzése miatt érdekes, de 54 éven át (1943–1997) vezetett naplófolyama és kiterjedt levelezése okán is. Verseinek egyik fő ihletője a szülőföld, a hazai táj, nem véletlen, hogy ez naplóbejegyzéseiben is hangsúlyos elem. A helyszínek képszerű, a természetet is bemutató ábrázolása mellett bőséggel találunk adatokat a naplóíró jelenének hétköznapi valóságáról, személyekről, eseményekről, s ma már talán nem, vagy nem eredeti formájában létező épületekről is. A szövegekben külön entitásként feltűnő Balaton megidézése pedig különösen figyelemre méltó. A tó többféle megközelítésben szerepel Fodor szövegeiben: természeti szépség, a puszta látványa gyönyörködteti, emellett szinte misztikus, erőt adó, megnyugtató mentális háttér és olyan helyszín, amely emberi kapcsolatok, baráti és művészi találkozások, vendéglátások lehetőségét hordozza.
A titokzatos tó
Visszaemlékezései és naplói egybehangzóan mutatják, hogy milyen meghatározó volt a gyermekkori Balaton-élmény, a nem annyira messze fekvő, a dombok között csak sejtett, titokzatosnak tűnő, hatalmas vízfelület. Egy 1973-as interjúban a gyermekkorról szólva szinte azonnal szóba hozza: „Pusztaberényből nézve Badacsony és a két fonyódi hegy furcsa geometriai ábrát adott… Tudtam, hogy ott van a Balaton.” „Ha az ember Pusztaberényből megy Fonyód felé, megérzi a víz leheletét. Azon a tőzeges vidéken Fonyódtól Berényig érzett a víz szaga… És az égen lehetett látni, hogy alatta víz van. Ott lírai módon kinyílik a táj.”
Érdekes, hogy nem a fürdőzés és egyéb élmények, hanem a tó közelsége, s később a festők vásznára kívánkozó látvány az, ami ilyen maradandóan megragadja a figyelmét. És ez nem a visszaemlékező érett korú Fodor emléke alapján állítható, hanem a mindössze 14-15 éves fiú naplóbejegyzéseiből tűnik ki.
A fonyódi kikötő archív képeslapon és mai felvételen
A Balaton mint éltető elem
1945 májusában, a front elvonulása után szembesül a régi nyarak emlékké válásával, a jelen képével, s azzal, hogy egyedül a természet, és benne a Balaton változatlan. Nem is természeti tényezőként, inkább személyként beszél róla:
„Fonyód kihalt, sivár, kopott s én még csak meg sem próbálom elgondolni, hogy ez az a hely, ahol egy éve olyan kedves napokat töltöttem. Lenke néniék lakása hasonlatos a csatatérhez. Föl kell mennem a faluba Fejesékhez, üzenet átadás végett. Az úton Pesti Hírlap mellékleteket nézegetek. Visszafelé jövet megállok a kilátónál. A ködbevesző Balaton mormog egykedvűen. Igen, ő a régi. Ő az egyetlen.”
A háborúban eltűnt világ, a még nem látható új bizonytalanságában, a romok láttán megtartóerő lehetett ez a változatlanság. Szembesül azzal is, hogy lelki jóllétéhez szüksége van arra is, hogy legalább időnként lássa ezt az éltető, neki kedves tájat. A II. világháború vége felé érzékeli is, hogy mennyire hiányzott számára természetes és szükséges közege, a Balaton környéke, ahova a körülmények között nem mehetett.: „Emillel Fonyódról beszélgetek. Nem hittem volna, hogy az idén ennyire távol kerüljek a szinte éltető elememé vált Balatontól” – írja.
A Balaton és a balatoni táj a hozzá fűződő pozitív érzések miatt már eleve többet jelent önmagánál, „szent hely” Fodor gondolataiban. Éppen ezért érintette érzékenyen 1945 augusztusában az a látvány, ami a parton fogadta: „Összefutnak bennem az emlékek… Az üde friss levegő, a Badacsony nyugodt, koporsó alakja, a sima víz, mind-mind egy fájdalmas eszmélet a jelenben. A fövenyfürdő kihalt. Néha egy-egy orosz társaság jelenik meg, s fürödnek ruha nélkül… Jobb lesz elmennem innen, mert úgy érzem, valami megcsúfolta ezt a Balatont… az én Balatonomat.”
