egyikük ruhája melynek színe Hierapolis porát
és az Efézus feletti naplementét idézi
hátul a felső gombnál kibomlik
a narancsos-arany szegélyek lépésről lépésre
tárják fel testét a másik nő előtt
fekete vászon vitorla emelkedik
a szavak hullámaiból majd visszahanyatlik:
szétnyílt a felső gombnál a ruhája kérem – mondja emez
és az idegen kezek a ruha széleit
két külön világot összegombolják

mióta elment – hangzik a válasz –
hogy angyalok áttetsző testét öltöztesse
a gombolás fáj
akár hajnalban az üres párna látványa
s az azt követő szorongás
hogy a meghívás talán két személyre szólt
és mikor testét saját karjai szorítják ölelésbe
tehetetlenségének adnak formát

így kell – szól a másik – elbúcsúzni a ruháktól is
hátul gombokkal
vagy cipzárral az ágyéktól a csókra termett nyakig
hogy az eltávozott után menjenek ezek is –
és ott is maradjanak

míg eljön az idő


A verset fordította: Láng Eszter