A Ferenczy Noémi-díjas Kányási Holb Margit textilművész performanszait dokumentáló videófilmek és az azokat bemutató katalógus oldalai láthatók a debreceni Csokonai Vizuális Műhely kamaragalériájában. Az életműből kiemelt rituális performanszok felől is jól szemlélhető, hogy a művész folklórral is kreatív kapcsolatot tartó textilművészetébe hogyan integrálja a rituálét.
Performanszainak spirituális szimbolizmusa fellelhető korábbi műveiben is. A juta- és gyapjúszövedékekből kilépő lebegő szálai lélek-szimbólumként hatnak, s ez a lélek-jelenlét ott van azokban az aszamblázsokban is, ahol a könnyeden finom anyagok vassal, tüskékkel találkoznak, a nemez gyúrásának-formálásának lenyomatai pedig felfoghatók az alakítás személyes rítusainak objektjeiként is. Textilművészetének szertartásai integrálódtak a performance műfajába.
A Kerékbetörésben (Debrecen, Baltazár Dezső tér, 2007) a kerékbe tört, lándzsára szúrt és karóba húzott nemezlapok az áldozat tematikáját teszik láthatóvá. A gyapjú az áldozati bárány szimbolikus jelentését kapja, ahogy a kerék is préselt lenyomata által a nemezben. Az erőszakos dorongütések nem provokatívak, az áldozatot hozó teljes lényét kívánó önátadás gesztusaként értelmezhetők. Végkifejletét azok a fonalak adják, amelyeket a feláldozott nemezlapokból vezet ki a művész és nyújt át egy-egy nézőnek. A lándzsa tengelyéből kivezetett fonalak mint küllők a szekérkereket formázzák újra, amely beletört a nemezlapokba. A filmdokumentáció a kezdő madártávlat totáljából szituatív kamerakezeléssel közelebbi képkivágásokra vált, a film nézőjét is bevonva az eseményekbe.
A performanszhoz konceptuális textil-objekt sorozat kapcsolódik „Az emlékezés hét sötét foltja” címmel. Nemezlapok fotóprintjei sorjáznak a falon a szekérkerék lenyomatával. A kerékagyak, lándzsahegyek helyén hasíték tátong. „A megsemmisült hét foltot mint nem létezőt, mint ’fekete lyukat’ tárom fel. […] A sötét foltok az elszenvedett sérülés vizsgálati helyeivé válnak. […] Mélyrétegek vizsgálatánál szokásos furatmintavétel analógiájára, réteg-leletként készítettem el a körlapokat a szövedékképzés több technikájával” – fogalmaz a művész a műtárgyleírásban. A „Kerékbetörés” üzenete nem más, mint a szenvedéstörténet sokszor átélt egyéni és csoportos sorsleképezése.
Kányási Holb Margit: Labirintus (Kék-Kálló völgye, 2009)
A Labirintus című performansznál (Kék-Kálló völgye, 2009) a kép előterében talpakba állított karók, háttérben vízszintesen húzódó erdősáv látható. A filmdokumentáció két kamerával készült, egyik totálképet rögzít, a másikkal az operatőr közeli plánokban követi a folyamatot. Ez a vágás során dinamikus szerkesztésre ad lehetőséget. Ariadné fonalának mítoszát is megidézve a művész kötelet vezet körbe a karókon. Középre érve egy vég vásznat emel ki a labirintus centrumában elhelyezett üstből, majd kiteregeti, immár kifelé haladva a középpontból, a teregetés mindennapos cselekvését ritualizálva. Ezt a performanszot újabb előadás és két utómű: egy installáció és egy textilobjekt követte.
A Labirintus 2010-ben az egri „Élő-Művészeti Fesztiválon” szerepelt, a Kiszsinagóga szakrális terében. 2014-ben Spirális/Életút-nyomok címmel készült el a szabadban felállított textil-installáció, majd egy évvel később az Életkép selyemzsinórral című textilobjekt, amelyben motívumként kapott helyet az installáció néhány átalakított eleme. A műtárgyleírás szerint „a megmunkált és térbe helyezett vászon kétoldalas fríz. Egyik oldalán régi és új családi fotók egybemontírozott, végtelenített sávja, a másikon utak (járatok) mikroelemeinek átírt formái rajzolódnak ki a 16 méter hosszú grafikán. A nyitott spirális alakzat körbejárható, a belső és külső képek egyszerre szemlélhetők.” Az S-alakba rendezett, installált textília kinyílt labirintust formáz. A hullámvonal vezetése analóg a kiteregetett vászon alakzatával.