Fonyód-Bélatelep, strand
Az emlékezés helyszíne Fonyód, amely a Balaton környéki helyek közül kitüntetett szerepű Fodor életében. Családi kötődésén túl két fontos emberrel való kapcsolódást is jelentett számára. Itt ismerkedett meg – a Hunyadi utcában nagyszüleivel nyaraló – Sárikával (Mátis Sarolta), későbbi feleségével. A ház, amelyet felesége később részben megörökölt, részben Fodor megvásárolt, lett a költő nyári „támaszpontja”. Itt töltötte évente versíró „két hetét”, alkotószabadságát. Érdekes módszerrel alkotott: mivel év közben sok feladata miatt elmélyült, csendes írásra nem volt módja, ezért e két hétben – naplóbejegyzései és jegyzetei segítségével felidézve élményeit – írta meg éves verstermését. Fonyódhoz köthető egy másik, számára szintén meghatározó személy is, a költő Takáts Gyula, aki gimnáziumi osztályfőnöke, mentora, később jó barátja. Fodor leírásában úgy jelenik meg a mentor-költő, ahogy a fonyódi mólón horgászik, villája teraszán napozik, Gallé Kornélia irodalmi szalonként is működő patikájában ül vagy éppen a hajóállomáson száll ki egy túlpartról érkező hajóból Badacsonyból jövet. A déli és az északi part az itthonlét és a látvány egymást kiegészítő élményét jelentette.
A barátok Balatonja
„A perzselő melegben, a vonatokkal teli állomáson, a trafik árnyékába húzódva várjuk a Balaton expresszt. Ijesztő a nagy tömeg.”
Fonyód és Badacsony mellett más Balaton-környéki helyek is megjelennek élettörténetében, s ezek mind emberi kapcsolódásokat, művészi, baráti találkozásokat jelentenek.
A tihanyi kikötő archív képeslapon
A fiatal Fodor számára nagy esemény Badacsonyban az Egry Józseffel és Tatay Sándorral való találkozás. Még középiskolás diák, amikor 1946 októberében Takáts Gyulával Fonyódról indulnak a túlpartra az író Tatay Sándorékhoz. Itt találkozik ismét, immár hosszabb időt töltve társaságában, a nem sokkal korábban Takáts Gyulánál Fonyódon megismert, rá képeivel és egyéniségével is ható Egry József festőművésszel. Eötvös-kollégista korában élénk színekkel örökíti meg a számára kissé idegen és mozgalmasabb Balatonboglár atmoszféráját 1948 júliusában, amikor kollégista társánál, Hankiss Elemérnél és családjánál vendégeskedik. Villájukban „igazi nyaralós hangulat” van, a gyerekek barátai – Fodorhoz hasonlóan – részesei a nyári programnak, nagy a forgalom. Vitorlázás, fürdés, a szombati kioszkbeli táncos est is része az ittlétnek. A szomszédos Lellén a Vas panzió vendége a Fodor által szinte pótapának tekintett Fülep Lajos művészettörténész professzor. 1949 augusztusában látogatja meg itt a fiatal tanítvány. A nyaralásnak egy csendesebb módján (kerti olvasgatás, napozás, séta) pihenő idős Fülep „szörnyülködve mesél a tudósnyaraltatásról”. A humoros, hangulatos leírásból nem hiányzik a vendéglátás sem: „Kiváló a koszt, bólogat vendéglátóm, amikor elismerően villázom a rántott sertést. A három kisüveg hideg sör kiváltképp jólesik” – írja Fodor az együtt elköltött ebédről. A későbbi évek tovább bővítik a művészi kapcsolati hálót: Sajkod Németh Lászlót jelenti, Tihany Illyés Gyulát. Balatonfüreden többször megfordul a költőtalálkozókon. Takáts Gyula pedig 1953-ban Balatongyörökön, a Bece-hegyen vesz szőlőt. Itt a „kétoszlopos” házban többször találkozik Fodor és baráti köre. Leveleikben – a mai szemnek szinte hihetetlen hatékonysággal – szervezik egymáshoz utazásaikat, precízen rögzítik, hogy ki mikor melyik vonattal tud érkezni, csatlakozni. A találkozók Fodor András fonyódi nyaralójában is szerveződnek és látogatják egymást Tüskés Tiborral is, aki a szomszédos Balatonfenyvesen nyaralótulajdonos egy ideig, de később is ott nyaral. Révfülöpön Csorba Győzőt látogatják meg, Balatonszepezden több ismerősnek is van nyaralója. Az idő előrehaladtával néhányan már nem vonattal, hanem autóval utaznak a baráti, ismerősi kör tagjai közül.