Kányási Holb Margit: Lepel/Rendelt út (Kék-Kálló völgye, 2009)
A Lepel/Rendelt út (Kék-Kálló völgye, 2009) performansz néhány percbe sűríti, egyben fölemeli és transzcendálja az életút, a kinyílt labirintus egészét. Születés és halál rítustextiljei, a köldökpólya és a halotti lepel a performance kellékei. A záróképben a halotti lepel betakarja a pólyát. (Ehhez a végső, eszkatológikus perspektívához kapcsolja később a művész a Torinói leplet feldolgozó „Lepel-parafrázis” című monumentális művét.) A kezdő képén láthatjuk a völgy aljáról a dombra felfutó keskeny fehér textilcsíkot (a pólyát), amelyre merőlegesen, mintegy lezárva azt, fekszik alul a széles, négyméteres lepel. Feltűnik a performer alakja a dombtetőn. Belehengergőzve a fehér szalagba gurul le a lejtőn, és magára tekerve, mintegy „bebábozódva” érkezik meg a kifogóba. Az életút szalagja tekeredik a testre a forgásban, az elmúlás pedig összefoglalja azt. Amikor leér és megáll, segítője ráhajtja a leplet, szépen eligazítja, majd kimerevedik az utolsó filmkocka.
Az utolsó, kimerevített kép nem feltétlenül a múló idő, a „halál elleni küzdelem” eszköze (Roland Barthes), hanem inkább a ritualizált elmúlás hitelességéhez tartozik. A rendelt életút törvényszerűen a mélység felé gravitál. Ez a mozgás a felemelkedő objektben, a magasba tartó lepel-parafrázisban megfordul. Alászállás és felemelkedés. A Torinói lepel hajtásait, sérüléseit is megidézve a művész alakját látjuk – szimmetrikusan tükröződve – a kinyílt leplen. Kányási Holb Margit hommage-a tiszteletteljesen parafrazeálja a számára oly fontos rítustextilt. A lepel nem csupán a lélek tükre, hanem a lélek kegyelmi állapota.
A performansz rítusa szimbolikus jelentéssel telíti a nagyméretű textíliát. „A rítus-textilek régóta állnak érdeklődésem homlokterében – mondja. Értelmezési gazdagságuk kettős természetükből ered. Az emberi élet fordulópontjainak rituális eseményeiben van szerepük, majd a rítusok relikviáiként azok emlékműveivé válnak. A funkció katalizálja sűrű, szimbolikus jelentésrétegeiket. Az objektek már a rezonanciához tartoznak. A felhasznált tárgyak folytatásra késztetnek. Mintha az idő munkáját végeztetnék el velem műtárggyá válásuk közben.”
Kányási Holb Margit akcióvideói sok szálon kapcsolódnak az életműhöz. Egyik korábbi kiállításának a Mozgó képek címet adta. Nem csupán a film médiumára utalt ezzel, hanem a mű megszületését kívánó intenzív mozgatóerőre is. A dokumentáció a mű része. Nem filmszínház. Nincs próba, az esemény egyszeri. A művész nem a mozgókép médiumát használja, hanem az illeszkedik a textil-rítus médiumához. Az operatőr, a fotós sem kívülálló, képrögzítő eszközeik révén maguk is belépnek a rituáléba, ahogy a közönség is részese lesz az előadásnak.
Az igaz kép, a vera icon beszédes latin neve a Veronika kendőjében tükröződő Krisztus-arc spirituális szépségét szimbolizálja. Veronika hitének önarcképéhez hasonlóan Kányási Holb Margit textiljei (performanszait, akcióvideóit is ideértve) spirituális igazságot közvetítenek számunkra.
Kányási Holb Margit: Textil-rítusok
Csokonai Vizuális Műhely, Debrecen
március 21. – május 4.