A fonyódi Szaplonczay sétány archív képeslapon
A legtöbb nyaralással, balatoni körülményekkel kapcsolatos információ persze Fonyódról szerepel a naplókban. Az 1970 júniusában épülő Delta étterem, sőt később annak bárja is éppúgy bekerül a feljegyzésekbe, mint Gálné, a könyvárus, s kiderül, hogy a strandnál található újságosnál komolyabb lapokból is volt választék. „Egészen a strandig kell mennem, hogy »És«-hez jussak” – írja 1971-ben. Fodor alkotószabadsága elején megveszi megírandó fonyódi képeslapjait, a korszak napilapjai és folyóiratai alapján naponta tájékozódik: „ÉS”, Kritika, Magyarország, Rádió Újság, Népszava, Népszabadság, Magyar Nemzet, Esti Hírlap vannak olvasnivalói között. A balatoni nyarak része a kertmozi is, ahova egyedül is, családostul is megy, egyes filmekhez még sorba is áll a jegyekért. 1971 júniusában például van olyan nap, amikor két filmet is megnéz, a Furcsa párt (Walther Matthau és Jack Lemmon szereplésével) és Buñuel Viridiana című filmjét, majd másnap két Bergman-filmet. (Utóbbiakat – Buñuel, Bergman – filmesztétikai szakkörvezetőkkel.) Vetítik A hét mesterlövészt is, amelyért a jegypénztárnál „kell megküzdenie” Dávid fia kívánságát teljesítve. A koncentrálást igénylő versírás, a gyakran egész napos befelé figyelés után a Balaton látványa, a mólón való séta vagy újságolvasás frissíti fel gondolatait. Jár az itteni könyvtárba, sőt fiait is beíratja. A nyárnak megvannak a maga szabályai, de a huzamosabb ittlét révén a fonyódi hétköznapi élet részesei is Fodorék.
Balatonlelle archív felvételen
Az alkotói két hét elteltével a nyár további részében többnyire családi nyaralás és barátok vendéglátása következett. A vendégfogadás gyakori eleme a fonyódi mólón való várakozás, amikor Fodor a túlsó partról érkezőket fogadja, és visszaútban is elkíséri őket. Lator László, Bulla Károly, Domokos Mátyás, Takáts Gyula, Tüskés Tibor ott vannak a gyakori vendégek között, s van olyan időszak, amikor naponta cserélődnek a látogató családok („vendéginvázió”), s egyszerre többen is érkeznek hozzájuk. Barátaiknak szállást is adnak néha. Ilyenkor a strandolás mellett kirándulnak is. A házigazda igyekszik megismerteti vendégeit Fonyód múltjával, felviszi őket többek között a Sipos-hegyre, hogy a „kilátóról nyíló gyöngyháztüneményt” megmutassa. Náluk időző japán vendégeikkel áthajóznak Badacsonyba, strandolnak, átmennek Balatonfenyvesre. Az otthoni vendéglátás mellett fagylaltozásra, a strandon lángosevésre és vendéglői ebédekre, vacsorákra is sor kerül. Betérnek Badacsonyban a Hableányba, Fonyódon a Deltába, a Gyöngyhalászba. Utóbbit többször emlegetve elmélkedik a magyar vendéglátás hibáiról, a választék és a kiszolgálás 70-es évekbeli hiányosságairól. A balatoni nyarak vendégjárásai, találkozói közül sok látható az általa készített fénykép és filmfelvételeken is.
A nyári Balaton hivatalos és kulturális eseményeket is kínált. 1971 júliusában Fonyódon felavatták a Fonyód-Bélatelepi Alkotóházat. (Itt tartották néhány évvel később a Somogy folyóirat Fodorral kiegészült első szerkesztőségi ülését is.) A költő jelen van a balatonszárszói József Attila Múzeum újranyitó ünnepségén is ugyanezen a nyáron, ahol találkozik József Etelkával. Badacsonytomajban részt vesz az Egry Múzeum alakuló baráti körének találkozóján, majd a múzeum avatásán is 1973-ban. Az Egry Baráti Kör közgyűléseire, programjaira később is eljár. Az alkotással és közélettel mindig összefonódó balatoni nyaraknak önfeledt időszakai is voltak, amikor ritkán és rövid időre átadhatta magát a pihenésnek: „Érzem végre, hogy vakációzom itt. A fehérlő kiskapu, a hársfánk alatt a kert, a padok, a barátságos villa a béke és nyugalom szigete most. Az élvezetek teteje, hogy moziba is mehetünk.”
⁎
Az utolsó éveiben már betegeskedő Fodor András életének utolsó napját is kedves helyén, a Balaton partján töltötte. 1997. június 27-én halt meg Fonyódon, ahogy a rá emlékező Csűrös Miklós írta: „a Balaton hullámai között érte utol a végzet, abban a neki oly kedves tóban.” Hagyatékában számos szöveg tanúskodik a Balaton iránti szeretetéről. Naplói, versei elérhetők a Digitális Irodalmi Akadémia adatbázisában, valamint a fiatalabb fia, Fodor János által vezetett projekt keretein belül megvalósult Fodor András Hálózati Életműkiadás webes felületen, ahol számos fotó és filmfelvétel is található a szövegek mellett.
Emléktábla Fodor András fonyódi házának falán
Felhasznált irodalom
- Bertha Bulcsú: Fodor András. In: Konok Idő. Fodor András emlékezete. Szerk. Domokos Mátyás – Lakatos András, Budapest, 2003 [1973]. 9–19.
- Csűrös Miklós: Kélt újra jel. Metszetek Fodor Andrásról. In: Parnasszus 2010. ősz XVI. évf. 3. szám. 8–17.
- Digitális Irodalmi Akadémia, Fodor András. >Link.
- Fodor András Hálózati Életműkiadás http://inaplo.hu/fodorandras/
- Fodor András: A hetvenes évek. (Napló 1975–79) Budapest, 1995.
- Fodor András: A hetvenes évek. I–II. [Napló 1970–74] Budapest, 1996.
- Fodor András: A somogyi diák. Napló 1945–1947. Pécs, 1999.
- Pór Péter: Fodor András: Hazafelé. In: Konok Idő. Fodor András emlékezete. Szerk. Domokos Mátyás – Lakatos András, Budapest, 2003 [1966]. 84–90.
- Szabó Ede: Fodor András első publikációi, in: Konok Idő. Fodor András emlékezete. Szerk. Domokos Mátyás – Lakatos András, Budapest, 2003 [1955]. 32–35.
- Takáts Gyula: Fonyódi irodalmi adatok. In: Tükrök szava – betűk arca. Budapest, 1985. 302–322.
- Takáts Gyula: Öt esztendő Drangalagban. Naplójegyzetek. Pécs, 2005.
- Vekerdi László: Jegyzetek Fodor András költészetéről. Egy kritika margójárra, in: Konok Idő. Fodor András emlékezete. Szerk. Domokos Mátyás – Lakatos András. Budapest, 2003. 69–78.
